Az Egyesült Államok török javaslatra felajánlotta, hogy egy amerikai magáncég semleges garanciavállalóként vegye át a vitatott Zangezur-folyosó kezelését, ezzel segítve a megrekedt örmény–azeri béketárgyalásokat. A 32 km hosszú útvonal Azerbajdzsánt kötné össze a Nahicseván exklávéval Örményországon keresztül, de a sorsa régóta feszültség forrása. Az amerikai javaslat célja a biztonságos és tisztességes hozzáférés garantálása mindkét fél számára, elkerülve az újabb térségbeli konfliktusokat.

A kezdeményezés mögött török érdekek is húzódnak: Ankara az útvonalat a Középső folyosó kulcsának tekinti, gazdasági és geopolitikai szempontból egyaránt.

A hegyi-karabahi háború és az ottani örmény lakosság elmenekülése után a Zangezur-folyosó vált a békemegállapodás egyik legkritikusabb kérdésévé.  

Az alábbi térkép szemlélteti az egyes közlekedési csomópontokat, amiből kirajzolódik a térség stratégiai jelenősége és központi szerepe az infrastrukturális hálózatokban mind orosz, mind európai szemüvegen keresztül. 

Korábban a Biden-kormányzat megpróbálta Jerevánt Moszkva ellen fordítani, ezzel szemben Trump azeri–török támogatást fontolgathat, ami Törökország erősödését célozza, hogy sakkban tartsa Moszkvát. Trump ezzel a türk államokat jelentős erővé alakíthatná Oroszország déli perifériáján, Moszkva pedig nem harcolna Azerbajdzsánnal, mert stratégiai szerepe van az Észak–déli Közlekedési Folyosóban.

Törökországnak a Zangezur-folyosó azért is fontos, mert azt a Középső folyosó egyik pilléreként képzeli el, és megnyílását követően a török export gyorsabban eléri Közép-Ázsiát és Kínát, míg a kínai áruk Törökországon keresztül jutnak el Európába.

Ezzel új eszköz kerülne az USA kezébe, amellyel arra kényszerítheti Moszkvát, hogy befagyassza az ukrán konfliktust.   

Ennek megfelelően a Zangezur-folyosó kezelésére vonatkozó amerikai javaslat nem Washingtonból, hanem Ankarából származik, és kezdetben csak az örmény oldalon tette volna lehetővé az USA részvételét. Jereván azonban követelte, hogy vonatkozzon az azeri szakaszra is. Míg a 2020-as megállapodás az orosz erőkre ruházta volna a folyosó biztonságát, Moszkva csökkent regionális befolyása új szereplőknek nyitott utat. Emellett az orosz–azeri kapcsolatok két botrány következtében mélypontra kerültek.

🗺 The Zangezur Corridor: NATO’s Dream

Azerbaijan’s control of Zangezur would:

🔸Cut off Iran from Armenia

🔸Create a NATO route bypassing Russia/Iran

🔸Encircle Russia’s Caucasus flank pic.twitter.com/yrssmcsSZu

— NewRulesGeopolitics (@NewRulesGeo) July 2, 2025

Örményország számára az ellenőrzés érzékeny kérdés, mert infrastruktúráját korábban nagyrészt orosz szervezetek uralták, és ma aktívan dolgozik az eszközök újraállamosításán. Másfelől Jereván számára a Zangezur-folyosó vasúti összeköttetést jelentene Iránnal, valamint biztonságos szárazföldi útvonalat Oroszország felé – a meglévő, Georgián áthaladó mellett –, így reális az a félelem, hogy az autópályák megépítése után elvágják az iráni határtól. Teherán attól tart, hogy az egész türk világ egyetlen közlekedési gyűrűben egyesül. 

Európa számára a térség a keleti szomszédságpolitika része, és annak instabilitása közvetlenül érinti a kontinens biztonságát. Azerbajdzsán az EU energiapolitikájának kulcsszereplője, különösen az orosz gáztól való függetlenedés miatt.

A Zangezur-folyosó megerősítené Baku kapcsolatát Ankarával és ezen keresztül Európával, stabilizálva a délkeleti energiafolyosót.

Az amerikai magánszektorra alapozott garanciavállalás precedenst teremthet, amelyből viszont az EU látványosan kimarad, ez pedig hosszú távon alááshatja Brüsszel szerepét a kaukázusi békefolyamatban, miközben a régió stratégiai fontossága egyre nő. Az USA által javasolt szerepvállalás felveti a szuverenitás kérdését, amely különösen érzékeny az EU számára, hiszen a közösség a nemzetközi jog tiszteletén alapuló rendet képviseli. Ez a modell viszont jogi és precedensértékű kérdéseket vethet fel. Ankara befolyása a Zangezur-folyosó ügyében összekapcsolódik a saját, Közép-Ázsiába vezető közlekedési és gazdasági stratégiájával, ami hosszú távon versenyt eredményezhet az EU keleti partnerségi törekvéseivel, különösen akkor, ha Örményország infrastrukturális kötődése inkább Törökország, mint az EU irányában erősödik. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons