Július 17-én Friedrich Merz német kancellár és Keir Starmer brit miniszterelnök Londonban történelmi fontosságú dokumentumot írt alá, ami vélhetően Kensingtoni szerződés néven fog a történelemkönyvekbe kerülni. A szerződés azon túl, hogy az első ilyen jellegű kétoldalú megállapodás a második világháború óta, a brexit utáni brit–német kapcsolatok újradefiniálását, a védelmi és gazdasági együttműködés fokozását és az embercsempészet elleni közös fellépést célozza. 

A brit és német kormányfő Londonban (Wikimedia Commons)

Berlin a szerződés szerint büntethetővé teszi a La Manche csatornát használó embercsempészeket, ami új hatáskörök átadását jelenti a hatóságoknak, hogy felszámolják az illegális útvonalakat.

A védelmi ipari export is hangsúlyos eleme a kontraktusnak: kifejezetten szó esett benne a Typhoon vadászgépekről és a Boxer páncélozott járművekről, valamint nagy hatótávolságú precíziós rakéták terveiről.

Ami pedig a gazdasági jellegű intézkedéseket illeti, a tervek között szerepel a határokon átnyúló vasúti összeköttetés fejlesztése, a vízummentesség és az oktatási csereprogramok felfuttatása. 

Az orosz–ukrán háború árnyékában 

A Kensingtoni szerződés egy olyan időszakban jött létre, amikor a globális biztonsági környezet jelentős változásokon megy keresztül. Az orosz–ukrán háborút a kontraktus a legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetésként azonosítja, emellett kockázatként említi az Egyesült Államok Donald Trump alatti külpolitikájának bizonytalanságait, ami az európai hatalmakat szorosabb együttműködésre ösztönzi.

A brexit utáni Nagy-Britanniának a szerződés a kontinentális Európával való kapcsolatok újjáépítésének eszköze, míg Németország számára a NATO és az EU keretein túli bilaterális kapcsolatok erősítését szolgálja.

A megállapodás az E3 formátum (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország) újjáéledését is jelzi, amely az európai biztonság kulcsfontosságú kerete lehet. 

A kensingtoni szerződés több területen mélyíti a brit–német együttműködést. A megállapodás tartalmaz egy kölcsönös segítségnyújtási záradékot, amely szerint támadás esetén a két ország katonai eszközökkel is támogatja egymást. Ez a NATO 5. cikkelyének megerősítése mellett további bilaterális elkötelezettséget jelent. A szerződés alapnak tekinti a két ország elkötelezettségét Ukrajna támogatása iránt, például fegyverszállításokkal. 

Történelmi párhuzamok sokasága 

Habár tartalmát tekintve a kensingtoni a maga nemében az első, erős párhuzamot lehet vonni az 1756-os westminsteri, az 1922-es washingtoni haditengerészeti szerződéssel, valamint az 1925-ös locarnói egyezményekkel is. 

A westminsteri szerződés egy brit–porosz szövetség volt, amely a hétéves háború előtt az európai hatalmi egyensúly fenntartására irányult, hasonlóan a kensingtoni megállapodás céljához, amely az európai biztonsági architektúra erősítését célozza Oroszország ellenében.

A westminsteri szerződés a brit diplomácia azon szándékát mutatta, hogy szövetségeseket mozgósítson a kontinensen, miközben a saját érdekeit érvényesíti, ami a mostani szerződés NATO-n belüli dinamikájára emlékeztet. 

A washingtoni haditengerészeti szerződés a tengeri fegyverkezési versenyt kívánta korlátozni, de végül hatástalannak bizonyult a globális hatalmi dinamikák változása miatt.

A kensingtoni hadiipari együttműködési céljai hasonló kihívásokkal nézhetnek szembe, különösen az Egyesült Államok dominanciája és Kína technológiai ambíciói miatt. 

A locarnói egyezmények a két világháború közötti európai béke fenntartására irányultak, de gyengeségük a végrehajthatóságuk hiányában rejlett.

A kensingtoni szerződés ilyetén céljai szintén ambiciózusak, de erősen kritizálhatók, mivel a gyakorlati jelentőségük korlátozott lehet a NATO keretein belül és a két ország katonai kapacitásainak szűkössége miatt. 

Leszakadni a washingtoni lélegeztetőgépről 

A kontraktus a NATO-n belüli európai pillér megerősítését célozza, különösen az Egyesült Államok megbízhatóságával kapcsolatos aggodalmak fényében. Ahogy már szó volt róla, a szerződés az E3 újjáéledését szeretné, egy olyan stratégiai tengelyt hozva létre, amely függetlenebbé teheti Európát az amerikai katonai támogatástól. 

A brexit óta visszaesett a brit–német kereskedelmi kapcsolatok intenzitása: míg 2015-ben, a brexitnépszavazás előtti évben, az Egyesült Királyság Németország ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere volt, 2024 első felében a kilencedik helyre csúszott. Mindenesetre a kensingtoni szerződés a brit–EU-kapcsolatok újjáépítésének a része, anélkül, hogy Nagy-Britannia újra csatlakozna az EU-hoz.

A megállapodás célja Oroszország elrettentése, különösen Ukrajna támogatása és a NATO keleti szárnyának megerősítése révén.

A közös fegyverfejlesztési projektek, például a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek, választ adnak Oroszország katonai fenyegetésére. A szerződés a hadiiparon túl a a kiberbiztonság, a mesterséges intelligencia és a zöldenergia területén is együttműködést szorgalmaz, válaszul Kína és Oroszország technológiai ambícióira. A migrációval kapcsolatos együttműködés, különösen a csempészhálózatok elleni küzdelem, politikai jelentőségű, mivel mindkét országban erősödnek az új jobboldali mozgalmak, amelyek az illegális migrációval szembeni határozott fellépést követelik. 

Brit–német tengely az orosz medve ellenében 

A Kensingtoni szerződés ugyan jelentős lépés a brit–német kapcsolatok újradefiniálásában és az európai biztonsági architektúra erősítésében, különösen a brexit és az ukrajnai háború realitásait figyelembe véve, de a hozzá fűzött remények beválása erősen kérdéses.

Ahogy említettük, stratégiai célja a NATO-n belüli európai pillér megerősítése, Oroszország elrettentése és a brexit utáni kapcsolatok újjáépítése.

Az E3 formátum újjáéledése és a hadiipari együttműködés ígéretes, de annak gyakorlati végrehajtása a két ország politikai akaratától és erőforrásaitól függ. A történelmi párhuzamok, mint a westminsteri szerződés vagy a locarnói egyezmények arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen megállapodások hatékonysága a globális hatalmi dinamikák és a belső stabilitás függvénye. A szerződés geopolitikai jelentősége az, hogy jelzi Európa azon törekvését, hogy egységesebben lépjen fel egy multipoláris világ kihívásaival szemben. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons