Míg korábban a nyugati társadalmakban a vallás háttérbe szorult, most egyre több fiatal fordul vissza a keresztény hagyományokhoz, különösen a katolicizmushoz. A Z generáció nagyobb valószínűséggel jár heti vallási istentiszteletekre, mint az idősebb nemzedék tagjai. Egyes jelentések szerint az elmúlt években a Z generációsok körében négyszeresére nőtt a templomba járók száma.

Az USA-ban az 1970-es évektől a kereszténység folyamatos hanyatlása volt tapasztalható: az 1990-es években született amerikaiaknak csak a 46 százaléka vallotta magát kereszténynek.

Ehhez képest egyes katolikus egyházmegyék most arról számoltak be, hogy 70 százalékkal nőtt a megtértek száma az előző évhez képest. Nagy-Britanniában a 18–24 évesek közül a legalább havonta egyszer templomba járók aránya megugrott a 2018-as 4-ről 16 százalékra, ezen belül a fiatal férfiaké 21 százalékkal növekedett. Franciaországban a katolikus egyház több mint 10 ezer felnőttet keresztelt meg a 2025-ös húsvéti virrasztáson, ami 45 százalékos növekedés a 2024-es és 90 a 2023-as adatokhoz képest. A papok Hollandiában is egyre több fiatallal találkoznak a miséken.  

Európában, ahol a szekularizáció évtizedeken át dominált, a fiatalok körében tapasztalható vallási újjáéledés jelezheti a posztmodern értékválságra adott válaszreakciót.

A hagyományos keresztény értékekhez való visszafordulás alternatív identitáskínálatot nyújt a nyugati individualizmus és a progresszív narratívák mellett, különösen az olyan országokban, ahol az identitáspolitika igencsak kiélezett (Franciaországban az iszlamizációval, Németországban a migrációval összefüggésben).

Az újraéledő vallási elköteleződés kulturális és politikai fordulatot is elindíthat: a fiatalok értékalapú közéleti aktivitása új, konzervatívabb erővonalakat alakíthat ki az EU-ban. A hithez való visszatérés együtt járhat a hagyományos családmodell, a közösségi elköteleződés és a rend iránti igénnyel, ami hatással lehet a szociál- és az oktatáspolitikára is. A vallási közösségek szerepe pedig megnőhet ott, ahol a globalizáció, az urbanizáció és a digitalizáció felgyorsította a társadalmi atomizálódást.  

Magyarországon, ahol a politikai retorika régóta támaszkodik a keresztény kultúra védelmére, ez a trend stratégiai előnyt jelenthet a kormányzati narratíva számára. Ha a fiatalok körében is erősödik a vallás iránti nyitottság, az a keresztény nemzeti identitás társadalmi beágyazottságát mélyítheti. A katolikus és protestáns egyház számára ez lehetőség a megújulásra és a hitelességük visszaépítésére a fiatal generációk körében. Ehhez azonban alkalmazkodniuk kell a digitális kultúrához, hiteles jelenléttel a közösségi médiában és az online térben.

Az Ipsos 2023-as jelentésében Magyarországon a boomer generációhoz képest 11 százalékkal magasabb a templomba járók és 12 százalékkal az Istenben hívők aránya.

Ezt figyelembe véve, mivel hazánkban gyakran szemben áll egymással a liberális és a konzervatív értékrend, a Z generáció vallási reneszánsza katalizátora lehet egy mélyebb párbeszédnek a közösséget és az identitást kereső fiatalok között – akár politikai nézeteken túl is. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons