Az orosz gázóriás egy olyan geopolitikai vihar epicentrumában találta magát, amely gyökeresen megváltoztatta a globális energiapiac képét és megkérdőjelezte az évtizedek alatt felépített exportstratégiáját. 

Június elején a Gazprom bejelentette, hogy felhagyott Törökország „legnagyobb gázközpontjának” létrehozására vonatkozó terveivel. Pedig azt Putyin javasolta 2022-ben, néhány héttel az Északi Áramlat felrobbantása után.

Akkor még logikusnak tűnt, hogy a törökök az orosz gázt Azerbajdzsánból, Iránból és más forrásokból származó földgázzal kevernék, majd egy tőzsdei mechanizmuson keresztül értékesítenék az európai piacon.

A megsemmisített Északi Áramlatok és a blokkolt ukrán tranzit ugyanis alternatív útvonalakat igényelt, Törökország pedig geostratégiai helyzetével és Erdoğan ambícióival alkalmas jelöltnek tűnt Európa déli gázellátásának szerepére. 

Ennek az elképzelésnek azonban több buktatója volt. Erdoğan jelentős árkedvezményre számított, és nemcsak tranzitországnak, hanem a feltételeket diktáló kulcsszereplőnek is tekintette magát. Ebbe a Gazprom, amely más irányokból is árnyomással szembesült, nem nagyon szeretett volna belemenni. Emellett a projekt megvalósulásához a vásárló EU-s ország gázszállító vállalatának az EU területén, Görögországban vagy Bulgáriában ki kellene bővítenie az infrastruktúráját. Jelenleg, amikor Brüsszel az orosz gáz teljes elutasítását tervezi 2027-re, nem valószínű, hogy áldását adná egy ilyen beruházásra.  

Keleten, a Mongólián keresztül Kínába vezető Szibéria Ereje 2 vezeték továbbra is napirenden van, de a mennyiségekről, és ami a legfontosabb, az árakról szóló tárgyalások nehezen haladnak. Peking – annak tudatában, hogy vevőként gyakorlatilag monopolhelyzetben van – nem siet a feltételek elfogadásával. Emellett egy új globális gazdasági válság fenyegetése, valamint az USA és Kína között zajló gazdasági háború kockázatossá teszi ezt a milliárdos befektetést.   

Mindezek hátterében a Gazprom évek óta nem fizetett osztalékot a részvényeseinek. Tekintettel a vállalatnak a moszkvai tőzsdeindexben betöltött súlyára (körülbelül 11 százalék), a helyzet óhatatlanul hatással van a befektetési klímára, lassítva a börze fejlődését.   

A Gazprom teljes bevétele 2023-ban 8,54 ezermilliárd rubel volt (körülbelül 99 milliárd dollár), szemben a 2022-es 11,67 ezermilliárddal – a 2023-as, csaknem 27 százalékos csökkenés részben az európai export visszaesése miatt következett be. Ezzel szemben 2024-ben csoportszinten 10,7 ezermilliárd rubel bevételt könyvelt el, ami 25 százalékos növekedés az előző évhez képest.  

A cég az orosz költségvetésbe 2022-ben 1,2 ezermilliárd rubelt fizetett, majd 2023-ban – 25 év után először – veszteséget könyvelt el, így nem fizetett osztalékot a 2022-es eredménye alapján. Bár tavaly a nettó nyeresége visszatért, az idei orosz költségvetés már nem számol osztalékbevételekkel, azaz az állam feltehetően kevesebbet kapott ebből a forrásból.  

Két lehetősége van a Gazpromnak. Elmozdulni az LNG felé, mivel elméletileg a cég erőforrásbázisának és a Novatek LNG-exportkapacitásának (terminálok és flotta) a szinergiája erőteljes lendületet adhatna e terület fejlődésének. Ehhez azonban nemcsak hatalmas tőkebefektetésekre lesz szüksége, hanem a vállalatirányítás és a nyereségelosztás összetett kérdéseinek a megoldására is.  

A másik lehetőség a földgázfeldolgozás, a gázkémia fejlesztése – és az Amur Gázfeldolgozó Üzem megépítése ennek az iránynak a példája. A nyersanyagok exportja helyett a magas hozzáadott értékű termékek létrehozása egy logikus és régóta esedékes lépés.  

Végső megoldásként ott van az Északi Áramlatok amerikai kivásárlásának és az orosz gáz Lengyelországon keresztüli tranzitfeloldásának az ötlete, ami még mindig kérdéses. Az oroszoknak az viszont egyáltalán nem tetszene, ha más keresne az ő gázukon. 

Kapcsolódó: