Kína világszerte bővíti bányászati tevékenységét annak érdekében, hogy megerősítse befolyását a kritikus és a zöldtechnológiákhoz szükséges nyersanyagok felett. Az elmúlt években felgyorsult a bányák megszerzésére való törekvés, mivel Peking attól tart, hogy a geopolitikai folyamatok miatt a jövőben egyre inkább beszűkül a mozgástere. 

Célkeresztben a réz és a zöldtechnológiákhoz szükséges egyéb nyersanyagok 

Az Economist által összegyűjtött adatok szerint 2023-ban a kínai vállalatok globálisan 16 milliárd dollár értékben eszközöltek bányászati beruházásokat – nem számítva a kisebbségi részesedéseket. Ezek között található: 

• egy afganisztáni rézbánya 5 milliárd dollár értékben, 

• egy ghánai aranybánya 1 milliárd dollár értékben, 

• egy 5 milliárd dolláros befektetési kötelezettségvállalás Zambiában a 2023–2028 közötti időszakra, 

• valamint egy részesedés a Fülöp-szigetek legnagyobb rézbányája, a Tampakan működtetésében. 

Ezek a beruházások túlnyomórészt a rézre fókuszálnak, hiszen ez a fém számos ágazatban alapvető fontosságú, többek között az elektromosjármű-gyártásban. A kínai vállalatok külföldi bányászati beruházásainak több mint a felét erre a nyersanyagra fordították 2023-ban.  

A másik kiemelkedő célterület a kritikus nyersanyagok voltak, mint a kobalt és az egyéb ritkaföldfémek. A már említett elektromosjármű-gyártás mellett ezek a félvezetők és a szélturbinák előállításában is fontosak. Kína például a legnagyobb bányászati befektető a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol a világ legnagyobb kobalttartaléka, mintegy 6 millió tonna érc található – a globális tartalék összesen 11 millió tonna. Ráadásul itt van a világ legmagasabb minőségű rézérce, amely a globális átlagot négyszeresen meghaladó réztartalmú. Ezeken felül a ritkaföldfémek is bőséges mennyiségben megtalálhatók az ország területén. 

Rekordértékű beruházások 

Tavaly a kínai vállalatok részéről a globális bányászati beruházások rekordot döntöttek:  

az Egy övezet, egy út (BRI) keretében tett kötelezettségvállalások elérték a 21 milliárd dollárt 

– derült ki az ausztrál Griffith Egyetem jelentéséből. Ez az összeg a legnagyobb a kezdeményezés 2013-as elindítása óta. Emellett 10 üzlet született 100 millió dollárt meghaladó értékben, ami szintén rekord – derül ki az S&P és a Mergermarket közös elemzéséből. Az ilyen méretű költekezés a szektorban előreláthatólag nem mérséklődik. 

Kína a világon a legtöbb összeget szánja a kritikus ásványi anyagokat feldolgozó és az energiaátalakítási technológiába, a Nyugat aggodalma pedig egyre növekszik emiatt, főleg úgy, hogy épp szeretne leválni az ázsiai óriásról. A rivális kormányok elkezdték szűkíteni a teret a kínai befektetések előtt, viszont a kínai vállalatok pont emiatt kapcsoltak magasabb fokozatba. 

„A következő években valószínűleg továbbra is a kínai bányacégek aktivitását fogjuk tapasztalni” – vélekedik a Standard Chartered fémekért és bányászatért felelős globális igazgatója, Richard Horrock-Taylor. Jó példa erre a Zijin Mining nemrég Kazahsztánnal kötött 1,2 milliárd dolláros megállapodása egy aranybányáról vagy a Baiyin Nonferrous Group 420 millió dollár értékű brazíliai réz- és aranybánya-vásárlásai. 

Hatékony módszerekkel a riválisok rovására 

Az Oilprice elemzője szerint az, hogy a kínaiak még nem terjeszkedtek Kanadában és az Egyesült Államokban, az ottani szabályozásoknak köszönhető – ezek hiányában ugyanis nem elképzelhetetlen, hogy már ott is részesedést szereztek volna egyes projektekben.  

Afrika, Ázsia és Latin-Amerika azonban az infrastrukturális beruházások Mekkája a BRI kezdeményezés számára, a kínai cégek pedig kifinomult módszereket alkalmaznak a feltörekvő piacokon, hogy kiüssék a nyeregből nyugati vetélytársaikat. Korábban Peking kiválasztott egy-egy céget, és azt támogatta a tervei megvalósítása során, most azonban már megengedi a vállalatok számára a versenyt. Ez azt jelzi, hogy már nem félnek a Nyugattal szembeni vetélkedéstől – mutat rá Michael Scherb, az Appian Capital Advisory magántőke-befektető társaság alapítója.  

Emellett a nyersanyagbányászati projektek esetében nem az egyszeri kölcsönökre, hanem a sorozatos hitelezésre építenek. Az állami hitelezők először a bányák, illetve az azokban való részesedés céljából nyújtanak kölcsönt a vállalatok számára, majd további támogatást biztosítanak a fejlesztésekre és biztosítják számukra a működő tőkét.  

A BRI-projektekkel és a bányavásárlási tevékenységekkel Peking egy vertikális ellátási láncot épített ki, amelyet szorosan a kezében tart.  

Habár a kölcsönök kétharmada a fogadó ország és az adott kínai cégek által működtetett közös vállalatok vagy speciális beruházási eszközök számára érkezik, ezekben a helyi kormányzatoknak elenyésző a részesedése. 

A nyugati országok eközben szintén ezekre a kontinensekre kénytelenek támaszkodni a nyersanyagforrásokat tekintve – kivéve talán Kanadát. Miközben azonban kormányaik a következő lépést mérlegelik, és azon dilemmáznak, hogy jó ötlet-e fokozni az államilag támogatott külföldi bányászati befektetéseket, addig a kínaiak tovább járják bevásárlókörútjukat.  

Kína vezető helyen áll a legtöbb kritikus nyersanyag feldolgozását tekintve, ehhez pedig az évtizedek során legalább 26 állami pénzintézetből álló hálózatot épített ki a fejlődő világban. A kereskedelmi bankok és egyéb intézmények közel 57 milliárd dollárt fordítottak kölcsönökre az alacsony és közepes jövedelmű országokban réz-, kobalt-, nikkel-, lítium- és ritkaföldfém-bányászati projektekre. 

Élvezik a nyersanyag-nacionalizmus előnyeit az olyan országokban, mint Mali, ahol a katonai kormányzat államosította a korábbi nyugati bányászati tevékenységeket, és azokért cserébe magasabb jogdíjakat követel. A kínai vállalatok pedig elfogadják az ilyen, kevésbé jövedelmező megállapodásokat is, hiszen az egyetlen cél, hogy rátegyék a kezüket a földben rejlő kincsekre. 

Kapcsolódó:

Címlapofotó: Dreamstime