A tengeri jég olvadásával az inuit (eszkimó) kulturális hagyományok is eltűnhetnek. A The Narwhal portál annak járt utána, hogy vajon megmentheti-e őket egy geomérnöki kísérlet. 

Az éghajlatváltozás átalakítja a tengeri jeget, ezzel az inuitok életét is. A The Narwahl portál a Cambridge-öbölben egy körülbelül 1800 lakosú falucskában járt, ahol a Real Ice, egy brit vállalat merész tervvel kísérletezik az Északi-sarkvidék újrafagyasztására. 

A nunavuti Cambridge-öböl sarkvidéki közössége májusban egy fesztivál során motorosszán-versenyt rendezett. Ilyenkor a nap csak éjfélkor nyugszik le, és bár ebben az évszakban soha nem sötétedik el teljesen, az este mégis –13 fokos. Persze az inuitok számára a jég nem csak a motorosszán-versenyt jelenti, ezen horgásznak, vadásznak, szállítják az árut, jutnak el a városba.  

Csakhogy az Északi-sarkvidék is gyorsan felmelegszik, és az ott élők testközelből tapasztalhatják a csökkenő jég hatásait. Távolabb, hét kilométerrel a parttól a brit Real Ice cég kutatói próbálkoznak a tengeri jég megvastagításával, hogy az tovább kitartson a nyár folyamán. Kísérleti módszerükben lyukakat fúrnak a tenger jegén, és a tengervizet a felszínre pumpálják a tél leghidegebb hónapjaiban. Mivel a fagyos levegőben a víz gyorsan megfagy, vastagítja az alatta lévő jeget. Az elmúlt télen a csapat decemberben, januárban és februárban szivattyúzott vizet a felszínre.  

A Real Ice a Cambridge-i Egyetem és az Egyesült Királyság kormányának támogatásával geomérnöki kísérleteket folytat, amik éghajlat-módosító beavatkozásoknak számítanak, éppen ezért a megítélésük igencsak ellentmondásos. Idesorolnak olyan eljárásokat, mint a fényvisszaverő részecskék permetezése a sztratoszférába a napsugárzás tompítása érdekében, óriási víz alatti függönyök építése a jégtakarók olvadásának megakadályozására, valamint az óceán „trágyázása”, hogy ezzel javítsák a bolygó felmelegedését okozó szén-dioxid-elnyelő képességét. 

Nemes ambícióik ellenére a geomérnöki kísérletek gyakran találkoznak a közvélemény ellenállásával, és megosztók az akadémikusok körében is.  

Bár egyre több tudós szerint a geomérnökség az éghajlat-politika fontos része, mások szerint az ilyen beavatkozások nem praktikusak, drágák, kockázatosak és elvonják a figyelmet a kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekről. Az éghajlat-módosító technológiák etikai kérdéseket is felvetnek, ugyanis az Északi-sarkvidéken az éghajlat javítására tett kísérletek – amelyeket gyakran nem az ott élők javasolnak – aránytalan kockázatnak teszik ki az ottani közösségeket, miközben megpróbálnak megoldani egy olyan problémát, amelyet nagyrészt nem ők okoztak. 

De a Cambridge-öbölben az emberek nagyrészt támogatják a Real Ice projektet. 

A Real Ice projekt ötletét az Arizonai Állami Egyetem egyik cikke vetette fel, ahol a kutatók javasolták a tengeri jég mesterséges megvastagítását szélenergiával működő szivattyúkkal. A bolygó klímájára az Északi-sarkvidék komoly hatással van. A sarkvidéki tengeri jég ugyanis azzal szabályozza a globális hőmérsékletet, hogy visszaveri a napfényt az űrbe. Csakhogy amint a tengeri jég elolvad, átadja helyét a nyílt víznek, amely elnyeli a napsugárzást, ahelyett, hogy visszaverné. Bár a sarkvidéki jég bizonyos szintű összehúzódása nyáron normális, a felmelegedés és az olvadás ciklusa egyre szélsőségesebb lett. Az elmúlt évtizedekben a tengeri jég kiterjedése és vastagsága gyorsan zsugorodott,  

1979 óta az olvadási időszakot túlélő jég mennyisége nagyjából 70 százalékkal csökkent. 

Ez azt vetíti elő, hogy nyáron az Északi-sarkvidék többnyire jégmentes lesz. A kutatók szerint ez a helyzet már a 2030-as években kialakulhat, még akkor is, ha az egyes országok a jelenleginél gyorsabban csökkentik a kibocsátásukat.  

Az említett 2019-es tanulmány felkeltette Cían Sherwin, egy walesi diák figyelmét, aki társalapítója lett a Real Ice-nak. Tavaly a csapat vizet pumpált egy nagyjából futballpályányi területre, és elvégezték az egyedi építésű hidrogénüzemű vízszivattyú kezdeti tesztjeit is. Az elmúlt télen egy nagyjából 200 ezer négyzetméteres területet jegeltek újra.  

Az előzetes eredmények ígéretesek, a tesztterületen a jég átlagosan 25 centiméterrel vastagabb volt, mint egy közeli ellenőrző területen. Bár az idei téli adatokat még elemezni kell, májusban az újrajegelt területek átlagosan közel fél méterrel vastagabbak voltak, mint a kontrolltérségek – mondták a kutatók. Az újrajegelt területek alulról is megvastagodtak, ami arra utal, hogy ez az eljárás serkenti a természetes jégnövekedést a hószigetelő réteg csökkentésével. 

A Cambridge-öbölben élők az utóbbi évtizedekben megtapasztalják a felmelegedés hatásait. A jég tavasszal hetekkel korábban olvad, ősszel hónapokkal később fagy meg, az állatok mozgása a jégen akadályozott, néhányan áttörik a vékony jeget és megfulladnak. Ezek a változások az embereket is veszélybe sodorják, hiszen váratlan helyeken veszélyes repedések jelennek meg, és az elmúlt években többen is beszakadtak a vékony jégen. 

Bár ahogy említettük, a geomérnöki kísérleteket gyakran potenciális veszélyként jelölik meg a környezetre, a jég megvastagítását kevésbé tekintik kockázatosnak.  

Eddig a kutatók kis területeken tesztelték a módszerüket, de az az elképzelésük, hogy az Északi-sarkvidék egymillió négyzetkilométerét újra befagyasztanák víz alatti drónok és hidrogénüzemű szivattyúk segítségével. A cél, hogy megakadályozzák, illetve visszafordítsák a tengeri jég elvesztését, ami kihatna az egész bolygó hőmérsékletére. 

A kísérletbe bevont területek bővítésével kapcsolatban azonban komoly kétségek merültek fel. Ahogy említettük, a projekt végső célja az Északi-sarkvidék nagy területeinek újrajegelése, és ez becslések szerint 500 ezer drónt igényelne és évente 10 milliárd dollárba kerülne. Ám mivel a tengeri jég sodródik a nemzetközi határok között, a jégvastagító projektek joghatósági akadályokba ütközhetnek. 

A Real Ice csapata azt tervezi, hogy folytatja a munkát egy nagyobb részen azzal a céllal, hogy három tél múlva újrajegeljenek egy 100 négyzetkilométeres területet, távolabb a Cambridge-öbölben élő közösségtől. 

Kapcsolódó: