Vlagyimir Putyin orosz elnök június 23-án megerősítette, hogy megkezdődik az Oresnyik közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta sorozatgyártása, hozzátéve, hogy az új fegyver „harci körülmények között nagyon jól bevált”.  

A Military Watch Magazin szerint a rakéta szolgálatba lépése fordulópontot jelent az orosz ballisztikus rakétaerők képességeiben, amelyek korábban kizárólag olyan rövid hatótávolságú Iszkander–M és interkontinentális hatótávolságú rendszerekből álltak, mint például a Szarmat. Ezeknek nem volt megfelelő képessége taktikai hagyományos vagy nukleáris csapások indítására közelebbi célpontok, például Guam szigete, az Egyesült Királyságban található amerikai katonai létesítmények, illetve az európai kontinensen található támaszpontok ellen. 

Az Oresnyik hatótávolsága a becslések szerint 4000 km, és több, egymástól függetlenül célozható robbanófejet hordoz, hiperszonikus visszatérő járművekkel. Ez utóbbiak nukleáris vagy hagyományos robbanófejek szállítására is képesek.  

Oroszország először tavaly november 21-én használta az Oresnyiket ukrán célpontok ellen. A bevetése meglepetést keltett, mivel ez a rakétaosztály korábban ismeretlen volt a világ számára. A kifejlesztése során az oroszok észak-koreai KN–23B és Pukkuksong–2 ballisztikus rakétákat is beszereztek, amelyek hatótávolsága 800, illetve 2500 km, áthidalva az 500 km-es Iszkander–M rendszer és az új, hazai közepes hatótávolságú rakétaosztály közötti szakadékot.  

Az Oresnyik hatótávolságának, pontosságának és fejlett behatolási képességeinek a kombinációja komoly aggodalmakat vetett fel a nyugati világ nagy részén.

Röviddel a leleplezése és az első harci bevetése után Andrej Kelin brit orosz nagykövet azt állította, hogy jelentős hatással volt a Moszkvával kapcsolatos brit politikára, és arra kényszerítette Londont, hogy óvatosabb megközelítést alkalmazzon az orosz célpontok elleni ukrán mélycsapások támogatásával kapcsolatban. 

Megerősítették azt az információt is, hogy ezekből a rakétarendszerekből az orosz mellett a fehérorosz fegyveres erőknek is szállítanak. A hagyományos robbanófejjel ellátott rakéták várhatóan teljes mértékben fehérorosz kontroll alatt lesznek, míg a nukleáris robbanófejjel ellátottaknál meghagyták az orosz ellenőrzést a két ország nukleáris megosztási megállapodása szerint.  

Tavaly november 21-én az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatósága közzétette az orosz ipar termelési kapacitására vonatkozó hírszerzési értékelést. Becslésük szerint Oroszország havonta akár 25 Oresnyik rakétát is képes lenne legyártani, ami éves szinten 300-nak felel meg. Amikor idén május 29-én Alekszandr Volfovics, az Orosz Biztonsági Tanács titkára megerősítette, hogy az Oresnyik rakétákat az év vége előtt telepítik Fehéroroszországba, azt is jelezte, hogy ezek a következő hat hónapban várhatóan könnyebben elérhetők lesznek a frontvonal számára.  

Persze a sorozatgyártás körül több kérdés is felmerül. Bizonytalan, hogy az Oresnyik összes mobil hordozóeszközét Fehéroroszországban gyártják-e, vagy csak a fehérorosz fegyveres erők rakétáinál használnak helyben gyártott járműveket. A Fehéroroszországban gyártottakhoz hasonló teljesítményű hordozórakéták fejlesztése jelentős kihívás az orosz védelmi ágazat számára a Szovjetunió felbomlása óta, mivel az orosz fegyveres erők továbbra is nagymértékben támaszkodnak az ilyen járművek onnan érkező importjára. A minszki traktorgyár jelenleg vezető a rakétahordozók gyártásában. Itt állítják elő az MZKT–79221 járművet, amely a Topol–M közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta alvázaként szolgál, valamint az MZKT–7930-ast az Iszkander ballisztikusrakéta- és a Pantsir–S1 légvédelmi rendszerhez. 

Az is bizonytalanságot jelent, hogy a rakétaosztály gyors gyártásba állítása megakadályozhatja-e az orosz ipart abban, hogy továbbra is új interkontinentális hatótávolságú ballisztikus rakétákat gyártson, amelyekkel az Oresnyik számos azonos ipari inputtal rendelkezik. 

Kapcsolódó: