Egy nevadai akku-újrahasznosító cég MI-adatközpontokat lát el tiszta energiával elektromos autók használt akkumulátoraiból. A vállalat úgy véli, ez lehet a legolcsóbb megoldás a mesterséges intelligencia energiaéhségének csillapítására.
A Redwood Materials, az Egyesült Államok egyik legnagyobb akkumulátor-újrahasznosító vállalata bemutatta új üzletágát, a Redwood Energyt, amely az elektromos járművekből kivett, de még évekig használható akkukat alakítja át megújuló energiával működő mikrohálózatokká. A nevadai Reno közelében található ipari területen sorakozó akkumulátorblokkok most egy kis MI-adatközpontot látnak el árammal. A vállalat szerint az újrahasznosításra beérkező energiatárolók többsége még mindig megőrzi a kapacitásának több mint felét.
„Sokkal több értéket tudunk kinyerni ebből az anyagból, ha energiatárolóként használjuk, mielőtt újrahasznosítanánk” – mondta J. B. Straubel, a Redwood alapítója és vezérigazgatója. A Tahoe Reno Ipari Központban található első mikrohálózat napelemekkel működik, és 64 megawattórányi villamos energiát képes termelni, ami az ország egyik legnagyobb ilyen rendszere.
Az itt megtermelt áram a Crusoe nevű vállalathoz áramlik, amely eredetileg kriptovaluta-bányászattal foglalkozott, de mára MI-adatközpontok fejlesztésére állt át. A cég kétezer grafikus processzort telepített a helyreállított akkumulátorok melletti létesítményébe, ez persze apróság a modern adatközpontokhoz képest. A Crusoe jelenleg egy 500 milliárd dolláros MI-adatközpontot fejleszt az OpenAI és mások számára a texasi Abilene-ben, ahová év végéig 100 ezer GPU-t terveznek telepíteni. A Redwood mikrohálózata az elektromosáram-szolgáltatás több mint 99 százalékát biztosítja a Crusoe helyi létesítményei számára.
Olcsóbb, mint az új akkumulátorok
A Redwood projektje jól illusztrálja az adatközpontok részleges vagy teljes hálózaton kívüli működtetése iránti növekvő érdeklődést. Az ilyen mikrohálózatok nem csak gyorsabban építhetők fel, mint a hagyományos erőművek, a fogyasztóknak sem kellene költeniük az MI-adatközpontok kiszolgálására kifejlesztett új, a hálózathoz kapcsolt erőforrásokra. Mivel használt akkumulátorokról beszélünk, a vállalat szerint a rendszereik lényegesen olcsóbbak, mint ha újakból állítanák össze azokat. A McKinsey elemzéséből kiderül, hogy a használt EV-akkumulátorok második felhasználása akár 30-70 százalékkal olcsóbb energiatárolási megoldást kínálhat, mintha újakkal tennék ezt. Emellett az OECD szerint ezek a mikrohálózatok, amelyekben megújuló energiaforrásokat és használt akkumulátorokat kombinálnak, nemcsak a költségeket mérséklik, hanem növelik az ellátásbiztonságot is. A központi hálózatról való leválás ráadásul csökkenti a hálózati terhelést és a kibocsátást.
A vállalat becslése szerint
több mint 100 ezer elektromos jármű kerül le az amerikai utakról idén, azaz egyre több lesz újrafelhasználható akkumulátor.
A Redwood Energy mikrohálózatai szinte bármilyen üzem számára képesek áramot biztosítani, de a cég szerint leginkább az egyre több energiát fogyasztó és sok kibocsátást okozó adatközpontok ellátására ideálisak. A Nemzetközi Energiaügynökség áprilisi jelentése szerint
az ilyen létesítmények energiafogyasztása 2030-ra megduplázódhat, főként a mesterséges intelligencia energiaéhsége miatt.
A cég szerint már most van elég újrafelhasználható akkumulátoruk ahhoz, hogy egy gigawattórás mikrohálózatot építsenek, ami nagyjából egymillió otthon egyórás áramellátására elegendő.
Straubel arra számít, hogy a Redwood Energy jelentős üzletágukká válik, és később túl is szárnyalhatja a vállalat alapvető újrahasznosítási tevékenységét.
A szabályozások is támogatják a többszöri felhasználást és az újrahasznosítást
A nemzetközi szabályozások az elmúlt években jelentős mértékben átalakultak annak érdekében, hogy elősegítsék az elektromos járművek akkumulátorainak újrahasznosítását. Az Európai Unió példája jól mutatja, hogy a jogalkotók már nem csupán a hulladékkezelés végpontjára koncentrálnak, hanem az akkumulátorok teljes életciklusát szabályozzák. Az uniós Akkumulátor Rendelet – Regulation (EU) 2023/1542 – átfogó keretet teremtett: a szabályozás a nyersanyag-kitermeléstől kezdve a gyártáson és felhasználáson át egészen az újrahasznosításig, minden szakaszra kiterjed. Ez pedig nemcsak a hulladék mennyiségének a csökkentését célozza, hanem azt is, hogy az értékes nyersanyagok – mint a lítium, a kobalt vagy a nikkel – minél tovább a gazdaság körforgásában maradjanak.
Az uniós szabályozás egyik legfontosabb újítása, hogy kötelező visszagyűjtési, újrahasznosítási és anyagvisszanyerési arányokat ír elő, amelyek idővel egyre szigorodnak. Az EU aktuális szabályozása – a technológiai fejlődés ellenére – az idei évtől hivatalosan legalább 65 százalék lítium, illetve 70 százalék kobalt és nikkel visszanyerését követeli meg az újrahasznosítóktól. A legmodernebb eljárások ugyanakkor már képesek ezt jelentősen túlteljesíteni, így a következő években várhatóan a szabályozási követelmények is tovább szigorodnak.
Ezek a célok nemcsak a hulladékok kezelését teszik hatékonyabbá, hanem a gyártókat is arra ösztönzik, hogy már a tervezési fázisban vegyék figyelembe az akkumulátorok későbbi szétszerelhetőségét és újrahasznosíthatóságát. Ezzel párhuzamosan a szabályozás előírja a digitális akkumulátor-útlevél bevezetését, amely minden egyes energiatárolóhoz hozzárendeli annak teljesítmény-, összetétel- és környezeti adatait. Ez az átláthatóság kulcsfontosságú ahhoz, hogy az akkumulátorok „második élete” – például energiatárolóként – gazdaságilag és műszakilag is rentábilis legyen, illetve hogy a hulladékkezelő és újrahasznosító iparágak hatékonyan tudjanak tervezni.
A körforgásos gazdaság támogatásának másik fontos eszköze a bővített gyártói felelősség (Extended Producer Responsibility, EPR) rendszere. Ennek lényege, hogy a gyártók nemcsak a termék piacra helyezéséért, hanem annak teljes életciklusáért – a visszagyűjtésért, az újrahasznosításért és az újrafelhasználásért – is felelősek. Ez a szemléletváltás jelentős ösztönző a fenntarthatóbb terméktervezésre és a körforgásos üzleti modellek elterjedésére.
Kína is hasonló irányba mozdult el: ott az autógyártóknak kötelező újrahasznosítási rendszert kiépíteniük, és a visszanyerési arányok is rendkívül magasak (például a kobalt és a nikkel esetében 98, a lítiumnál 85 százalék). Az ottani szabályozás emellett egy digitális nyomon követési rendszert alkalmaz, amely biztosítja, hogy az elhasznált akkumulátorok visszakerüljenek a körforgásba, és ne kallódjanak el a hulladékok között. Mindez a globális nyersanyagellátási láncok biztonságát is erősíti, hiszen a kritikus anyagok helyben maradnak, és az újrahasznosításuk révén csökken az importkitettség.
Az OECD szakértői szerint a körforgásos gazdaságra való átállásban kulcsfontosságú az akkumulátorok „második élete”, például az energiatárolási célokra történő felhasználásuk. Az ilyen típusú újrahasználat nemcsak környezeti, hanem gazdasági szempontból is előnyös, hiszen csökkenti az új akkumulátorok iránti keresletet, mérsékli a hulladék mennyiségét és hozzájárul a fenntartható energiarendszerek kiépítéséhez. Az OECD ugyanakkor rámutat arra is, hogy a nemzetközi szabályozásoknak a hulladékkereskedelmet és -szállítást is kezelniük kell: fontos, hogy az akkumulátorhulladékot ott hasznosítsák újra, ahol megfelelő technológiai kapacitás áll rendelkezésre, hogy a visszanyert anyagok visszakerüljenek a gazdaságba.
