Sokan megkérdőjelezik az iráni atomlétesítmény elleni izraeli, majd amerikai támadás sikerességét. Az elmúlt napok eseményei bizalomvesztéshez vezethettek azoknál az országoknál, amelyek a Birodalom célkeresztjében állnak.
Larry C. Johnson volt CIA-tiszt és hírszerzési elemző, valamint az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Terrorelhárítási Hivatalának korábbi tervezője és tanácsadója szerint ha a katonai cél Irán urándúsítási és atomfegyver-előállítási képességének megszüntetése volt, akkor a küldetés teljes kudarcnak mondható. Johnson idézi az izraeli i24 hírcsatornát, amely szerint az iráni fordói atomlétesítményt csak belülről lehet megsemmisíteni, vagy több száz bomba egymás utáni ledobásával. Iránnak még mindig van dúsított uránja és kulcsfontosságú aktív létesítményei.
Hasonlóan nyilatkozik az USA beavatkozásáról a CNN is, akik szerint az amerikai légicsapások által célba vett mindhárom iráni nukleáris létesítmény teljes mértékben működőképes maradt. A dúsított urán nem semmisült meg, a centrifugák épek, és vannak titkos létesítmények, amelyeket meg sem találtak. De az elemző idézi a New York Timest is, akik egy előzetesen titkosított amerikai jelentésre hivatkozva állítják, hogy Irán dúsított uránkészletének nagy részét még a csapások előtt elszállították. Az iráni nukleáris létesítmény amerikai bombázása ugyan lezárta két létesítmény bejáratát, de a földalatti épületek nem omlottak össze.
Szerintük a hétvégi csapások csak néhány hónappal vetették vissza Teherán nukleáris programját…
Erre a Fehér Ház természetesen felháborodással reagált: az ilyen állítólagos értékelések kiszivárogtatása egyértelműen kísérlet „Trump elnök megalázására és a bátor vadászpilóták hiteltelenítésére, akik tökéletesen végrehajtott küldetést hajtottak végre Irán nukleáris programjának megsemmisítésére”.
Johnson arra hívja fel a figyelmet, hogy Irán 2003-ban hivatalosan is elismerte nukleáris létesítményeit, és hozzáférést is biztosított a NAÜ ellenőreinek, így 2007-től kezdődően a szervezet többéves ellenőrzést végzett kulcsfontosságú létesítményekben – köztük Natanzban, Fordóban és Arakban.
A 2015-ös megkötött nukleáris megállapodás (Átfogó Közös Cselekvési Terv – JCPOA) után Irán napi hozzáférést biztosított a dúsítóüzemeihez, valamint lehetővé tette a felügyelt látogatásokat más nukleáris telephelyeken. A NAÜ ebben az időszakban végzett megfigyelése megerősítette, hogy Irán megfelel a követelményeknek.
Miután az Egyesült Államok 2018-ban kilépett a JCPOA-ból, Irán fokozatosan csökkentette az ellenőrző szervezet hozzáférését, de a NAÜ továbbra is bejutott Irán nukleáris létesítményeibe.
Izrael június 13-i támadásai után az iráni törvényhozás megszavazta a NAÜ-vel való további együttműködés végleges megszüntetését,
vagyis egészen addig a nemzetközi szervezet és az Egyesült Államok nagy biztonsággal ismerte Teherán dúsított uránjának hollétét. Most, hogy eltávolították ezeket, az Washington, Tel-Aviv és a Nyugat sötétben tapogatózhatnak.
Johnson korábbi tapasztalataira hivatkozva úgy véli, hogy a CIA-nek volt egy beépítette embere a NAÜ-nél. Más szóval: volt egy kémük, aki információkat szolgáltatott Irán atomtudósainak kilétéről, az egyes atomerőművekben folytatott tevékenységekről – beleértve a dúsított urán mennyiségét és jellegét –, valamint az egyes telephelyek építészeti részleteiről. Úgy gondolja, Irán ezt most felismerhette, és többé nem oszt meg semmilyen információt a dúsítási tevékenységről, nem engedélyez semmilyen ellenőrzést. Márpedig ez újabb akadály az Iránnal kötendő megállapodás megkötésében, amely biztosítékot nyújtana a Nyugatnak arra, hogy nem épít nukleáris fegyvert. Mindez drámaian és mélyen meggyengítette Donald Trump tárgyalási pozícióját, és elvesztette befolyását a legfontosabb kérdésben – állítja az elemző.
A volt hírszerző szerint Irán innentől olyan lépésekre kényszerülhet, amelyeket korábban elutasítottak. Például kérhetne Oroszországtól segítséget kémelhárítási képességeinek reformjához, és kérhetné Moszkva és Peking segítségét az izraeli és amerikai támadások által megrongált iráni nukleáris létesítmények újjáépítéséhez és védelméhez. És a véleménye szerint – hacsak „nem zavarodtak meg” teljesen – orosz segítséget fognak kérni az iráni légvédelmi rendszerek korszerűsítéséhez is.
Vagyis függetlenül attól, hogy az elmúlt 12 napban Irán komoly anyagi károkat szenvedett, Johnson úgy véli, hogy Teherán most nagyon motivált arra, hogy korszerűsítse hírszerzési és katonai képességeit, felkészülve a következő, Izraellel és az Egyesült Államokkal vívandó háborúra.
A jugoszláv példa
Hasonló megállapításra jut Kit Klarenberg oknyomozó újságíró is, aki a hírszerző szolgálatok szerepét vizsgálja a politika és a közvélemény alakításában. Kiemeli, hogy a számos iráni atomtudós célzott meggyilkolása arra utal, hogy Tel-Aviv pontosan tudta a kilétüket és a tartózkodási helyüket. Véletlenül egy nappal a szervezet támadása előtt az irániak olyan dokumentumokat tettek közzé, amelyek arra utalnak, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség korábban több iráni atomtudós nevét adta meg az izraeli hírszerzésnek, akiket később megöltek.
Teherán és az Obama-kormányzat között 2015 júliusában megkötött megállapodás értelmében a NAÜ évekig teljes hozzáférést kapott Irán nukleáris komplexumaihoz. Nyilvánvaló a kérdés, hogy a szervezet ezt az információt vajon megosztotta-e Izraellel, és ez valamilyen módon elősegítette-e a június 13-ai támadást.
Donald Trump optimistán nyilatkozott, hogy békét teremthet Teherán és Izrael között, és véglegesíthet egy új nukleáris megállapodást az Iszlám Köztársasággal. Sajnos egyelőre mindkét kimenetel rendkívül valószínűtlennek tűnik, De legalábbis
igen kevés esély van arra, hogy ezek után a NAÜ ellenőrei valaha is újra Irán nukleáris létesítményeinek közelében tartózkodhassanak.
Klarenberg szerint ez a helyzet nagyfokú bizalomvesztést eredményezhet azoknál az országoknál, melyek a Birodalom célkeresztjében állnak. Korábbi példaként említi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) is. Ennek megfigyelői világszerte felügyelik a választásokat és az emberi jogok betartását, és gyakran állomásoznak aktív háborús övezetekben és „nyugtalanság sújtotta” övezetekben, hogy figyelemmel kísérjék a helyszíni eseményeket. Hivatalosan kinyilvánított küldetésük a válságkezelés és a konfliktusmegelőzés.
Az EBESZ jugoszláviai tevékenysége az 1990-es évek végén azonban szerinte bőségesen bizonyítja a konfliktusok szításában való részvételét. Az évtized második felében a jugoszláv hatóságok brutális harcokat folytattak az albán gerillaszervezet, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) ellen, amely egy, az al-Kaidához köthető szélsőséges csoport volt, és amelyet a CIA és az MI6 fegyverzett fel, finanszírozott és képzett ki, hogy egy etnikailag tiszta „Nagy-Albániát” hozhassanak létre. 1998 szeptemberére az ellenségeskedés totális háborúba torkollott, majd az ENSZ Biztonsági Tanácsának még e hónapban elfogadott határozata tűzszünetet követelt mindkét féltől.
A jugoszláv katonai erőket ezután szabályosan kivonták a tartományból – a hadsereg távollétét viszont a Koszovói Felszabadítási Hadsereg a további területek elfoglalására és a nem albán lakosság megtisztítására használta ki. Létrehoztak egy külön EBESZ-egységet, a Koszovói Ellenőrző Missziót is, hogy biztosítsák a tűzszünet betartását Belgrád részéről. Az UÇK teljes és akadálytalan teret kapott.
Az EBESZ-hez beágyazott ügynökök „elismerték, hogy segítettek a Koszovói Felszabadító Hadsereg kiképzésében”, és ezzel „aláásták a koszovói konfliktus politikai megoldására irányuló lépéseket”.
A Times továbbá feltárta, hogy mielőtt a NATO megkezdte volna Jugoszlávia bombázását, a Koszovói Ellenőrző Misszió „számos műholdas telefonját és globális helymeghatározó rendszerét titokban átadták az albán UÇK-nak, biztosítva ezzel, hogy a gerillaparancsnokok a hadjárat során végig kapcsolatban maradhassanak a NATO-val és Washingtonnal”. Ez kiterjedt arra is, hogy több UÇK-vezető is rendelkezett Wesley Clark amerikai tábornok mobiltelefonszámával, aki felügyelte a bombázást – írja Klarenberg.
Irán – kanyarodik vissza a jelenhez az újságíró – nem tagja az EBESZ-nek, és nem engedélyezi „megfigyelőinek” a területére való belépést. Ennek ellenére a szervezet élénk érdeklődést mutat Teherán állítólagos nukleáris fegyverprogramja iránt. 2012 júniusában egy EBESZ-küldöttség kijelentette: „többé nem hagyhatjuk figyelmen kívül az atomfegyverekkel rendelkező Irán által jelentett nemzetközi biztonsági következményeket”.
Tekintettel a bizalomvesztésre, szinte elképzelhetetlen, hogy Teherán hajlandó legyen megengedni bármely nemzetközi szervezetnek, hogy közvetítsen az Izraellel való konfliktusában.
Kapcsolódó:
