A szerző: Darvas Tamás, a Makronóm Intézet gazdasági elemzője

Az Ipsos What Worries the World sorozata alapján Argentínában a gazdaság megítélése látványos fordulatot vett Javier Milei hatalomra kerülése után. Míg 2023 decemberében, közvetlenül Milei beiktatása előtt a lakosság csupán 5 százaléka ítélte jónak a gazdaság helyzetét, addig 2025 májusára ez az arány 33 százalékra emelkedett, így Milei másfél éves kormányzása alatt 28 százalékponttal nőtt azok aránya, akik pozitívnak látják a gazdaság helyzetét.

1. Ábra: 1. ábra: A gazdaság helyzetét pozitívnak megítélők aránya (százalék)

Forrás: Ipsos What Worries the World jelentések

A Milei-program gerincét nyolc egymásra épülő lépés alkotja: a peso leértékelése és sávos lebegtetése, az árliberalizáció, a kormányzati kiadásstop, az alapkamat óvatos csökkentése, a privatizáció- és befektetőbarát szabályozás, a gabonavámok visszanyesése, a devizakorlátok eltörlése és az IMF nyolcadik felülvizsgálatának sikeres zárása.

Makrogazdasági síkon az elmúlt év tavaszán tetőzött a 292 százalékos infláció, ám egy év alatt 47 százalékra zuhant, miközben a reál-GDP a tavalyi –1,7 százalékról ez év I. negyedévére éves alapon 6,1 százalékos bővülésre váltott, a költségvetés pedig 1,8 százalékos elsődleges többletet ért el, 2010 óta először.

A GDP-szerkezet is átrendeződött: a magánfogyasztás súlya nőtt, a beruházási ráta a 2020-as 14 százalékhoz képest 2021-től 18-19 százalék körül stabilizálódott, a nettó export tavaly ismét többletbe fordult (bár jövőre az importigényes beruházások miatt enyhe hiány várható), míg az állami fogyasztás 15 százalék alatt maradt.

A lakossági hangulat mögötti percepciós mechanizmusok hat pontban foglalhatók össze.

1. Kontraszt a közelmúlttal: a 2023-as három számjegyű infláció extrém negatív bázist teremtett. A jelenlegi mutatók javulása ezért nem lineáris, hanem „látványosan ugrásszerű” élményként hat a társadalomra; a grafikonokon leolvasható meredek esés mélyebben rögzül, mint az abszolút árszint.

2. Mindennapi árérzékelés: az infláció mérséklődése – a bolti árak havi növekedésének visszaesése – a legtöbb háztartás számára közvetlen, napi élmény, különösen azért, mert a tavalyi év végétől nőttek a reálbérek.

3. Árfolyam-normalizáció és devizapiaci biztonságérzet: a hivatalos, a pénzügyi (MEP) és a párhuzamos utcai (blue) dollárárfolyamok közötti rés néhány százalékra szűkült. Ez a konvergencia – kiegészülve a lakossági konverziós kvóta és a vállalati importkorlátozások eltörlésével – megszüntette a „dollárhoz jutási trauma” mindennapi kockázatát. Az árfolyambiztonság pszichológiai hozadéka jelentős: a külföldi utazástól az online vásárlásig minden dollárigényű döntés kevesebb feszültséggel jár.

4. Fiskális szigor és társadalmi mérleg: az állami kiadások látványos visszafogása heterogén módon csapódik le. A közszféra és a nyugdíjas rétegek számára közvetve jövedelemveszteséget jelenthet, de a magánszektorban tevékenykedők nettó nyereségként érzékelik a pozitív reálbér-dinamikát és a stabilabb árakat. A médiában hangsúlyos ellenállás ellenére a társadalom egészének mérlegét jelenleg még mindig a pozitív oldalon zárja.

5. Külső hitelességi pecsét: az IMF nyolcadik felülvizsgálatának sikeres lezárása, a hitellehívások folytatása és a nemzetközi hitelminősítők óvatosan javuló kommentárjai a belföldi közvélemény szemében külső legitimációként működnek. A logika egyszerű: ha a nemzetközi tőke újra hajlandó kockázatot vállalni, akkor a gazdaságpolitikai irány helyes lehet – ez erősíti a reformokba vetett hitet.

6. Beruházási látványprojektek és jövőképhatás: a Vaca Muerta gáz- és LNG-infrastruktúra, a lítiumfeldolgozó telepek, illetve a logisztikai terminálok építése – darukkal, csőfektető gépekkel, folyamatosan bővülő ipartelepekkel – vizuális bizonyítékot szolgáltat a gazdaságban rejlő potenciálról. A társadalom ezt gyakran a 90-es évekbeli növekedési ciklussal, illetve Uruguay dolláralapú stabilizálásával asszociálja.

Milei gazdaságpolitikájának főbb intézkedései

1. Sokkterápia: a Milei-kormány első lépése a peso 54 százalékos leértékelése volt 2023. december 13-án (400 → ≈800 ARS/USD). Ezt követően a kormány áttért egy lazán vezérelt árfolyamsávra (1000–1400 ARS/USD 2025 áprilisától). A párhuzamos dollárpiacok közti rés látványosan szűkült, a dollárhoz jutás akadályai csökkentek, az exportbevételek pedig könnyebben áramlanak az országba. Ezzel egy időben bejelentette a közmű- és energiaszubvenciók tömeges lefaragását.

2. „Megadecreto” (DNU 70/2023): a 366 cikkelyes sürgősségi rendelet eltörölte a bér- és árplafonokat, megszüntette a lakbér- és devizakorlátozásokat, csökkentette a végkielégítési költségeket, emellett előkészítette az állami cégek részvénytársasággá alakítását a privatizáció előtt.

3. „Láncfűrészes” kiadásvágás: az államleépítésként emlegetett program során 2024-ben felére csökkent a minisztériumok száma, közberuházások tömege állt le, a közszféra létszáma pedig 10 százalékkal apadt.

4. Monetáris politika: a jegybank 2023 októberében még 133 százalékra emelte az alapkamatot, hogy lefékezze a tőkemenekülést. A dezinfláció láttán az előző év második felétől sorozatos vágások kezdődtek: decemberben 32 százalékra csökkent, idén. január végén pedig már 29 százalék lett a referenciaráta. Az erőteljes kamatcsökkentések ellenére a pozitív reálkamat fennmaradt, míg a hitelköltség a harmadára esett, ami stabilizálta a banki mérlegeket.

5. Ley Bases törvénycsomag (2024. június): a kongresszus által elfogadott törvénycsoport nyolc nagy állami vállalat teljes vagy részleges privatizálását engedélyezte, lazította a munkajogi szabályokat és 30 éves adó-, valamint devizastabilitást kínált a stratégiai beruházóknak.

6. Export- és adóreform (2025. január 27.): a kormány lenullázta, illetve meredeken csökkentette a fő gabonafélékre kirótt exportvámot, miközben egyszerűsített bevallási rendszert vezetett be az agrárexportőröknek.

7. Devizapiac-liberalizáció: idén tavasztól Milei fokozatosan feloldotta a legtöbb tőke- és valutaáramlási korlátot, lehetővé téve a szabad dollármozgást és előkészítve az opcionális dolláralapú elszámolást a belföldi tranzakciókban.

8. IMF-keret és hitelességépítés: az argentin program minden tavaly márciusi kvantitatív célt teljesített, így az IMF igazgatósága jóváhagyta a nyolcadik felülvizsgálatot és az újabb lehívásokat, hivatalosan is „pályán tartva” Milei reformcsomagját.

Makromutatók alakulása

Javier Milei beiktatását követően az argentin makrogazdasági mutatók nagy mértékben javultak, amely nem csupán a statisztikai adatokban tükröződik, hanem feltehetően jelentős szerepet játszik a lakosság gazdasági helyzettel kapcsolatos vélekedésének látványos javulásában.

Infláció: a kezdeti devizaleértékelés megugrasztotta ugyan a az előző év eleji árindexet, amely áprilisban tetőzött 292,2 százalékon, de a monetáris bázis befagyasztása és a pozitív reálkamatok miatt a folyamat hamar visszafordult: idén áprilisban az éves infláció már 47,3 százalék volt, ami négyéves, míg a havi mutató 2,8 százalék volt, ami ötéves mélypontnak számít.

2. ábra: Az éves infláció alakulása havonta

Forrás: Trading Economics

Költségvetés helyzete: a „láncfűrész”, azaz a kiadásvágások (minisztérium-összevonások, energiaszubvenciók kurtítása, közberuházások befagyasztása) révén a kormány tavaly 1,8 százalékos elsődleges többletet ért el – ilyen legutóbb 2010-ben volt.

Gazdasági növekedés: Milei beiktatásakor az argentin gazdaság 2,3 százalékos recesszióban volt, ami csak az előző év III. negyedévére fordult 4,3 százalékos gazdasági növekedésbe, és ez azóta is tart (2025. I. negyedévében 6,1 százalék volt a bővülés). A Világbank idénre 5, jövőre pedig 4,7 százalékos GDP-bővülést vár (ez a régió egyik legmagasabb értéke), döntően a mezőgazdaság és az energiaexport (Vaca Muerta LNG) felfutására, valamint a deregulatív befektetői környezetre építve.

3. ábra: Az egyes komponensek részesedése a teljes GDP-ből (százalék)

Forrás: Makronóm-számítás az OECD Economic Outlook 117 alapján

Megjegyzés: az ábrán az egyes tételek összege minden esetben 100 százalék, azonban a nettó export és a készletváltozás negatív hatása miatt az oszlopok 100 százalék fölé emelkedhetnek.

Az utóbbi évek GDP‐megoszlása egy változó gazdaság lenyomatát adja. A gazdaság súlypontja 2024 után látványosan a magánszektorra helyeződik át: kisebb állam, élénkülő háztartási fogyasztás és FDI-húzta beruházás alkotja az átalakulás háromlábú támaszát. Milei gazdasági modelljének a kulcsa, hogy a külső szektor – az exportkapacitás és a rugalmas devizapiac – képes legyen fedezni a fellendüléssel együtt megugró importot. Ha ez sikerül, a magas beruházási ráta és a stabil, sőt bővülő belső kereslet fenntartható növekedési pályára állíthatja Argentínát.

• Kormányzati szektor fogyasztása: 2019-től 2023-ig viszonylag stabil, 16 százalék körüli súlyt látunk, ami a latin-amerikai átlag középmezőnyébe esik. A Milei-kormány már említett és tavaly beindított „láncfűrész” programja – minisztériumok felezése, szubvencióvágások, állami beruházások befagyasztása – először évtizedes mélypontra, 15 százalékra vitte le ezt az arányt. Az idei és jövő évi prognózisok alapján az állam működési kiadásai már nem csökkennek tovább, de a korábbi, költekezőbb pályára sem térnek vissza, azaz az állam szerepe tartósan szűkebb marad.

• Magánszektor fogyasztása: a háztartások részesedése 2019-től 2023-ig a 65–66 százalékos sávban mozgott. A 2024-es évben – amikor az infláció látványosan törni kezdett, a banki kamatok a harmadukra estek, és megjelent az első reálbér-emelkedés – a mutató 68,1 százalékra ugrott. A trend várhatóan folytatódik: idén 69,2 százalékos, jövőre pedig már 72,3 százalékos részesedés prognosztizálható, feltéve, hogy folytatódik a dezinflációs fordulat és a hitelpiaci normalizálódás.

4. ábra: Az éves reálbérváltozás alakulása havonta

Forrás: Makronóm-számítás az Argentin Statisztikai Hivatal és a Trading Economics alapján

• Bruttó tőkefelhalmozás: a beruházási hányad 2020-ban még 14,3 százalékon állt, 2021-től azonban kilőtt: 17–19 százalék közé került, főleg a Vaca Muerta gáz- és LNG-projektjeinek, valamint a lítiumbányászatnak köszönhetően. A 2024-es visszaesés egyértelműen az állami capex megvágását tükrözi, míg idénre és jövőre a ráta újra 17–19 százalék közé kapaszkodhat, jelezve, hogy a privát FDI elbírja az állami visszalépést is. Mindez azt vetíti előre, hogy a gazdaság potenciális kapacitása – ha a projektek beérnek – érdemben bővülhet.

• Nettó export: a külkereskedelmi egyenleg ingadozása jól mutatja, hogy mennyire árérzékeny ez az importigényes növekedési modell. 2019-ben még 3,2 százaléknyi pozitív hozzájárulást látunk, ám 2023-ban – az importkorlátok részleges oldása és a recesszió hatása miatt – mínuszba fordult az egyenleg, azonban a tavalyi gabonarekord és az LNG-export startja 2,5 százalékos pluszt hozott, majd ebben az évben várhatóan 0,6 százalékra mérséklődik, jövőre pedig ismét enyhe, –0,4 százalékos negatív tartományba csúszhat. A következő évek kihívása tehát az lesz, hogy az energia- és a bányászati többlet bevonzzon annyi devizát, amennyi ellensúlyozza a beruházások importigényét.

5. ábra: Az egyes GDP-komponensek hozzájárulása a GDP-változáshoz

Forrás: Makronóm-számítás az OECD Economic Outlook 117 alapján

A GDP-változás az elmúlt években hullámzó tendenciát mutatott. A 2020-as sokk után 2021–22 ugyan elhozta a beruházási és fogyasztási reneszánszt, azonban 2023-ban és 2024-ben a fájdalmas, de szükséges kiigazítás következett, míg az idei és következő évi prognózis már egy magánszektor-vezérelt, alacsonyabb inflációjú növekedési szakasz nyitányát jelzi. A kihívás innentől az, hogy a külkereskedelmi mérleg mínuszát az exportkapacitás bővülése (elsősorban az LNG és a lítium esetében) mérsékelje, s a fogyasztás és a beruházás motorja ne fusson túl, mielőtt a külső finanszírozás stabilan megérkezik.

• A 2019-es „elősokk” már a Covid előtt is a belföldi kereslet visszaesését mutatta, amit a magánszektor fogyasztásának 4,1 százalékpontos, illetve a beruházások 2,3 százalékpontos visszaesése jelez. A gazdaságot azonban ekkor még nem engedte szabadesésbe a gyenge peso által felpörgetett külkereskedelem: a nettó export 4,5 százalékponttal javította a teljes outputot, így a GDP csökkenése ekkor még csak 2 százalék volt. A járvány miatti lezárások azonban elhozták a szabadesést: a háztartási költekezés hozzájárulása –8, a beruházásé –1,9 százalékpont volt, miközben a külkereskedelem és a készletfelhasználások sem enyhítették a terhet. Az eredmény –9,9 százalékos GDP-zuhanás, amely modern argentin mércével is drámai mélypont.

• Ezt követően 2021 a nagy visszapattanás éve volt. A háztartási fogyasztás és a beruházás hatását csupán az újjáéledő import fékezte, majd 2022-ben a gazdasági növekedés lendülete ugyan lassult, mégis megmaradt: a magánszektor hozzájárulása továbbra is magas volt, azonban a beruházások terén már újrakezdődött a negatív trend.

• A 2023-as év megtorpanása inkább politikai, mint ciklikus termék: az infláció és a bizonytalanság mellett a magánfogyasztás hozzájárulása csökkent, miközben a nettó export 1,5 százalékpontot, a beruházások 0,4 százalékpontot húztak le. Az eredmény 1,6 százalékos gazdasági visszaesés volt.

• A fordulat tavaly indult el, annak ellenére, hogy az év egészét tekintve még recessziót regisztráltak. Az állami fogyasztás 0,5 százalékpontos fékje a láncfűrész-reformok árát tükrözi, de a magánfogyasztás 2,9 pontos negatívuma még a korábbi reálbér emelkedés következménye. A gazdaságot a tavalyi évben a külpiac mentette meg: a búzarekord és az első LNG-szállítmányok 4,4 százalékponttal javították a GDP-t, így a zuhanás csupán 1,7 százalék lett.

• Idén és jövőre várhatóan újraindul a gazdasági növekedés, amelynek a motorja a magánszektor fogyasztása és a beruházások lesznek, míg a külkereskedelem fékezni fogja a növekedést.

Társadalmi mutatók: az INDEC szerint a szegénységi ráta a 2024-es első félévi 52,9 százalékról a második fél évben 38,1 százalékra esett – ez csaknem 15 százalékpontos javulás fél év alatt. Ezzel egyidejűleg a mélyszegénységi ráta 18,1 százalékról 8,2 százalékra esett.

A mutató kiszámításához egy alapvető élelmiszerkosarat (CBA) állítanak össze, amelyet kiegészítenek nem élelmiszer jellegű árukkal és szolgáltatásokkal (ruházat, közlekedés, oktatás, egészségügy stb.), így kapva a teljes alapvető fogyasztói kosarat (CBT). A szegénységi ráta azoknak az arányát mutatja, akik esetében a háztartás egy főre jutó jövedelme elmarad a CBT értékétől, a mélyszegénység esetében pedig azok arányát számolják, akiknél nem haladja meg a CBA-t.

A lakossági hangulat mögötti percepciós mechanizmusok

Kontraszt a közelmúlttal: a 2023-as három számjegyű infláció extrém negatív bázist teremtett. A jelenlegi mutatók javulása ezért nem lineáris, hanem látványosan ugrásszerű élményként hat a társadalomra; a grafikonokon leolvasható meredek esés mélyebben rögzül, mint az abszolút árszint.

Mindennapi árérzékelés: az infláció mérséklődése – a bolti árak havi növekedésének visszaesése – a legtöbb háztartás számára közvetlen, napi élmény, különösen azért, mert a tavalyi év végétől nőttek a reálbérek.

Árfolyam-normalizáció és devizapiaci biztonságérzet: a hivatalos, a pénzügyi (MEP) és a párhuzamos utcai (blue) dollárárfolyamok közötti rés néhány százalékra szűkült. Ez a konvergencia – kiegészülve a lakossági konverziós kvóta és a vállalati importkorlátozások eltörlésével – megszüntette a „dollárhoz jutási trauma” mindennapi kockázatát. Az árfolyambiztonság pszichológiai hozadéka jelentős: a külföldi utazástól az online vásárlásig minden dollárigényű döntés kevesebb feszültséggel jár.

Fiskális szigor és társadalmi mérleg: az állami kiadások látványos visszafogása heterogén módon csapódik le. A közszféra és a nyugdíjas rétegek számára közvetve jövedelemveszteséget jelenthet, de a magánszektorban tevékenykedők nettó nyereségként érzékelik a pozitív reálbér-dinamikát és a stabilabb árakat. A médiában hangsúlyos ellenállás dacára a társadalom egészének mérlege még mindig a pozitív oldalon nyom többet.

Külső hitelességi pecsét: az IMF nyolcadik felülvizsgálatának sikeres lezárása, a hitellehívások folytatása és a nemzetközi hitelminősítők óvatosan javuló kommentárjai a belföldi közvélemény szemében külső legitimációként működnek. A logika egyszerű: ha a nemzetközi tőke újra hajlandó kockázatot vállalni, akkor a gazdaságpolitikai irány helyes lehet – ez erősíti a reformokba vetett hitet.

Beruházási látványprojektek és „jövőképhatás”: a Vaca Muerta gáz- és LNG-infrastruktúra, a lítiumfeldolgozó telepek, illetve a logisztikai terminálok építése – darukkal, csőfektető gépekkel, folyamatosan bővülő ipartelepekkel – vizuális bizonyítékot szolgáltat a gazdaságban rejlő potenciálról. A társadalom ezt gyakran a 90-es évekbeli növekedési ciklussal, illetve Uruguay dolláralapú stabilizálásával asszociálja.

KAPCSOLÓDÓ: