Donald Trump újra támadóállásba helyezkedett – ezúttal nemcsak Kanada, hanem az Európai Unió digitális szabályozása ellen is. A techóriásokat sújtó adók miatt felfüggesztett kanadai tárgyalások hátterében valójában egy globális játszma bontakozik ki: ki szabályozhatja a digitális világot és ki húzhat belőle hasznot? 

Már-már úgy tűnt, racionalizált és kölcsönös veszteségminimalizálással a nem túl távoli jövőben rendeződik az Egyesült Államok és Kanada közötti kereskedelmi perpatvar, amikor Donald Trump egyetlen mozdulattal megállította a vámtárgyalások folytatását. Kanada ugyanis nem volt hajlandó eltörölni azt a digitális szolgáltatási adót, amely épp az amerikai technológiai vállalatokat sújtja leginkább. Trump haladéktalanul utasítást adott egy kereskedelmi vizsgálat lefolytatására, hogy kiderüljön, mekkora kárt okoznak a kanadai tarifák a techóriásoknak – és hogy annak megfelelő ellencsapással éljen bosszúvámok formájában.  

Ennyi elég volt Kanadának: azonnal bejelentette a digitális adó visszavonását, a kanadai kormány pedig közleményben tudatta, hogy a tárgyalásos rendezés érdekében döntött így. 

A techcégek kanadai adójának első részletfizetése június 30-án lett volna esedékes: miután 2022-ig visszamenőleges hatállyal hajtották volna be, a Big Techre kirótt összeg a kezdésként elérhette volna a 3 milliárd dollárt is. 

Személyes ügy 

A nagy technológiai vállalatok (köztük leghangosabban a Zuckerberg-vezette Meta) hónapok óta igyekeznek nyomást gyakorolni az amerikai törvényhozásra és személyesen Trumpra, hogy találjanak ki valamilyen megoldást a tervezett kanadai adó ellen, mielőtt más országok is vérszemet kapnak, és elkezdik másolni a példát. Indoklásuk maximálisan Trump-kompatibilis volt: a kivetett adók csökkentik az Egyesült Államokban a stratégiainak vallott techszektorba befektethető összeg mennyiségét, vagyis tulajdonképpen Washingtonnak jelentenek egyre nagyobb gazdasági (és nemzetbiztonsági) kockázatot. 

A történet azonban nem most kezdődött. A techgigászok aktívan támogatták Trump kampányát, a megválasztása után pedig nem egy vezetőjük a kormányzati munkában is részt vett és vesz. Zuckerberg hosszas hezitálás után döntött úgy, hogy teljes mellszélességgel támogatja az elnököt, társaival együtt pedig az első pillanattól kezdve küzdött és lobbizott nála a digitális adók és a büntetésalapú szabályozások ellen. 

A kereskedelmi háborút a tárgyalási szakasz kihagyásával mégis Trump robbantotta ki. Az elnök először 50 százalékos tarifát vetett ki az alumínium- és acélárukra, majd a Kanadában gyártott autókra, végül minden olyan termékre, amely nem felel meg az első elnöksége alatt aláírt amerikai–mexikói–kanadai kereskedelmi egyezménynek. Miután a kanadai export háromnegyede az Egyesült Államokba irányul, érthető, hogy mind az előző, mind a mostani, Mark Carney vezette kormány a bosszúintézkedéseket is fontolóra vette. Egészen idáig.  

 

Hogy jön a képbe Európa? 

Trump szokásosan laza precizitásával úgy fogalmazott: Kanada egyértelműen az Európai Uniót másolta a digitális szolgáltatási adóval. Igazság szerint az EU nem vetett ki adót az amerikai techvállalatokra, „mindössze” aktiválta és maximálisan kereskedelmi revolverező fegyverként használja a digitális szolgáltatásokról és piacokról szóló jogszabályt, amelynek elsődleges célja a cégek versenyellenes magatartásának megfékezése – vagyis az, amibe a Big Tech európai szinten garantáltan hibázik és hibázni fog, így folyamatosan büntethető. Kezdőlépésként idén áprilisban összesen 700 millió eurós bírságot szabott ki a Metára és az Apple-re a törvény megsértésért – Zuckerberg nem véletlenül érvelt azzal Trumpnak, hogy az európaiak mindössze más módszert használnak, valójában minden olyan, mintha agyonadóztatnák az amerikai vállalatokat.  

Az elnök többször tett arra célzást, hogy a vámmegállapodási tárgyalások során el akarja érni az Európai Bizottságnál, hogy fejezzék be a techvállalatok vegzálását a jogszabályra hivatkozva. Ezt a felvetést az EB minden alkalommal a leghatározottabban visszautasította. Mint üzente: az Európai Unió továbbra is mélyen elkötelezett a vámtárgyalások iránt, a digitális jogszabályok azonban szerves részét képezik a döntéshozói szuverenitásnak, ezért érinthetetlennek tekintik azokat.  

Az idő azonban sürget: július 9-én életbe lépnek az EU-s importra kivetett 50 százalékos Trump-vámok, hacsak a két félnek nem sikerül kereskedelmi megállapodást kötni. Az elnök a kanadai adó ellen hozandó bosszúintézkedésekkel és a tárgyalások leállításával egyértelműen Brüsszelnek üzent: megállapodás akkor lesz, ha hajlandó az alkuba az amerikai techcégek ügyét is belevenni. És úgy tűnt, a Fehér Ház sikerrel járt. A The Wall Street Journal június 20-án arról számolt be, hogy a felek a tárgyalások során a nem vámjellegű kérdésekben is a megegyezés felé haladnak, Brüsszel pedig  

hajlik teljesíteni az elnök kérését, és rugalmasabban fogja kezelni a digitális jogszabályait – az azok miatt kiszabott büntetéseket pedig akár visszamenőleges hatállyal is törlik.  

Teresa Ribera, az EB versenypolitikai biztosa ezt a leghatározottabban cáfolta, mondván, a szabályozási autonómia kérdése fel sem merülhet a kereskedelmi tárgyalásokon.  

Bár a G7-csúcson Ursula von der Leyen és Trump állítólag abban állapodtak meg, hogy a június 9-i határidő előtt megoldást találnak a kereskedelmi feszültségekre, egyelőre nincs nyoma annak, hogy a tárgyalások megnyugtató módon haladnának előre. A Fehér Ház kitart amellett, hogy a megadott időpontig akár egy tucatnyi országgal is (az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnereivel) megszülethet az egyezség, a jelek szerint és az egyre nyilvánvalóbb kapkodás miatt azonban valószínűbb, hogy ezek csak a legalapvetőbb problémákra szűkített korlátozott megállapodások lesznek. Az Európai Unió esetében a folyamatot a techvállalatok ügye is lassítja: bár a kanadai példa egyértelmű, Brüsszel még foggal-körömmel ragaszkodik a digitális jogszabályhoz és annak büntetéssel járó alkalmazásához.  

*** 

Kapcsolódó: 

 

Fotó: Mark Zuckerberg (Dreamstime)