A második világháború óta a legmagasabbra emelkedett a háborús konfliktusok száma

Tavaly rekordszámú, 61 fegyveres konfliktus zajlott és tart jelenleg is világszerte, ami a II. világháború óta a legmagasabb szám. Mindez súlyos humanitárius, gazdasági és biztonsági következményekkel jár, miközben az EU-t migráció, energiabiztonság és geopolitikai instabilitás fenyegeti.

Az elmúlt esztendőben a háborúk és fegyveres konfliktusok száma globálisan a legmagasabb szintre emelkedett a II. világháború óta. A 2023-as 59-et követően aktuálisan 61 konfliktus folyik a világ 36 országában a svéd Uppsala Conflict Data Program (UCDP) kimutatása szerint, így már a második egymást követő évben regisztráltak növekedést.

160 ezer ember vesztette életét tavaly, ebből a legtöbb áldozatot változatlanul az orosz–ukrán háború követelte: 2024-ben legalább 76 ezer elesett fővel lehet kalkulálni Ukrajnában, de ezenkívül is volt 60 másik konfliktus, amely kisebb figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban.

A fegyveres összecsapások közül a háborúk száma 9-ről 11-re emelkedett, ami 2016 óta a legmagasabb szám, de mind az állami fegyveres konfliktusokat, mind a szervezett erőszakot tekintve összességében kismértékű csökkenés figyelhető meg.

Ezzel szemben az egyoldalú erőszak megnőtt, elsősorban az Iszlám Állam afrikai támadásainak eszkalálódása és a nem állami szereplők által Haitin elkövetett gyilkosságok miatt.

Az orosz–ukrán háború továbbra is közvetlenül érinti Európa biztonsági környezetét, hasonlóan Izrael közel-keleti háborúihoz, azonban az UCDP kimutatása szerint a további öt legforróbb konfliktusgóc között említhető Szudán (polgárháború), a Kongói Demokratikus Köztársaság (nyersanyagháború Ruandával), Nigéria (Boko Haram-felkelés északkeleten), Burkina Faso (JNIM-terrorszervezet) és Etiópia (Tigré belső harc). Az európai országok a NATO-n keresztül egyre nagyobb figyelmet fordítanak a katonai elrettentésre, a határvédelemre és a logisztikai kapacitásra, amit a világban folyó többi konfliktus is sürget, erre utal az idei NATO-csúcstalálkozón tett 3,5+1,5 százalékos, GDP-arányos védelmi vállalás 2035-ig. Ezzel párhuzamosan a világ különböző részein zajló konfliktusok – különösen Afrikában és a Közel-Keleten – humanitárius válságokat indikálnak, amelyek fokozzák az Európa felé irányuló migrációs nyomást, elsősorban az észak-afrikai, milíciák által kontrollált útvonalakon keresztül. A konfliktusok számának emelkedése egyúttal növeli az Európai Unió és tagállamai humanitárius, fejlesztési és béketeremtési felelősségét. Az EU-nak a rendelkezésére álló erőforrásai függvényében aktív válságkezelőként is meg kellene jelennie, különösen azokban a térségekben, ahol stratégiai érdekei forognak kockán (Száhel-övezet, Közel-Kelet). A konfliktusok szaporodása a globális instabilitás fokozódását jelzi, ami kedvezőtlen hatással lehet Európa külgazdasági kapcsolataira elsősorban a már bejáratott ellátási láncok széttöredezése terén (húszi szabotázsakciók a Vörös-tengeren), ami az energiaimportot is érinti.

Ez fokozottan igaz az olyan térségekben, mint Afrika vagy Latin-Amerika, ahol Európa versenytársai (Kína, Oroszország) növelik a befolyásukat. További kockázat európai részről, hogy a világszerte folyó különböző háborús események és azok médiában való alulreprezentáltsága hozzájárulhat az európai közvélemény fásultságához vagy polarizációjához, miközben egyes konfliktusok radikalizálhatják az Európában élő zömében muszlim kisebbséget, ami adott esetben növekvő terrorfenyegetettséget, biztonsági kockázatot is jelenthet.

Az Uppsalai Egyetem által készített térkép szemlélteti a szervezett erőszak elterjedését világszerte: minél zöldebb egy jelölés, annál alacsonyabb, minél vörösebb, annál magasabb intenzitású erőszakról beszélhetünk.