A When America Pulled Back: China’s Ascent Amid U.S. Disengagement jelentés részletesen elemzi, hogy a külügyi költségvetés-csökkentések, a diplomáciai létszámleépítés és a nemzetközi fejlesztési programok megszüntetése következtében az USA hátrább vonult attól a szerepétől, amellyel korábban Kína globális ambícióit próbálta ellensúlyozni. 

A dokumentum konkrét példákon keresztül világít rá az amerikai külpolitika visszaszorulására, amely érzékenyen érinti az ellátási láncokat. Példaként említhető az angolai–kongói Lobito-folyosó projektje, amelyre eredetileg 553 millió dolláros hitelt nyújtott volna az USA nemzetközi fejlesztésfinanszírozási intézménye (DFC), ám a támogatások befagyasztása miatt jelentős késések következtek be. Eközben Kína aktívan befektetett, 1 milliárd dollárt fordítva a szomszédos Tanzánia–Mozambik közötti TAZARA-vasút modernizációjára. Ez szimbolizálja az afrikai infrastrukturális beruházásokban bekövetkezett stratégiai váltást az amerikai visszavonulás és a kínai térnyerés között. A Power Africa program lezárása miatt 26 milliárd dollárnyi amerikai vállalati szerződés került veszélybe, míg Kína ezzel párhuzamosan újabb 50 milliárd dollárnyi afrikai infrastruktúra-fejlesztést jelentett be, tovább növelve globális befolyását. 

Humanitárius és egészségügyi téren is jelentős változások láthatók. A zambiai HIV/AIDS-program megszüntetésével párhuzamosan Kína azonnali segítséget nyújtott, félmillió gyorstesztet ajánlva fel. Nigériában az amerikai vízellátási és higiéniai projektek (WASH) beszüntetését követően a kínai EXIM Bank és a UNICEF vette át ezek finanszírozását, erősítve ezzel Kína imázsát, mint megbízható humanitárius partner. 

A Trump-adminisztráció által bevezetett 50 százalékos acél- és alumíniumvámok következtében az USA számos szövetségese, köztük az EU és Japán is hátrányos helyzetbe kerül, ami közvetlenül gyengíti a nyugati szövetségi és védelmi ipari együttműködést, miközben stratégiai előnyt biztosít Kína számára. Ez fokozatosan megbontja a hagyományos nyugati szövetségeket, és Kínát teszi kívánatosabb gazdasági partnerré a globális porondon. 

Az információs térben is egyértelmű a visszaszorulás: az amerikai Global Engagement Center és a USAGM (United States Agency for Global Media) hálózat megszüntetésével párhuzamosan Kína masszívan növelte globális média- és propagandakiadásait, a CGTN-től a China Dailyig évente több milliárd dollárt költve nemzetközi narratívájának erősítésére. Az Egyesült Államok ezzel párhuzamosan kutatási alapokat vágott vissza és több külföldi STEM (Science, Technology, Engineering, and Mathematics)-hallgató vízumát is visszavonta, miközben Kína céltudatosan építi ki globális STEM-talentumának hálózatát, magához vonzva a legtehetségesebb szakembereket. 

A multilaterális intézményekben való amerikai részvétel csökkenése még látványosabb. Az Egyesült Államok kilépése a WHO-ból, az ENSZ-befizetések drasztikus csökkentése lehetőséget adott Kínának arra, hogy stratégiai szerepet vállaljon. Kína például megszerezte a 2027-es ITU Rádiókonferencia rendezési jogát Sanghajnak, és saját békebíró szervezetet alapított Hongkongban (IOMed). Ezekkel a lépésekkel Kína egyértelműen maga határozza meg a globális technológiai és kereskedelmi standardokat, miközben megbízható partnerként jelenik meg, különösen a globális dél országai szemében. 

A jelentés egyik negatív aspektusa, hogy a Trump-kormányzat 2026-os költségvetési javaslata szerint 84 százalékkal csökkentené a nemzetközi ügyekre fordított keretet, 7400 fejlesztési programot, összesen 80 milliárd dollár értékben szüntetett meg, és gyakorlatilag felszámolta az USAID-et. Emellett több mint 3000 külügyi dolgozó elvesztette az állását. Ezzel párhuzamosan Kína 8,4 százalékkal növeli diplomáciai költségvetését, az elkövetkező öt évben 500 millió dollár WHO-befizetést ígért, és több mint 40 országban már a legnagyobb kétoldalú donorrá vált. 

Az Egyesült Államok és Kína közötti geopolitikai versengés napjaink egyik legfontosabb globális kihívása. A jelentésből világosan kitűnik, hogy a Trump-kormányzat által meghozott intézkedések, a diplomáciai és gazdasági visszavonulás súlyos következményekkel járhat.  

Miközben az USA a nemzetközi befolyás és presztízs területén egyre inkább visszaszorul, Kína ügyesen használja ki a lehetőségeket, hogy stratégiai helyzetét erősítse, és saját gazdasági, technológiai, politikai érdekeit globális szinten érvényesítse. 

Ez a stratégiai átrendeződés hosszú távon meghatározó lesz a nemzetközi politikai és gazdasági rendszer alakulásában. Ha az Egyesült Államok nem képes visszaállítani korábbi diplomáciai és gazdasági aktivitását, Kína tovább erősítheti pozícióját, különösen a fejlődő világban. Ez egy új, kínai dominanciájú világrend kialakulásához vezethet, amelyben a nyugati hatalmak, élükön az USA-val, egyre inkább csak másodlagos szerepet játszhatnak. A jelentés kulcsállítása, hogy az amerikai visszavonulás stratégiai vákuumot teremt, amelyet Peking tudatosan tölt be.  

Kapcsolódó:

Fotó: Office of the United States Trade Representative