Nagy érdeklődés mutatkozik Türkmenisztán iránt a diplomáciai térben. Ennek egyik oka az állam stratégiai elhelyezkedése, amely a jó ideje forrongó Közel-Kelettel szomszédos. Az Asgabat körüli geopolitikai nyüzsgést az iráni–izraeli konfliktus fellángolása pezsdítette fel.
A türkmén külügyminiszter, Rasid Meredov június 26-án, két héttel az Iránra mért izraeli légicsapások után Abbász Arakcsi iráni külügyminiszterrel beszélt telefonon, miután néhány nappal korábban személyesen is találkoztak Asgabatban. Az eszmecserén különböző kétoldalú együttműködések lehetőségeiről és kérdéseiről esett szó. A türkmén külügyminisztérium tájékoztatása szerint a „közös érdekekbe tartozó” nemzetközi és régiós problémákat is megvitatták.
A kiadott közlemény kiemeli, hogy Türkmenisztán az elsők között fejezte ki álláspontját az izraeli támadásokat követően, jelezve, hogy nem fogadja el sem az erőszakot, sem az azzal való fenyegetést a nemzetközi kapcsolatokban. Ennek szellemében a konfliktusok békés rendezését szorgalmazták, illetve közvetítő szerepet ajánlottak fel Jeruzsálem és Teherán között a mielőbbi megbékélés érdekében.
A három nappal későbbi telefonbeszélgetés alkalmával Meredov üdvözölte a tűzszünet létrejöttét, illetve a két külügyminiszter a két ország közötti konzuli együttműködés bővítéséről beszélgetett.
Mozgalmas napok a türkmén külügyminisztériumban
A türkmén külügyminisztériumban azonban az iráni–türkmén egyeztetések között sem állt meg az élet. Június 25-én Szergej Lavrov orosz külügyminiszter látogatott az országba. Lavrovot Meredov mellett a türkmén elnök, Szerdar Berdimuhamedov fogadta, akikkel részletes egyeztetést folytatott a türkmén–orosz kapcsolatok „kulcskérdéseiről”.
A résztvevők megerősítették kölcsönös elkötelezettségüket a stratégiai partnerség fejlesztése mellett, illetve együttműködési programot írtak alá a 2025–2026-os időszakra. A Független Államok Közösségéről (FÁK), a kaszpi ötökről, a Közép-Ázsia + Oroszország formátumról és az ENSZ-ről is szó esett – ezekben a szervezetekben és együttműködésekben „a szoros koordináció folytatásáról” állapodtak meg. Az orosz külügyminisztérium által kiadott közlemény szerint Lavrov elmondta: „Nagy figyelmet fordítunk a fiatalok csereprogramjaira és a produktív kapcsolatok kiterjesztését javasoljuk. Oroszország a két ország fiatal nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakemberei közötti kapcsolatokat kívánja fejleszteni a külügyminisztérium Fiatal Diplomata Tanácsának segítségével”.
Az Egyesült Államokkal kapcsolatban Lavrov ellentmondásos álláspontot képviselt. Bár első körben elítélte az iráni nukleáris létesítményekre mért amerikai légicsapásokat, később elismerően beszélt arról, hogy Washington „realizmust és józan észt” tanúsított, „szemben a Biden-kormányzat koncepcionális világfelfogásával, amelyet teljesen elvakítottak neoliberális hegemón tervei”.
Lavrov érkezésének napján Marco Rubio amerikai külügyminiszter is beszélt telefonon Meredovval, de nem ő volt az első, aki Washingtonból hívta őt: június 23-án Christopher Landau külügyminiszter-helyettes is beszélt vele. Rubio megköszönte, hogy lehetővé tették az amerikai állampolgárok számára, hogy Türkmenisztánon keresztül hagyják el Iránt az Izraellel szembeni konfliktus kiéleződésekor. Azt is jelezte, hogy várakozással tekint a Türkmenisztánnal való további partnerség elé, beleértve a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítését.
A türkmén földgáz új lehetőségeket nyithat az unió számára is
Türkmenisztán igyekszik levetkőzni a régóta fennálló remetekirályság imázsát, legalábbis ami a földgázexportot illeti. Az elmúlt hónapokban Asgabat üzletkötési hadjáratba kezdett, amely hosszú távon jelentősen megváltoztathatja az Európai Unió energiaimportjának a szerkezetét is.
Olyan infrastrukturális bővítésekbe kezdtek bele, amelyek célja a Középső Folyosóba való bekapcsolódás, abba a kereskedelmi útvonalba, amely a Kaszpi- és a Fekete-tengert köti össze.
Ehhez kötődik egyrészt az a repülőtér-fejlesztés, amely a Dzsebel városa melletti egykori szovjet katonai reptér alapjaira épül egy 3,2 km hosszú kifutópályával. Ez a légikikötő az Asgabatot a Kaszpi-tengeri kikötővárossal, Türkmenbasival összekötő vasútvonal mentén helyezkedik el. A létesítményt légi teherszállításra tervezték, de alkalmas utasforgalom lebonyolítására is, sőt egy a Nyezaviszimaja Gazeta által publikált elemzés szerint az amerikai haderő is hasznát veheti.
Emellett még márciusban megállapodás született Türkmenisztán, Törökország és Irán között, amely a türkmén földgázexport diverzifikációs törekvéseit tükrözi. Ennek értelmében Asgabat az év végéig 1,3 milliárd köbméter földgázt szállít Ankarának, a következő években pedig 2 milliárd köbméterre emelik az éves mennyiséget. Ez az egyezmény az első, amelynek értelmében a türkmén földgáz Oroszországot megkerülve a Nyugat felé áramlik. Egyes számítások szerint
a következő 25 évben a türkmén export mértéke elérheti az évi 65 milliárd köbmétert – Törökország, majd onnan tovább, az EU irányába.
Ez már csak azért is stratégia jelentőségű, mivel az unió számára nagyobb teret nyit az energiaellátás diverzifikációja előtt. Vagyis potenciálisan „nagyobb befolyást biztosít az európai nemzeteknek a jövőbeli energiatárgyalásokon, különösen, ha az orosz gázszállítások visszaállnak” – mutatott rá Rauf Mammadov politikai elemző. Továbbá a régió erőegyensúlyában is átrendeződést hozhat, növelve a türk államok és Törökország befolyását.
Mindezt tovább erősíthetik a közös törekvések, például a kazah földgázvezeték bővítése, amelynek célja Türkmenisztán és Kazahsztán infrastruktúrájának összekötése. A kazah QuazaqGaz állami földgázvállalat a török–türkmén megállapodás hírére bejelentette, hogy felgyorsítják az építkezéseket. Amennyiben a projekt megvalósul, azzal Asgabat akár megduplázhatja a földgázexportját.
Gazdasági nehézségek is ösztönzik a nyitást
A becslések szerint Türkmenisztán büszkélkedhet a világ ötödik legnagyobb bizonyított földgázkészletével, ugyanakkor – egyes megfigyelőcsoportok szerint – a világ egyik legelnyomóbb politikai rendszerével. A közelmúltig a türkmén vezetők vonakodtak attól, hogy megállapodásokat kössenek a gáz Nyugatra történő szállításáról, mivel az ország exportjának nagy része Oroszországba és Kínába irányult. A régió szakértői szerint a nyugati vállalatokkal szembeni óvatosság indoka az volt, hogy elzárják az országot a külföldi befolyástól.
A német Bertelsmann alapítvány által készített elemzés rávilágít, hogy a türkmén nyitás fő oka jórészt a gazdasági nyomás. Az elmúlt évtizedben ugyanis
az ország gazdasága működési zavarokkal küzdött, emiatt egyre többen szegényedtek el.
A vásárlóerő jelentős csökkenése és a megfizethető élelmiszer-ellátás hiánya mellett „égbe szökő munkanélküliség” is sújtja az országot.
Türkmenisztánnak megvannak az erőforrásai ahhoz, hogy visszafordítsa ezeket a folyamatokat. Az energiaágazat „jelentős bevételi és gazdaságélénkítési potenciált” biztosít a kormány számára, de a rendelkezésre álló eszközök maximalizálására irányuló politikai akarat hiánya korábban megakadályozta az országot abban, hogy „célzott és fenntartható gazdaságpolitikát” alakítson ki. A rezsim azonban feltehetőleg rájött, hogy a hatalmát csak azon az áron tudja megtartani, ha nyit a külvilág felé, és ennek a legkézenfekvőbb eszköze a földgázexport nyugati irányú kiterjesztése.
Az országnak ugyanakkor nagy szüksége van a földgáz-infrastruktúra és más ipari projektek finanszírozására. Ennek fényében érthető tehát, hogy a geopolitikai kavalkád közepette Türkmenisztán szerepe egyre inkább felértékelődik a nagyhatalmak szemében.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Makleit László
