Alig két hét van hátra a rettegett határidőig, és a feszültség szinte tapintható Brüsszel és Washington között. Donald Trump amerikai elnök egy hétvégi levélben tudatta az Európai Unióval, hogy amennyiben nem születik számára kedvezőbb kereskedelmi megállapodás, augusztus 1-jétől kíméletlen, 30 százalékos büntetővámot vet ki az unióból származó összes árura. A hír sokként érte az európai vezetőket, akik az elmúlt hónapok intenzív tárgyalásai után úgy érezték, karnyújtásnyira vannak a megegyezéstől. 

Trump ultimátuma és a Brüsszeli sokk 

Maroš Šefčovič, az EU kereskedelmi biztosa kendőzetlen őszinteséggel vázolta fel a fenyegetés súlyát. „Egy 30 százalékos vagy annál magasabb vám gyakorlatilag ugyanazt a hatást éri el: ellehetetleníti a kereskedelmet” – nyilatkozta a hétfői uniós miniszteri tanácsülés előtt. Hozzátette, ilyen mértékű teher mellett „szinte lehetetlen” lesz fenntartani a jelenlegi kereskedelmi szintet, ami mindkét fél számára beláthatatlanul negatív következményekkel járna.  

Az EU–USA-kereskedelmi kapcsolat tavalyi értéke megközelítette az 1700 milliárd eurót, ami a globális áru- és szolgáltatáskereskedelem közel 30 százalékát teszi ki. Ennek a kapcsolatnak a befagyasztása példátlan gazdasági sokkot okozna. 

A levél hangneme és tartalma csalódottsággal és sajnálattal töltötte el a brüsszeli döntéshozókat, különösen a tárgyalások előrehaladott fázisa miatt. Šefčovič szerint az EU „hatalmas” türelemmel és kreativitással igyekezett tető alá hozni az egyezséget, és nem azért dolgoztak hónapokig 1700 vámtarifasor részletein – a mezőgazdaságtól az autóalkatrészekig –, hogy egyetlen levél semmissé tegye az erőfeszítéseiket. 

Kétfrontos küzdelem 

Az amerikai ultimátumra válaszul az Európai Unió egy klasszikus kétfrontos stratégiába kezdett: miközben az utolsó pillanatig nyitva hagyja az ajtót a diplomáciai megoldás előtt, teljes gőzzel készíti elő a fájdalmas ellenlépéseket. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy az EU elhalasztja a korábban tervezett, 21 milliárd euró értékű, amerikai terméket sújtó ellenintézkedéseinek bevezetését, hogy időt adjanak a tárgyalásoknak augusztus elejéig. 

Ez a gesztus azonban senkit ne tévesszen meg. A színfalak mögött már készül a következő, jóval komolyabb csapás terve. A Bizottság egy új, 72 milliárd euró értékű, amerikai importárut célzó ellencsomagot terjesztett a tagállamok elé. Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter kimondottan drámaian értékelte a helyzetet:  

Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Azt hiszem, itt tartunk most. Természetesen nem kell ebben a fázisban ellenintézkedéseket bevezetnünk, de fel kell készülnünk arra, hogy a szerszámosládánkban lévő összes eszközt bevethessük.” 

Franciaország és Németország is keményebb fellépést sürget. Emmanuel Macron francia elnök a hiteles ellenlépések előkészítésének felgyorsítását szorgalmazta, míg Friedrich Merz német kancellár arra figyelmeztetett, hogy egy 30 százalékos vám „a szívéig hatolva” sújtaná Európa legnagyobb gazdaságának exportőreit. Az EU legerősebb kereskedelmi fegyverét, a kényszerítő intézkedések elleni eszközt (ACI) egyelőre nem vetik be, de a lehetőség ott lebeg a levegőben, mint végső elrettentő erő. 

Új szövetségek hajnalán? 

A transzatlanti feszültség árnyékában az EU ráébredt, hogy diverzifikálnia kell kereskedelmi kapcsolatait, és közös frontot kell építenie a Trump-adminisztráció protekcionista politikájával sújtott többi nemzettel. „Újfajta sürgősség érződik” – fogalmazott Šefčovič, jelezve, hogy Brüsszel fokozza az egyeztetéseket más országokkal. A potenciális szövetségesek listáján szerepel Kanada és Japán is, és Von der Leyen már egyeztetett is Mark Carney kanadai miniszterelnökkel. 

Wolfgang Hattmannsdorfer osztrák kereskedelmi miniszter nyíltan támogatta a globális partnerségek és szövetségek létrehozását: „Együtt nagyobb nyomást gyakorolhatunk az Egyesült Államokra.” Ez a stratégia már konkrét eredményeket is hozott. Az EU a hétvégén előzetes gazdasági megállapodást kötött Indonéziával – azzal az országgal, amelyet szintén súlyos, 32 százalékos amerikai vám fenyeget. Az indonéz elnök „áttörésnek” nevezte a 10 évnyi tárgyalás után elért eredményt. 

Kanada is felismerte a koordináció szükségességét az általuk „nagyon kiszámíthatatlannak” nevezett amerikai adminisztrációval szemben. Mélanie Joly kanadai ipari miniszter szerint az a céljuk, hogy miközben az USA gyengül, ők erősebbé váljanak és Európa felé forduljanak. A jelenség globális: Brazília elnöke is kijelentette, hogy „más partnereket kell keresniük”, miután Trump őket is 50 százalékos vámmal fenyegette meg.  

Ez a kényszerű átrendeződés hosszú távon éppen Trump szándékaival ellentétes hatást érhet el: ahelyett, hogy visszacsábítaná a befektetéseket Amerikába, a világ többi részét ösztönzi szorosabb gazdasági együttműködésre, ami akár Kína pozícióit is erősítheti. 

A piacok blöfföt sejtenek, de azért félnek tétet emelni 

A pénzügyi piacok és a vezető gazdasági elemzők egyelőre egyfajta nemzetközi „pókerjátszmaként” értékelik a helyzetet. A Wall Street már hozzászokott Trump keménykedő tárgyalási stílusához, és a legtöbben – a Deutsche Banktól a Goldman Sachsig – úgy vélik, a 30 százalékos fenyegetés inkább egy nyomásgyakorló taktika, semmint kőbe vésett politika. Jim Reid, a Deutsche Bank elemzője szerint a piac „általában azt gondolja, hogy ez többnyire tárgyalási taktika, és nem valószínű, hogy ilyen rátákat látunk majd.” 

Optimizmusra adhat okot, hogy Trump a múltban is gyakran foglalt el extrém álláspontot, hogy aztán egy kompromisszumos megoldásba belemenjen. Az a tény, hogy a vámokat nem azonnali hatállyal vezette be, hanem augusztus 1-jei határidőt szabott, szintén azt sugallja, hogy a valódi célja a tárgyalások felgyorsítása.  

A legtöbb elemzői konszenzus egy 10-15 százalék körüli átlagos vámszintet tart valószínűnek a végén. 

A kockázat azonban óriási: a Goldman Sachs számításai szerint a 30 százalékos vám bevezetése 2026 végéig összesen 1,2 százalékkal vetné vissza az eurózóna GDP-jét. A svájci UBS bankház pedig arra figyelmeztet, hogy egy ilyen mértékű eszkaláció jelentősen megnövelné egy amerikai gazdasági recesszió esélyét is. Ahogy Jim Reid fogalmazott: „Egy ponton valakinek be kell mondania a blöffjét. Trumpra jelenleg kisebb nyomás nehezedik, hogy meghátráljon, mivel az amerikai piacok a csúcson vannak. Ha augusztus 1-jén, a nyári uborkaszezonban tényleg bevezetik a hatalmas vámokat, az komoly piaci reakciót válthat ki.” 

Az „America First” doktrína a gyakorlatban 

A kereskedelmi vita nem egy elszigetelt jelenség, hanem szervesen illeszkedik Donald Trump „Amerika az első” (America First) elnevezésű politikai doktrínájába. Az elnök meggyőződése, hogy az Egyesült Államokat „évtizedekig rabolták ki a kereskedelemben (és katonailag!), barátok és ellenségek egyaránt”, és ennek véget kell vetni. A kereskedelmi deficit megszüntetése, a gyártó munkahelyek hazahozása és a külföldi államok térdre kényszerítése kulcsfontosságú elemei ennek a világnézetnek. 

Ez a tranzakciós szemlélet más területeken is megmutatkozik: Trump nemrég bejelentette, hogy az USA további csúcskategóriás fegyvereket gyárt Ukrajnának, de világossá tette: a számlát Európa fogja fizetni.  

Mi nem vesszük meg, hanem legyártjuk, és ők fognak fizetni érte”  

– mondta, jelezve, hogy nem hajlandó újabb amerikai forrásokat áldozni az ügyre. Ezzel párhuzamosan 50 napos határidőt adott Oroszországnak a tűzszünetre, ellenkező esetben másodlagos vámokkal fenyegette meg az orosz olajat vásárló országokat. 

Ez a globális nyomásgyakorlás, legyen szó kereskedelemről vagy geopolitikáról, egy bizonytalan és veszélyes korszakot vetít előre. Miközben a remény egy utolsó pillanatban megkötött kompromisszumra még él, a transzatlanti kapcsolatok soha nem látott mélypontra kerültek. Az augusztus 1-jei határidő közeledtével a világ lélegzetvisszafojtva figyeli, hogy a gazdasági pókerjátszma egy megnyugtató megegyezéssel vagy egy mindkét felet romba döntő kereskedelmi háborúval ér-e véget. 

(Források: Bloomberg; Bloomberg; CNN; CNBC; Fortune)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: X/Maroš Šefčovič