A brazil kormány elítélte az Izrael és Egyesült Államok által Iránban végrehajtott légicsapásokat, illetve az iszlám köztársaság szuverenitásának és a nemzetközi jog megsértésének nevezte a támadásokat. Ez azonban nem az első éles megnyilvánulás volt az elmúlt időkben, ami brazil részről a nyugati szövetségeseket célozta.  

Luiz Inácio Lula da Silva brazil és Donald Trump amerikai elnök kapcsolata nem meglepő módon meglehetősen rossz, nemcsak ideológiai okok, hanem Brazíliaváros Pekinghez való közeledése és a BRICS+ melletti elköteleződése miatt. A brazil elnök és kínai kollégája, Hszi Csin-ping május 10-én több mint 30 beruházási megállapodást írt alá – infrastrukturális projektek, kikötőfejlesztések és repülőgépek vásárlásával kapcsolatban. Emellett a mesterséges intelligencia (MI) területén való együttműködésről és egy közel 30 milliárd értékű devizacseréről is megegyeztek. Ezeket követően Lula jelezte, nem félnek Washington megtorlásától, hiszen „lehetetlen, hogy egy Brazília méretű ország tartson ettől. Trump csinálhatja, ami szerinte jó az USA-nak, mi pedig azt fogjuk tenni, ami szerintünk jó Brazíliának”.  

Lula (b) és felesége, Rosangela da Silva (b2), valamint Geraldo Alckmin alelnökjelölt (j) és felesége, Maria Lúcia Ribeiro Alckmin az államfői beiktatási ünnepségen Brazíliavárosban 2023. január 1-jén. Forrás: MTI/Sebastiao Moreira

Rekordalacsony támogatottság 

Ez a határozottan negatív hangnem nemcsak hogy kiélezi az ellentéteket Brazília és a nyugati szövetségesek között, sok szakértő szerint Lula egyre inkább világossá teszi, hogy melyik irányban kötelezte el az országát. „Kína minél inkább a saját külpolitikai eszközévé teszi a BRICS-et, míg Oroszország minél inkább arra használja, hogy legitimitást nyerjen az ukrajnai háborúhoz, annál nehezebb lesz Brazília számára a függetlenség státuszát mutatni” – fogalmazott Matias Spektor, a São Pauló-i FGV egyetem oktatója. 

Ráadásul miután Lula a tavalyi amerikai elnökválasztáson nyíltan Joe Bident támogatta, Trump hivatalba lépése óta semmit sem tett azért, hogy valamilyen formában közös nevezőt találjon a régi-új amerikai elnökkel. Inkább azt igyekszik kihasználni, hogy az Egyesült Államokba mint kereskedelmi partnerbe vetett globális bizalom megrendült. Az ideológiai ellentétek miatt Javier Milei argentin elnökkel sem állt szóba, helyette a régió vezetői közül inkább az autoriter Nicolás Maduróval, Venezuela elnökével tart fenn jó kapcsolatokat. 

A brazil elnöknek eközben belföldön számos problémával kell megküzdenie. Az egykor Barack Obama által „a világ legnépszerűbb politikusának” nevezett államfő népszerűsége meredeken csökken:  

a támogatottsága Brazíliában 40 százalék körül mozog, ami a legalacsonyabb érték az eddigi három ciklusa alatt.  

Májusban a LatAm Pulse közvélemény-kutató szerint 54 százalékra nőtt az elutasítottsága, vagyis úgy tűnik, hiába volt sikeres évekkel ezelőtt – 2003-tól 2010-ig volt először hatalmon –, a modern kori kihívásokkal nem képes megküzdeni a jelenlegi instabil nemzetközi környezetben. Sokan úgy vélik, régebben képes volt felismerni a saját sebezhetőségét, így könnyen alkalmazkodott a politika sodrának változásaihoz, de mára elveszítette ezt a képességét, sőt a saját tanácsadóira is egyre kevésbé hallgat.  

Az első ciklusai alatt bevezetett olyan szociális intézkedéseket, amelyeknek köszönhetően jelentősen visszaszorult a szegénység és az éhezés. Tette mindezt a költségvetés egyensúlyban tartásával, megnyerve a brazil munkásosztály szimpátiája mellett a befektetőkét is. Az ilyen sikerek megnyugtatták a piacokat és erősítették Lula nemzetközi megítélését is, miután sokan attól tartottak, hogy az általa képviselt szocialista irányvonal megrendítheti a Washington által diktált gazdasági és politikai világrendet. Hozzá kell tenni, hogy a sikert az akkori globális nyersanyagboom is hajtotta. 

Aztán 2010-ben 90 százalékos támogatottság mellett hagyta ott az elnöki pozíciót, és akkor a brazil gazdaság, úgy tűnt, felülkerekedhet az Egyesült Királyságén és Franciaországén is. A nagyhatalmak közé való felemelkedés elérhetőnek tűnt. Habár ezt az esélyt az azóta eltelt évtized politikai és gazdasági zűrzavara lerombolta, a 2023-ban hivatalába visszatérő elnöktől sokan a korábban megkezdett munka folytatását várták – és a kampány során Lula épített is a nosztalgiafaktorra. 

Jól indult a visszatérés, de hamar kapkodásba fulladt 

Lula ugyanott vette fel a fonalat, ahol 2010-ben elengedte: Brazília nemzetközi befolyását a lehető leginkább szerette volna kiterjeszteni. Ismét megpróbálkozott azzal, hogy állandó helyet szerezzen országának az ENSZ Biztonsági Tanácsában, illetve a G20-elnökség során a milliárdosok globális megadóztatásáról szövögetett terveket. Kína mellett igyekezett mediátori szerepet betölteni az ukrajnai háborúban, most pedig a BRICS-et szeretné Trump globális ellensúlyaként és a multilaterális világrend őreként használni.  

A gazdasági helyzet viszont már korántsem olyan kedvező, mint a 2000-es években, és sok tanácsadója szerint a gond az, hogy a brazil elnök még mindig úgy közelít a gazdasági kérdések felé, mintha 2008-at írnánk. 

Ezúttal egy olyan járvány után vette át a hatalmat, amely jelentős állami kiadásokat követelt, így a befektetők kevésbé toleránsak a költségvetési hiány jelentette kockázatokkal kapcsolatban. Ennek ellenére Lula milliárdokat fordított a gazdaság felpörgetésére, infrastrukturális és iparosítási projektek, illetve ösztönzők formájában. Még a brazil szénmentesítést és a zöldátállást célzó programokat is úgy igyekezett meghirdetni, hogy azok vonzzák a külföldi befektetéseket. Elsőre sikeresnek bizonyult a stratégia: a brazil gazdaság a vártnál háromszor gyorsabban növekedett 2023-ban, tavaly pedig 3,4 százalékkal, miközben a munkanélküliség rekordalacsony szintre süllyedt. A visszatérő elnök ezzel ismét elhódította a tőke és a munkásosztály szívét.  

Csakhogy már 2023 szeptemberében látszottak a kormány és a jegybank közötti feszültségek jelei, amikor az elnök találkozott Roberto Campos Netóval, a nemzeti bank elnökével. Lula élesen kritizálta Netót, amiért hónapokon keresztül 10 százalék fölött tartotta a kamatlábakat a járvány utáni infláció letörése érdekében. Úgy érezte, ez megfojtja a gazdaságot azáltal, hogy szociális intézkedések rovására megy, és gátolja a befektetéseket, ami visszafogja a növekedést. 

A fordulópont akkor jött el, amikor Lula – tanácsadói javaslata ellenére – bejelentette, hogy a régóta várt kiadáscsökkentési csomagot kiegészíti a havi 5000 reálig (körülbelül ezer dollár) terjedő fizetések jövedelemadó-mentesítésével. A lépést követően a brazil real értéke a dollárral szemben rekordalacsonyra süllyedt, egyebek mellett annak az ellentmondásnak köszönhetően, hogy egy kiadáscsökkentési törvénycsomagot egy olyan intézkedéssel egészítenek ki, amely bevételkiesést generál. 

Ezek a költekezések pedig hozzájárultak az 5 százalék fölötti inflációhoz, ami kamatemelésre kényszerítette a központi bankot – ezzel  

az elmúlt 20 év legmagasabb szintjére, 14,75 százalékra emelték a kamatlábakat.  

Fernando Haddad pénzügyminiszter annak érdekében, hogy a kormányzat és a befektetők igényeinek is megfeleljen, májusban adóemelést jelentett be bizonyos pénzügyi tranzakciókra, ami tovább gyengítette a gazdaság vonzerejét a befektetők szemében. Bár az intézkedés legnépszerűtlenebb részeit gyorsan visszavonták, ez szintén olaj volt a bizonytalanságot fűtő tűzre. Beigazolódott, hogy Lula és kormánya kapkodnak, egyre jobban elidegenítik a tőkét, akadályozva ezzel a gazdasági növekedés támogatását. 

Növekvő népszerűtlenség 

Mindezek mellett a magas élelmiszerárak súlyosbítják Lula népszerűtlenségét. A LatAm Pulse által megkérdezett munkavállalók háromnegyede arra panaszkodik, hogy a fizetése nem tudja tartani az iramot a drágulással. A válaszolók több mint a fele a kormány „hibás gazdaságpolitikáját” okolja a nehézségekért, annak ellenére, hogy a gazdaság már 15 negyedév óta folyamatosan növekszik. 

Mindezt fokozza a Nemzeti Társadalombiztosítási Intézetnél kibontakozó botrány, amely az elmúlt években a nyugdíjszámlákról való több mint 365 millió dollár értékű jogtalan levonások miatt tört ki. Lula az elődjét okolja az ügyért, és megígérte, hogy megbüntetik az összes érintettet. A korrupcióval kapcsolatos aggodalmak azonban egyre növekednek a lakosság körében – a megkérdezettek 60 százaléka ezt tartja az ország egyik legnagyobb problémájának –, ami tovább növeli a nyomást a pénzügyminisztériumon, hogy valamilyen módon kompenzálja a károsultakat – miközben a költségvetés már így is a végletekig szűkös. A befektetők attól tartanak, hogy a választásokhoz közeledve Lula még többet akar majd költeni, a kormányon belül viszont egyesek attól félnek, hogy az ilyen lépések nagyobb inflációs kockázattal járnak, mint amennyi politikai hasznot hoznak.   

Sokak szerint Lula stratégiája egyre elavultabb. Nem sikerült megnyernie az evangélikusokat, akiknek a száma robbanásszerűen növekszik, és akik sok korábbi szegény, baloldali közösséget konzervatív bástyákká alakítottak át. A rekordösszegű mezőgazdasági támogatások a farmereket sem tudták fellelkesíteni, akik az új jobboldal alappillérét képezik. A LatAm Pulse szerint az elnök rosszul áll a fiatalok, a szegények és a nők körében is. 

„Az embereket ma már máshogy lehet megszólítani, Lula viszont nem olyan válaszokat ad, amelyek illeszkednének a mai világ kihívásaihoz. Szinte semmilyen reflexió nem fogalmazódott meg arról, hogy hogyan nézhetne ki egy progresszív program a mostani, sokkal összetettebb és nehezebb körülmények tekintetében” – mondta Maria Herminia Tavares, a São Pauló-i egyetem politológusa és emeritus professzora. 

Lula legközelebb már nem számíthat Obama szavaira 

A szakértők szerint Lula és a brazil munkáspárt egyaránt kifogyott a lendületből, és nem ismeri a mai politika kihívásait. A párt túlzottan a regnáló elnök személyéhez láncolódott, és amellett, hogy a tagsága egyre inkább öregszik, nem kínál alternatívát arra az esetre, ha – az egyébként egészségügyi problémákkal küzdő – 79 éves Lula a következő választásokon nem lenne képes elindulni.  

Habár az egyes intézkedései még mindig népszerűek, ellenfelei könnyedén megakadályozzák, hogy egyes üzeneti és döntései eljussanak a célközönséghez. A brazilok közel 60 százaléka nem értesült a kormány legfrissebb kezdeményezéseiről – derült ki a Quaest közvélemény-kutató júniusi felméréséből.  

A szocialista sikersztori tehát úgy tűnik, a végéhez ér, hacsak Lula nem változtat makacs és ellentmondásos hozzáállásán. A népszerűségét ráadásul most kívülről sem erősítheti meg, hiszen Trump személyében nem kaphatja meg azt a támogatást, amelyet egykor Obamától. Ráadásul az amerikai kormányzat jó kapcsolatot ápol a korábbi brazil elnök, Jair Bolsonaro konzervatív jobboldali pártjával, a Lula által az iráni helyzetet illető kritikák pedig Washington ellenszenvének növelésével járhatnak. 

Az is látszik, hogy a brazilokat és a befektetőket már nem érdekli a papíron jól teljesítő gazdaság, ha azt érzik, hogy egyre nehezebb a létfenntartás, illetve egy kiszámíthatatlan, kapkodó kormány irányítja az országot.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/André Broges