Washington augusztus 1-jei határidőt szabott Brüsszelnek egy vázlatos kereskedelmi megállapodás megkötésére. A piacok idegesen figyelik a fejleményeket, miközben az Európai Unió a belső megosztottság ellenére egységes frontot próbál mutatni, de a labda egyértelműen az amerikai térfélen pattog.
A globális gazdaság lélegzet-visszafojtva figyeli a transzatlanti kapcsolatok rendkívül feszült fejezetét. A vita középpontjában Donald Trump amerikai elnök keményvonalas kereskedelmi politikája áll, amely most Európát vette célkeresztbe. A Fehér Ház egyértelmű ultimátumot intézett az Európai Unióhoz: augusztus 1-jéig egy „vázlatos” kereskedelmi megállapodást vár el, amely rögzítené a legfontosabb ipari termékekre vonatkozó amerikai importvámokat. A helyzetet bonyolítja, hogy a határidőt Washington nemrég hosszabbította meg július 9-ről, ami csak tovább növelte a bizonytalanságot.
Az amerikai ajánlat (vagy fenyegetés, nézőpont kérdése) lényege, hogy egy 10 százalékos általános alapvámtételt rögzítene, ami alól azonban kivételt képezne a stratégiai fontosságú autóipar, amelyre továbbra is 25 százalékos illetéket vetnének ki.
Trump egy csütörtöki interjúban kilátásba helyezte, hogy hamarosan levelet küld az EU-nak a konkrét vámtarifákról, és jelezte: ha nem születik megegyezés a megadott határidőig, akár 50 százalékra is emelheti az európai árukra kivetett vámokat.
Ez a lépés egy teljes körű kereskedelmi háború rémképét vetíti előre a világ két legnagyobb gazdasági tömbje között.
Brüsszel kettős játéka
Az Európai Unió igyekszik higgadtságot és eltökéltséget mutatni a növekvő nyomás közepette. Olof Gill, az Európai Bizottság kereskedelmi szóvivője pénteken kijelentette: „Teljes mértékben készen állunk egy elvi megállapodás megkötésére az Egyesült Államokkal”. Hozzátette azonban, hogy most Washingtonon a sor, hogy jelezze, készen áll-e ugyanezt megtenni. A Bizottság álláspontja szerint a labda az amerikai térfélen van, és amíg onnan nem érkezik jelzés, addig Brüsszel kivár. A hétvégére nem terveztek újabb magas szintű egyeztetést, de Gill hangsúlyozta, hogy ez „egy szempillantás alatt megváltozhat”.
Az EU célja egy olyan megállapodás lenne, amely nemcsak a 10 százalékos alapvámot rögzíti, de könnyítést hoz olyan kulcsfontosságú ágazatoknak is, mint a repülőgépgyártás vagy a szeszesital-export. Ugyanakkor Brüsszel felkészült a legrosszabb forgatókönyvre is. A Bizottság „betárazva” tart egy 21,5 milliárd euró értékű, amerikai termékekre kivetendő ellenvámlistát, amelynek hatálybalépését korábban felfüggesztették. Gill szerint ezt egy sürgősségi eljárás keretében szinte azonnal aktiválhatják, ha a politikai döntés megszületik. Ezenfelül egy második, mintegy 72 milliárd eurós csomag is rendelkezésre áll. Az EU kereskedelmi miniszterei hétfőn Brüsszelben ülnek össze, hogy megvitassák a kialakult helyzetet, ami döntő lehet a további lépések szempontjából.
A belső megosztottság és a német–francia tengely
Miközben az EU egységes fellépést próbál kommunikálni, a színfalak mögött komoly nézeteltérések feszítik a tagállamokat. A két legnagyobb gazdaság, Németország és Franciaország álláspontja markánsan eltér. Berlin, amelynek exportorientált nehézipara és különösen az autógyártása rendkívül kitett az amerikai piacnak, egy gyors kompromisszumot sürget a súlyos gazdasági károk elkerülésére.
Ezzel szemben Párizs sokkal keményebb álláspontot képvisel. A francia kormány attól tart, hogy egy elhamarkodott, egyoldalú engedményeket tartalmazó megállapodás rossz precedenst teremtene, és aláásná az EU hosszú távú kereskedelmi érdekeit. Egy névtelenséget kérő uniós diplomata szerint kulcsfontosságú, hogy „a fájdalom vagy a nyereség egyenlően oszoljon el. Nem lehet, hogy csak egy ország vagy egy szektor húzzon hasznot a megállapodásból.” Ez a belső vita megnehezíti az uniós tárgyalópartnerek dolgát és gyengítheti Brüsszel pozícióit a Washingtonnal folytatott alkudozásban.
Trump globális sakktáblája
Fontos látni, hogy a Trump-adminisztráció lépése nem egy elszigetelt jelenség, hanem egy szélesebb körű, a globális kereskedelmi szabályokat újraíró stratégia része. Az elmúlt napokban Washington már kiterjesztette a vámháborút több szövetségesére is: Japánra és Dél-Koreára új tarifákat vetett ki, a kanadai árukra pedig a korábbi 25-ről 35 százalékra emelte a vámot. Emellett 50 százalékos illetéket helyezett kilátásba a rézimportra is, ami súlyosan érintené az ipari fémek piacát.
Az elnök retorikája is változatlanul éles: egy korábbi nyilatkozatában azzal vádolta az EU-t, hogy „azért jött létre, hogy tönkretegye az Egyesült Államokat”, és rendszeresen panaszkodik a kétoldalú kereskedelmi mérlegre, amely tavaly 235 milliárd dolláros amerikai deficitet mutatott az árukereskedelemben.
A növekvő bizonytalanság azonnal éreztette a hatását a pénz- és árupiacokon. A befektetők egy újabb, az amerikai–kínai konfliktushoz hasonló kereskedelmi háború kockázatát árazzák be. Pénteken az európai részvényindexek és az amerikai határidős tőzsdei mutatók is estek. Ezzel párhuzamosan a menedékeszközök iránti kereslet megugrott: az arany árfolyama már a harmadik egymást követő napon emelkedett. A réznek, mint a gazdasági aktivitás egyik legfontosabb indikátorának az ára is esett, ami nem túl biztató.
A nagy kép
A transzatlanti kereskedelmi vita egy sokkal nagyobb geopolitikai játszma része, amelyben Kína is kulcsszereplő. Miközben Washington és Brüsszel üzenget egymásnak, Marco Rubio amerikai külügyminiszter Kuala Lumpurban tárgyalt Vang Ji kínai külügyminiszterrel. Peking figyelemmel kíséri az eseményeket, és a héten figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne vezessen be újra súlyos vámokat a kínai árukra, és ellenlépéseket helyezett kilátásba azon nemzetekkel szemben, amelyek az USA-val együtt Kínának az ellátási láncokból való kiszorítására törekednek.
Az Európai Unió számára a tét óriási. Az eredeti remény pedig egy átfogó, akár „zéró vámokat” tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodásról már szertefoszlott.
A hónapokig tartó tárgyalások után Brüsszelben is belátták, hogy a legjobb, amiben reménykedhetnek, egy ideiglenes, a legégetőbb problémákat kezelő keretmegállapodás.
A következő napok és hetek döntők lesznek. A kérdés az, hogy a Fehér Ház hajlandó-e kompromisszumra, vagy a keményvonalas retorikát tettek követik, belesodorva a világgazdaságot egy újabb pusztító kereskedelmi háborúba. A világ figyel, Brüsszel pedig vár – a döntés Washington kezében van.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
