Hszi Csin-ping először maradt távol egy BRICS-csúcstalálkozótól – ráadásul épp akkor, amikor India látványosan rivaldafénybe került Brazíliában. A kínai elnök távolmaradása nemcsak Peking belső válságaira, hanem a BRICS eróziójára is utalhat – akár Washington örömére.
Soha nem fordult még elő, hogy a kínai elnök ne vett volna részt egy BRICS-csúcstalálkozón. A brazíliai meeting az első volt Trump újabb elnöki ciklusának kezdete óta, márpedig ha valamivel foglalkoznia kell a BRICS-nek, az éppen az amerikai elnök fenyegető káoszstratégiája. Hszi Csin-ping ennek ellenére nem vett részt a találkozón, de még (Putyinhoz hasonlóan) online formában sem csatlakozott a számára kiemelt fontosságú csoport megbeszéléseihez. Maga helyett a miniszterelnökét küldte, távolmaradásának igazi okáról pedig azóta is különböző elméletek születtek.
A hivatalos magyarázatot (a találkozó nem fért bele Hszi napirendjébe, a közelmúltban pedig egyébként is már kétszer találkozott Lula brazil elnökkel) természetesen senki nem hiszi el. A csúcstalálkozó nem kétoldalú esemény, Rio de Janeiróba ráadásul nemcsak a szűk BRICS-tagság utazott, hanem sok olyan ország képviselője is, amelyek a BRICS előszobájában toporognak, tagsági vagy legalábbis partneri viszonyt remélve. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy
Brazíliában a globális dél krémje gyűlt össze, egy ilyen lehetőséget pedig a kapcsolati tőke és országa befolyásának növelésére a kínai elnök nem szokott kihagyni.
A távollét első pillanatra piszlicsáré ügynek tűnhet, valójában erős jelzésértéke van. Hogy mi, arról már megoszlanak a vélemények. Az egyik, túlzottan erős magyarázat szerint Hszi kezdi elveszíteni az otthoni, maximális politikai kontrollt, ezért nem akar kockáztatni azzal, hogy több napra távozik Pekingből. Más elképzelések szerint a Kínán belüli irányítással nincsenek nagy problémák, Hszi Csin-pingnek azonban éppen a BRICS-en belül amortizálódik egyre jelentősebben az addigi befolyása. Brazília és India például a közelmúltban vámokat vetett ki a kínai termékekre, ipari túlkapacitással és dömpinggel magyarázva a szoros kereskedelmi partnerségben meglehetősen szokatlan döntést – ez pedig valóban az eddigi egység falán jelentkező repedésekre utal, teret adva azoknak a véleményeknek, amelyek szerint Kína agresszív exportpolitikája a saját gazdasági szövetségeseit is negatívan érinti.
Két dudás egy csárdában
Felbukkant egy ennél földhözragadtabb, ám hihetőbb magyarázat is, amely Kína és India feszült politikai viszonyával, illetve a két ország vezetőjének egymás iránt táplált nem túl hízelgő véleményével magyarázza Hszi tüntető hiányát. Bár a két rivális a legutóbbi BRICS-csúcstalálkozón megállapodtak a határaikon fennálló feszültségek enyhítéséről, az a közelmúltban tovább erősödött az indiai–pakisztáni konfliktus során, amelyben (India burkolt és kevésbé burkolt célzásai szerint) Kína nem csak a fegyvereladások miatt érdekelt. Ha hozzávesszük, hogy India Trumppal sokkal inkább megtalálja a közös hangot, mint Hszi (Modi az elsők között kereste fel a Fehér Házat, az amerikai–kínai csúcs azonban a mai napig nem jött létre), Hszi gyanakvása még inkább érthető.
A történethez hozzátartozik, hogy Modi hat évtized óta az első indiai miniszterelnök, aki Brazíliába látogat. Lula óriási jelentőséget tulajdonított ennek a ténynek, s elfeledkezve arról, hogy nem kétoldalú, hanem egy soktagú csúcstalálkozót szervez, hivatalos állami látogatássá tette Modi érkezését, vagyis a VIP-k VIP-jaként fogadta az indiai elnököt. Ez protokolláris és diplomáciai szinten is mellékszereplővé tette volna Hszi Csin-pinget, aki inkább nem ment bele egy ilyen kínos szituációba.
Hszi távolmaradását a médiában természetesen azonnal a BRICS gyengüléseként és Kína elkötelezettségének lanyhulásaként értelmezték, ami (kommunikációs szempontból) érthetően jól jön az Egyesült Államoknak. Bár a BRICS-csoport látszólag egyre aktívabb szerepet vállal a világrend átalakításában (dollármentes fizetési alternatívát, új közös valutát és a multilaterális intézmények reformját szorgalmazva), a tagállamok közötti politikai különbségek, valamint a Nyugattal való kapcsolatok eltérő megítélése hátráltatja a közös fellépést. A BRICS az új Trump-ciklusban inkább újraformálja, semmint egységesíti a hatalmi státuszát. Hszi távolléte mindenképpen egységbomlásra enged következtetni, a kérdés tehát az, vajon képes-e egy gazdaságilag egyre befolyásosabb, de belülről megosztott blokk tartós alternatívát kínálni az amerikai dominanciával szemben.
***
Kapcsolódó:
Fotó: BRICS
