Az ukrán elnök körül elfogyott a levegő: az Egyesült Államok egyre kevésbé rejti véka alá csalódottságát, és információk szerint már a következő vezetőt keresi. Ha Zelenszkij nem áll félre önként, lehet, hogy mások segítenek neki ebben. Erővel.
Ukrajnában a háború kezdete óta először vonultak széles körben tüntetni az utcákra a regnáló hatalom ellen. A felháborodás oka az, hogy Zelenszkij aláírta azt a törvényt, amely gyakorlatilag megfosztja a korrupcióellenes szervezeteket a lényegi hatásköreiktől – az elnök szerint így lehet megtisztítani azokat az „orosz befolyástól”. A lépés immár nemcsak az Egyesült Államokban váltott ki komoly aggodalmat, de az Európai Unióban is: az EU-s tagságot követelő Ukrajna ezzel ugyanis pontosan szembement mindazzal, amit Brüsszel elvár tőle. A tomboló és rendszerszintű korrupció eddig is az ukrán demokratikus folyamatok legnagyobb buktatója volt, azzal azonban, hogy az elnök ennyire nyíltan a centralizált hatalomba integrálja azokat a hatóságokat, amelyek éppen a hatalom ellenőrzése céljából működnek, még a legvérmesebb Ukrajna-párti nyugati politikusokat is elbizonytalanította.
Még Zelenszkij első számú patrónusa és rajongója, Ursula von der Leyen is csalódottságának adott hangot, burkoltan figyelmeztetve az elnököt, hogy amit tesz, az súlyosan szembemegy az ország uniós csatlakozási törekvéseivel. Ezzel a szituációval nem mellesleg az eddig Ukrajna tagsági szándékait alapjaiban egyedül ellenző Magyarország hirtelen egy igen széles koalícióban találta magát: több európai vezető is kifejezte, hogy a korrupcióellenes reformok az EU-tagság alapfeltételei, Zelenszkij intézkedései tehát éppen Kijev legfőbb célját áshatják alá.
Ami az Egyesült Államokat illeti, már 2023-ban nyilvánosságra kerültek azok a dokumentumok, amelyek az ukrán korrupciót és annak hatásait elemzik, akkor azonban a Biden-kormányzat még igyekezett elmaszatolni az ügyet. Túl azon, hogy az IMF és a Világbank a korrupciómentesítéshez köti kölcsönei folyósítását, illetve hogy az Európai Unió is ahhoz kapcsolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését, a Fehér Ház leginkább attól félt, hogy a valós információk birtokában a Nyugat több országa is visszanyesheti segélyezési és fegyverszállítási programjait Ukrajnával kapcsolatban. A dokumentumok szerint Washington kész volt mindenben segíteni a visszaélések visszaszorítását és a reformok beindítását, ugyanakkor Kijevnek magasabb sebességbe kellett volna kapcsolnia, ha el akarja kerülni, hogy a rendszerszintű korrupció egyre nyilvánvalóbb jelei aláássák az ukrán közvélemény és a külföldi vezetők Zelenszkijbe, valamint kormányába vetett bizalmát. Nem tette.
Zelenszkijnek mennie kell
Seymour Hersh friss írásában már arról számol be, hogy az amerikai kormányzatban egyre nagyobb a frusztráció Zelenszkij csökkenő népszerűségi mutatói, centralizált hatalomgyakorlása, a tomboló korrupció és a háborút életben tartani akaró elképzelései miatt. Hersh személyében nem akárki számol be belsős információkról. A Pulitzer-díjas újságíró az 1960-as évek óta közöl oknyomozó írásokat az amerikai kormányzat elleplezni kívánt titkairól. Ő volt az, aki 2023-ban elsőként állította azt, hogy az Északi Áramlat vezetékeit az Egyesült Államok Norvégia hathatós közreműködésével robbantotta fel. A veterán zsurnaliszta most nem mást állít, mint hogy a Fehér Ház annyira le akarja váltani Zelenszkit a posztjáról, hogy az ukrán elnöknek csupán néhány hete vagy hónapja maradt a hatalomban – sőt, már az utódját is kiszemelték a kegyvesztett Valerij Zaluzsnij személyében, akit Zelenszkij tavaly Londonba száműzött nagykövetnek, miután leváltotta a hadsereg főparancsnoki posztjáról.
Hersh információi szerint Zelenszkij szerepel a hatalomból eltávolítandók listáján, amit a Fehér Ház állított össze, és kizárólag Trump elnök döntésén múlik, hogy erre mikor kerül sor. Az események ilyen fordulata az ukrán vezetővel, annak legitimációjával és elnöki képességeivel szembeni egyre mélyebb amerikai bizalmatlanságot tükrözi. Egy az újságírónak nyilatkozó washingtoni politikus szerint Zelenszkij ugyan megteheti, hogy nem engedelmeskedik Trump felszólításának, és nem mond le, ebben az esetben azonban minden valószínűség szerint „erővel fogják” jobb belátásra bírni.
Zelenszkij népszerűsége valóban jelentősen csökkent a háború elhúzódásával. Míg 2022 februárjában a támogatottsága a 90 százalékot is elérte, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az ukránoknak már csak az 52 százaléka bízik benne, 60 százalékuk pedig egyenesen úgy gondolja, hogy nem kellene újabb elnöki ciklusért indulnia. Zelenszkij egyébként 2024 májusa óta lejárt mandátumú elnök, aki kizárólag a hadiállapotra való hivatkozással tarthatta meg pozícióját, mereven ellenezve új választások kiírását. Ez utóbbi már Biden alatt is különösen zavarta az amerikai kormányzatot. Ahogyan elődje, úgy Trump is több ízben megüzente az ukrán vezetésnek, hogy a hadiállapotra való hivatkozás inkább tűnik egy tekintélyelvű folyamat részének, semmint valós indoknak.
Éppen ezért – írja Hersh – a washingtoni törvényhozók egyre inkább úgy vélik, hogy eljött az ideje az új választásoknak és vezetésnek, ami egyértelműen arra utal, hogy a Fehér Ház egy szélesebb támogatottságú politikust látna szívesen az ukrán elnöki székben. Erre pedig a legesélyesebb valóban Valerij Zaluzsnij, a száműzött tábornok, aki már főparancsnoki évei alatt is egyedüliként szállt szembe az elnökkel a népszerűségi versenyben.
Még a politikai előadások sem tartanak örökké. Zelenszkij, a színészből lett háborús hős ma már inkább teher – legalábbis Washington egyre hangosabban kommunikálja ezt. Seymour Hersh szerint nemcsak a távozásáról, de már annak kivitelezéséről is zajlanak a viták. Bár az ukrán elnök még maradna, a színpad lassan kiürül körülötte.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
