Az Európai Unió igyekszik higgadtságot és eltökéltséget mutatni a növekvő nyomás közepette. Olof Gill, az Európai Bizottság kereskedelmi szóvivője pénteken kijelentette: „Teljes mértékben készen állunk az Egyesült Államokkal való elvi megállapodás megkötésére”. Hozzátette azonban, hogy most Washingtonon a sor, hogy jelezze, készen áll-e ugyanezt megtenni. A Bizottság álláspontja szerint a labda az amerikai térfélen van, és amíg onnan nem érkezik jelzés, addig Brüsszel kivár. A hétvégére nem terveztek újabb magas szintű egyeztetést, de Gill hangsúlyozta, hogy ez „egy szempillantás alatt megváltozhat”.  

E sorokat még július 13-án reggel jelentettük meg egy lehetséges EU–USA kereskedelmi háború lehetőségeit latolgatva. Délutánra aztán minden megváltozott. Donald Trump egy nyers levélben tudatta: az elvi megállapodás megkötésére az Egyesült Államok is készen áll, de csak a saját feltételei szerint. Az Európai Bizottság válságmódba kapcsolt, Brüsszelben mindenkit visszarendeltek dolgozni, amikor megérkezett a hír: az amerikai elnök büntetőjellegű, 30 százalékos vámot vet ki augusztus 1-jétől az Európai Unió termékeire.  

Trump EU-t fenyegető levele illeszkedik az egész hetes sormintába, amelynek során mintegy 20 országnak küldött szinte szóról szóra megegyező értesítést a különböző vámtételekről. Az Európai Unió sokáig reménykedett abban, hogy elkerüli a vihar: az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a tárgyalások jól haladnak, az addigi információi pedig egy 10 százalékos alapvámról szóltak (figyelmen kívül hagyva Trump legutóbbi, 50 százalékos figyelmeztetését). Az optimizmusnak ezzel vége: a 10 és az 50 között megcélzott 30 százalék sokkal súlyosabb, mint azt az unió megengedhetné magának – különösen igaz ez a legnagyobb európai exportra, a németre, amely egyébként is a nyakába kapott már egy 25 százalékos tarifát az autóipari termékekre.  

Trump azonban nem lenne Trump, ha nem hagyott volna még így is nyitva egy kiskaput az EU számára.

Ha megnyitják eddig lezárt kereskedelmi piacukat az Egyesült Államok előtt, és eltörlik a vámjellegű, nem vámjellegű, politikai és kereskedelmi akadályaikat, akkor esetleg megfontoljuk a levél tartalmának módosítását

– írta. Ebben a pár sorban elsősorban a nem vámjellegű és a politikai akadályok kifejezések szúrnak szemet azonnal. A nem vámjellegű akadályok alatt az elnök feltehetően az amerikai technológiai vállalatok ellen alkalmazott, a világon egyedülállóan szigorú szabályozási rendszer eltörlését vagy lazítását érti – hogy a politikai alatt mire gondolt, azt egyelőre csak találgatni lehet, de az elmúlt időszakban a Brazíliának küldött 50 százalékos vámfenyegetés visszavonását egyértelműen egy, az előző elnök, Bolsonaro elleni jogi eljárás megszüntetéséhez kötötte, vagyis a vámokat immár teljesen nyíltan politikai fegyverként használta.

Hosszú a bosszú 

Ursula von der Leyen hűvösen közölte: tudomásul vették Trump levelét, az EU pedig minden szükséges lépést meg fog tenni érdekeinek védelme érdekében – elsődleges céljuk a tárgyalások folytatása (augusztus 1-jéig még van lehetőség), de ha az nem működik, az Európai Bizottság a megtorlás, vagyis a bosszúvámok eszközétől sem fog visszariadni.  

Trump azonban készült erre, és már az értesítőben úgy fogalmazott:

Ha bármilyen okból úgy döntenek, hogy megemelik a vámokat, akkor akárhány százalékkal is teszik azt, ugyanannyi fog hozzáadódni a meglévő 30 százalékhoz.

Vagyis, ha az Európai Unió válaszképpen 20 százalékos bosszúvámot vet ki az Egyesült Államok termékeire, Trump már 50 százalékos halmozott tarifával fog válaszolni. Az Európai Bizottságnak azonban még mindig a tárgyalásos rendezési lehetőség az első: „Az uniós exportra kivetett 30 százalékos vámok megzavarnák az alapvető transzatlanti ellátási láncokat, ami az Atlanti-óceán mindkét partján működő vállalkozások, fogyasztók és betegek kárára válna” – ismételgeti Ursula von der Leyen az általános igazságot, ugyanakkor azt, amit Trump akar elérni (többek között a technológiai vállalatok ellen alkalmazott szabályok enyhítését), nem hajlandó megadni. Anélkül pedig valószínűleg nem jutnak dűlőre a felek, a végtelenségig nem lehet játszani Washingtonban sem a csiki-csuki vámjátékot – az elnök szerint a most bejelentett küszöb pedig valóban csak akkor változik, ha az EU elfogadja az ő feltételeit.  

Három hét áll tehát rendelkezésre, hogy az EB és annak főtárgyalója, Maroš Šefčovič kereskedelmi biztos kitaláljon valamit, ami nem teszi Trumpot még ingerültebbé, és nem okozza a még éppen csak elkezdődött kereskedelmi háború azonnali eszkalációját. A helyzetet némileg bonyolította, hogy az EU első körös megtorló vámjai már július 15-én életbe léptek volna (összesen 21,5 milliárd euró értékű amerikai termékre), az Európai Bizottság tarsolyában pedig ott lapul egy további 70 milliárd eurós értékű forgalomra vonatkozó bosszúvám tervezete. Az első határidőt Ursula von der Leyen csapata eltolta augusztus 1-jéig, hogy nagyobb mozgástere legyen a folyamatos egyeztetések során – ha mégis életbe léptetné, az Trump levelének értelmében azonnali retorziót vonna maga után.  

A következő hetek tehát eldöntik, hogy új kereskedelmi egyensúly vagy egy új válság születik. A történet innentől már nemcsak vámokról, hanem politikai szándékok (és szereplők) egymásnak feszüléséről is szól. Az egyik oldalon egy erőt demonstráló, ellentmondást nem tűrő amerikai elnök, a másikon pedig egy globálisan egyre kevésbé értelmezhető szabályalapú rendet védelmező, egységében megbomló Európa. Ha nem születik kompromisszum, augusztus elsejével a transzatlanti viszony egy új, még a jelenleginél is fagyosabb korszakba léphet – ahol a vámtarifák már nem csupán gazdasági, hanem világos politikai üzenetek is lesznek.

KAPCSOLÓDÓ:

Címlapfotó: Fotó: Rawpixel