Giorgia Meloni 2022-es hivatalba lépése óta a külpolitikájában kiemelt figyelmet szentel Afrikának, különösen Líbiának. Líbia instabilitása ugyanakkor kockázatot jelent az együttműködésre mivel, Muammar Kadhafi 2011-es bukása óta az afrikai ország két rivális kormányzatra szakadt: a nyugati rész a Nemzeti Egységkormány (GNU) fennhatósága alatt van Törökország, az ENSZ, Katar, Algéria és Pakisztán, a keleti területeket pedig a Nemzeti Stabilitási Kormány (GNS) igazgatja Egyiptom, Oroszország és az Egyesült Arab Emírségek támogatásával. Az energia- és migrációs válságok közepette Olaszország újra stratégiai partnerként tekint Líbiára (GNU) a Mattei-terv keretében, mégpedig hat fő területen: energia, infrastruktúra, egészségügy, oktatás-szakképzés, mezőgazdaság-élelmiszerbiztonság és migráció. 

Róma alternatív forrásokat keresve 2023 januárjában 8 milliárd dolláros gáztermelési megállapodást írt alá Líbia Nemzeti Olajvállalatával (NOC) két tengeri gázmező fejlesztéséről, hogy jövőre megkezdődhessen a napi 750 millió köbméter kitermelése. 2023-tól az olasz parti őrséget olasz járőrhajókkal erősítették meg, míg Líbiában továbbra is működnek a migránsok fogva tartására szolgáló központok, amelyeket helyi milíciák működtetnek. Az erőfeszítéseknek hála tavaly a migránsok száma 60 százalékkal csökkent 2023-hoz képest. Tavaly októberben Tripoliban az Olasz–Líbiai Üzleti Fórumon 9,6 milliárd dollár értékben kötöttek megállapodásokat az energetika, a halászat, az egészségügy, az infrastruktúra és a szakképzés területén. 

Líbia több részre szakadt (Forrás: https://libya.liveuamap.com/)

Míg a GNU az ország nyugati felében látszólag kézben tartja a hatalmat, a hatalomért továbbra is harc folyik. Május 12-én Abdul Ghani al-Kiklit, a nyugat-líbiai legerősebb milíciák egyikének, a Stabilitást Támogató Apparátusnak (SSA) a vezetőjét lelőtték egy másik milícia, a 444. dandár parancsnokságán, ami megmutatja, kié a valódi hatalom Tripoliban. A gyilkosság után a városban káosz tört ki, és csak idővel tért vissza a nyugalom. Azóta tömegsírokat tártak fel, ami arra utal, hogy a Rómával együttműködő GNU szemet huny a kínzások és kivégzések felett.  

Az Olasz Birodalom 1942-ben (Forrás: Wikimedia Commons)

A helyzet Róma számára azért problémás, mert al-Kiklit márciusban az olasz fővárosban látták, ami rávilágított a Meloni vezette kormány és a líbiai hadurak közötti ellentmondásos kapcsolatra. Az SSA beépült a GNU intézményeibe, fokozatosan kiterjesztve ellenőrzését az apparátusban, ami aláhúzza az olasz vezetés alapproblémáját. A migránsok száma csökkent, de Olaszország morális tekintélye is romlott azzal, hogy Líbia intézményi stabilitásának rovására erősíti a milíciákat. A probléma, hogy a migrációs útvonalak ellenőrzése a milíciák felügyelete alatt van. Róma mind a GNU-val, mind a GNS-el is – tehát mindkét rivális kormányzattal – tárgyal, ami viszont gyengítette befolyását az olyan szereplők szemében, mint Törökország és Oroszország.

Ráadásul Líbia, valamint a Mattei-tervben szereplő egyéb országok (Etiópia, Kongói Demokratikus Köztársaság, Mozambik) instabilitása veszélyezteti Róma hosszú távú Afrika-stratégiájának alapjait.

Olaszország líbiai tervei kulcsszerepet játszanak az EU déli határainak védelmében, emellett a líbiai gáz- és olajprojektek támogatják az EU energiafüggetlenségi törekvéseit. Líbia optimális körülmények között az EU olajimportjának 17, míg maximális kapacitással a jelenlegi EU-s gázimport 3–4 százalékát tudná fedezni. A líbiai szerepvállalás stratégiai szempontból fontos Európa számára, de hosszú távon csak akkor lehet fenntartható, ha összehangolódik az uniós szerepfelfogással és stabil partnerkapcsolatokra épül. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons