A háborúban mindenki vesztes. Izrael hivatalos becslése szerint az Irán elleni hadműveletnek köszönhetően a zsidó állam gazdasági, társadalmi és stratégiai infrastruktúráját érintő károk összege akár 20 milliárd dollár fölé is emelkedhet. Összehasonlításképp: az ország éves GDP-je kb. 513 milliárd dollár.
- az izraeli adóhatóság kb. 39 ezer kárigényt regisztrált csak a közvetlen anyagi károkra,
- az elvándorlás, amennyiben kinyílnak a határok (egy izraeli közgazdász szerint az ország mindössze 300 ezer szakembertől „függ”),
- azon katonák elvesztése, akiket Izrael még nem ismert el,
- a kikötők és a szállítási láncok károsodása miatti kereskedelmi kiesések,
- a nemzetközi Boycott, Divestment, and Sanctions mozgalom térnyerése mint középtávú politikai és gazdasági nyomás.
Az irán elleni támadás közvetlen katonai kiadások az első héten elérték az 5 milliárd dollárt, és ez naponta 725 millióval emelkedett. Csak a Vaskupola-ütegek naponta 10–200 milliónyit emésztettek fel, de nem tudták megakadályozni, hogy Irán 1,47 milliárd dollárnyi kárt okozzon a civil vagyonban.
Izrael tudományos zászlóshajóját, a Weizmann Intézetet (ezt a nemzetközileg elismert biológiai-orvosi kutatóintézetet, amely több Nobel-díjjal és ipari kapcsolatokkal büszkélkedhet) súlyos csapás érte, 45 laboratórium és 500 millió dollár értékű biomedicinális szellemi tulajdon semmisült meg.
Az Intel Kiryat Gat-i gyárait is megtámadták, megfojtva ezzel egy olyan ellátási láncot, amely Izrael exportjának a 64 százalékát és a GDP-jének az egyötödét táplálja.
A high-tech szektor ma már kisebb személyzettel működik, mivel 2023 októbere óta 300 ezer tartalékost vittek el a K+F-részlegekről és az adatközpontokból.
Hivatalosan 2023-ban mintegy 73 ezer, 2024-ben pedig 83 ezer izraeli hagyta el az országot.
Ehhez képest egyes becslések az összkivándorlást két év alatt 500 ezer főre teszik, ám ebbe vélhetően beleszámítják az izraeli–amerikai kettős állampolgárokat, a diákokat, a külföldön dolgozó vállalkozókat és az egyéb, hosszabban külföldön tartózkodókat, akik hivatalosan nem minősülnek kivándorlónak. Szerintük ez Netanjahu kabinetjét arra kényszerítette, hogy utazási tilalmat vezessen be a kettős állampolgárságú zsidókra, de ezt nem tudjuk más forrásokkal alátámasztani.
A kereskedelmi járatok kétszer is leálltak a Ben Gurion reptéren, először május 4-én, amikor egy húszik által irányított ballisztikus rakéta csapódott be a környékén, majd június 13-án, az izraeli légicsapás után. Ennek következményeként a biztosítók megemelték a díjakat a repülőgépekre. A tőke menekül, a befektetői bizalom csődben. A kockázatitőke-alapok felfüggesztették a határidős ügyleteket, az építkezések és a megaprojektek leálltak.
Az izraeli befektetési alapokba invesztált pénz nagy részét külföldi befektetésekbe terelték. Ez meglepő stabilitást okozott az izraeli tőzsdén, mivel a külföldi részvényekbe és kötvényekbe fektetett alapok devizában termeltek nyereséget, amit megsokszorozott a devizák és az izraeli sékel közötti árfolyam emelkedése. A tavalyi év végéig több mint 46 ezer vállalkozás ment csődbe, a turizmus leállt, Izrael hitelminősítését csökkentették, az izraeli kötvényeket szinte a „bóvli kötvények” árán adják el. A külföldi befektetések már 2023 első negyedévében 60 százalékkal csökkentek. A pénzügyminisztérium, amelynek a hiánya várhatóan a GDP 75 százaléka fölé emeli az államadósságot, további 857 millió dolláros védelmi forrást kért, miközben 200 milliót elvont a kórházaktól és az iskoláktól.
Az elemzők Izrael összesített veszteségét 11,5 és 17,8 milliárd dollár közé teszik, ami a GDP 3-3,3 százaléka, mielőtt beleszámítanák a leállított exportból, a törölt IPO-kból és az államkötvények kockázatának leminősítéséből eredő hosszú távú veszteségeket.
A zsidó állam számára nemcsak közvetlen pénzügyi és katonai veszteségek jelentkeznek a konfliktus kapcsán, hanem mindez egy stratégiai hátralépést is jelent, ami hosszú távon gyengítheti a gazdasági potenciált, a társadalmi kohéziót és a nemzetközi bizalmat. A művelet eredményeként az országnak nemcsak azonnali kárai keletkeztek, hanem elvesztett egy fontos státuszt is, miszerint egy biztonságos menedék, amit a közvélemény és a partnerei is elvárnak tőle.
A kivándorlásról
A fent lefestett kép egy politikailag instabil, társadalmilag megosztott és gazdaságilag sérülékeny Izraelről árulkodik, ahol a középosztály bizalma megingott, ahonnan a humán és a pénzügyi tőke is menekül. Ha a trend folytatódik, annak hosszú távú strukturális hatásai lehetnek a gazdasági potenciálra és a szakembergárdára.
Jelenleg körülbelül 630 ezer Izraelben született vagy hosszabb ideig ott élő zsidó él a világ különböző részein, többségük az USA-ban, Kanadában és az Egyesült Királyságban – sokan közülük magasan képzett szakemberek.
Az OECD jelentése szerint 2022-ben a kivándorló izraeli állampolgárok 39 százaléka az Egyesült Államokba költözött, és a számuk 2023–2024 során valószínűleg tovább nőtt. Tavaly jelentősen megszaporodott az izraeli emigránsok száma Németországban, különösen Berlinben, ahol 8–15 ezer honfitársuk él – többségük diplomás, magasan kvalifikált szakember. A The Guardian szerint a német, norvég és finn zsidó közösségek újraéledtek, köszönhetően az izraeli bevándorlóknak. Mellette Portugália, Spanyolország, Ciprus, Görögország is népszerű, különösen befektetési vagy életminőségi szempontból.
Az izraeli szakemberek kivándorlása bár veszteség Tel-Avivnak, lehetőség a közép-európai stabilabb, olcsóbb, mégis nyugatias országok számára. Magyarország – ha kellően gyorsan és céltudatosan reagál – kifejezetten jól jöhetne ki a jelenlegi izraeli agyelszívási trendből.
Mindehhez persze érdemes lenne néhány ösztönzőt alkalmazni, például újraindítani a startupvízumot az izraeli innovátorok és befektetők számára, gyorsított honosítási és tartózkodási engedélyt adni a STEM-területeken (IT, mérnöki, orvosi szakemberek) vagy kialakítani Budapest–Tel-Aviv közötti startupátjáró vagy tech-hub együttműködéseket (esetleg Debrecenre, Pécsre is kiterjesztve). Például, gondolva a Weizmann Intézetet ért károkra, a méltán neves izraeli egészségiparból sokat profitálhatna a magyar egészségügy is.
Izraelnek híresen erős a startup-ökoszisztémája, és egyetlen izraeli csapat Magyarországra települése nagyon sokat hozhat hazánknak.
Európán belül az izraeliek a legnagyobb biztonságban talán Magyarországon érezhetik magukat, sőt még a válogatottjuk mérkőzéseit is megtekinthetik.
A kiáramlás egyik fő oka a biztonsági fenyegetettség és a politikai kiszámíthatatlanság. Hazánk e téren stabil állapotokat mutat, amit világos üzenetként lehet kommunikálni:
„Biztonságban, szabadon, európai közegben – Magyarországon.”
Izrael legfontosabb exportcikkei a gyémántok (10,5 milliárd dollár), az integrált áramkörök (7,83 milliárd), a finomított kőolaj (4,08 milliárd), az orvosi műszerek (2,51 milliárd) és a káliumműtrágyák (2,31 milliárd). Főként az Egyesült Államokba (20,3 milliárd), Kínába (5,53 milliárd), Palesztinába (4,6 milliárd), Írországba (3,86 milliárd) és az Egyesült Királyságba (3,18 milliárd) szállítanak.
Legfontosabb importcikkei a gyémántok (7,3 milliárd dollár), az autók (6,67 milliárd), a nyersolaj (3,73 milliárd), a finomított kőolaj (3,7 milliárd) és a műsorszóró berendezések (2,56 milliárd). Az árukat főként Kínából (14,4 milliárd), az Egyesült Államokból (11,6 milliárd), Törökországból (7 milliárd), Németországból (6,46 milliárd) és Indiából (4,86 milliárd) hozza be.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm álláspontjával.
Kapcsolódó:
