Az év elején a Pew Research megállapította, hogy az amerikaiak többségének rossz véleménye van Izraelről. Az azonban beláthatatlan következményekkel járna a zsidó államra nézve, ha az USA elengedné a kezét.
A Pew Research Center tavaszi felmérése szerint, miközben az amerikaiak a Közel-Keletre tekintenek, egyre kevesebben mondják, hogy számukra – vagy az amerikai nemzeti érdekek szempontjából – az Izrael–Hamász-háború ugyanolyan fontos, mint ahányan ezt tavaly év elején érezték.
A közvélemény Izraelről alkotott véleménye az elmúlt három évben vált egyre rosszabbá.
Az amerikai felnőttek 53 százalékának ma már kedvezőtlen a véleménye a zsidó államról, szemben a 2022. márciusi 42 százalékkal.
Azaz a Hamász 2023. október 7-i támadását követő izraeli, a gázai övezet ellen indított invázió meglehetősen sokat rontott a zsidó állam megítélésén. A legnagyobb változásokat épp Izrael legerősebb támogatói, a Republikánus Párt szavazói körében figyelték meg.
Erről a hangulatváltásról tanúskodik Brian McGlinchey írása is, amely az Izraelnek folyósított amerikai támogatásokat próbálta összesíteni, feltéve a kérdést, hogy ez mennyire kifizetődő az Egyesült Államok és annak lakossága számára.
Elsőként leszögezi, hogy nem csak arról az évi 3,8 milliárd dollárnyi katonai segélyről van szó, amelyre az USA elkötelezte magát a jelenlegi, 10 éves „egyetértési megállapodás” értelmében. Szerinte mindenki jelentősen alábecsüli a két ország viszonyának valódi költségét, és nemcsak azért, mert az nem tartalmazza az abból eredő különféle egyéb kiadásokat, hanem azért is, mert
a kapcsolat legsúlyosabb költségei nem mérhetők dollárban.
Az mindenesetre tény, hogy az ország 1948-as megalapítása óta az amerikai külföldi segélyek kedvezményezettjei közül messze Izrael vezet. Bár az ukrajnai háború rövid ideig ezt felülírta, a zsidó állam általában minden évben az élen áll, annak ellenére, hogy a világ leggazdagabb országai közé tartozik. McGlinchey sszehasonlításként megjegyzi, hogy az USA Izraelnek a 2023-as pénzügyi évben egy főre számolva 404 dollárt adott, míg Etiópiának, a föld egyik legszegényebb országának, amely abban az évben Amerika harmadik legnagyobb kedvezményezettje volt, mindössze 15-öt.
Forrás: Council on Foreign Relations
A fenti ábrán látható az 1946–2024 között folyósított támogatások összesítése. Az adatok közül Brian McGlinchey kiemeli az Egyiptomnak juttatott összegek nagy részét (ami 2023-ban 1,4 milliárd dollár volt), amit szerinte szintén Izraelnek kellene tulajdonítani, mivel az Egyesült Államok folyamatos segélykötelezettségei az 1978-as Camp David-i megállapodásokból erednek, amelyek békét teremtettek Egyiptom és Izrael között.
Szerinte ugyanez elmondható Jordániáról, Amerika negyedik legnagyobb kedvezményezettjéről is, amely a 2023-as pénzügyi évben 1,7 milliárd dollárhoz jutott. Az Egyesült Államok által nyújtott segélyek azután ugrottak meg, miután Jordánia 1994-ben szerződést kötött Izraellel, és a segélyek egy része az országba érkező nagyszámú menekült kezelését szolgálta. Közöttük nemcsak Izraelből érkező palesztinok, hanem olyanok is voltak, akik az USA vezette rezsimváltó háborúk elől menekültek el.
Persze háborúskodások esetén Izrael kiegészítő segélyt is kap. A Hamász október 7-i inváziója után, a gázai háború első évében a kongresszus és Biden elnök további 14,1 milliárd dolláros „sürgősségi” katonai segélyt hagyott jóvá Izraelnek, így az adott évi támogatás teljes összege 17,9 milliárdra emelkedett.
Brian McGlinchey írásában részben Izrael kontójára számolja fel azokat a hatalmas összegeket is, amit az USA kormánya olyan tevékenységekre költ, amelyek vagy Izrael javát szolgálják, vagy a zsidó állam cselekedeteiből fakadnak. Például Izrael gázai háborúja első évében az amerikai haditengerészet a közel-keleti hadszíntéren megerősítette támadó és védekező műveleteit, ami a becslések szerint 4,86 milliárd dollárba került. A gázai háborúval kapcsolatos költségek tovább nőnek a húszik elleni harcok miatt, akik a hajótámadásaikat Izrael gázai fellépésével indokolják. Hasonló kategóriába sorolja az iráni atomlétesítmények bombázását, ami Amerikának kétmilliárd dollárjába kerülhetett.
Természetesen a listájából nem hagyja ki azokat az anticionista érveket sem, amelyek számos amerikai rezsimváltó műveletet az izraeliek nyakába varrnak, vagy legalábbis azt állítja, hogy azoknak az egyik haszonélvezője a zsidó állam volt. Ilyen a 2003-as iraki háború vagy az Iránnal szövetséges Aszad-kormány megdöntésére irányuló szíriai konfliktus. Mindenesetre a költségek elképesztők: az iraki és a szíriai katonai műveletek költsége – beleértve a veteránok korábbi és jövőbeli orvosi és rokkantsági ellátását is – együttesen 2,9 billió dollárra rúg a Brown Egyetem Háborús Költségek Projektje szerint, miközben több mint 580 ezer civil és katona halt meg, és közvetve talán ennek a két-négyszerese pusztult el a lakóhelye elhagyása, betegségek és egyebek miatt.
De Izraelt tartják az amerikaiak ellen irányuló iszlamista terrorizmus egyik motivátorának is.
Idesorolják a 2001. szeptember 11-i eseményeket, ahol az elfogottak mind az Egyesült Államok Izrael-támogatását jelölték meg indokként.
A szeptember 11-i támadásokban 2977 ember halt meg, és nagyjából 50 milliárd dollár volt az anyagi veszteség. Ezzel azonban megnyitották Amerika globális terrorizmus elleni háborúját, amelynek része volt az Egyesült Államok 20 éves afganisztáni inváziója, ami a 176 ezer áldozatot (ebből 2459 az amerikai katona) követelte, és 2,3 ezermilliárd dollárba került.
Brian McGlinchey felteszi a kérdést, hogy a jövőben milyen árat követelhetnek azok a feltüzelt terroristák, akik számonkérik az Egyesült Államoktól az Izraelnek juttatott legmodernebb halált hozó fegyvereket.
Nathan McCormack ezredes Izraellel kapcsolatos számos megjegyzésének egyikében – amelyek miatt júniusban felmentették az Egyesült Államok levantei és egyiptomi vezérkari főnökeinek egyesített tisztségéből – így foglalta össze a kapcsolatot:
„Izrael a legrosszabb szövetségesünk. Szó szerint semmit sem nyerünk a partnerséggel azonkívül, hogy a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában emberek milliói ellenségeskednek.”
Brian McGlinchey szerint ez a felismerés terjed el apránként az amerikai társadalomban, és ezt tükrözi a Pew Research Center mostani felmérése.
Nem csak Amerikában, Nyugaton is terjed a zsidóellenesség. Tény, hogy Izraelnek joga van ahhoz, hogy megtartsa a saját államiságát, de ehhez nem szabad figyelmen kívül hagynia a fentebb felsorolt, és az ehhez hasonló eseteket, mert ezek azt mutatják, hogy változik a közhangulat. Márpedig szövetségesek nélkül mindenki gyenge.
A fenti írás nem tükrözi a Makronóm Intézet álláspontját, célja csupán a tájékoztatás és információközlés.
Kapcsolódó:
