A júliusban végrehajtott kormányátalakítás Kijev részéről egy olyan stratégiai kényszerlépés, amely messze túlmutat a szokásos belpolitikai átrendeződéseken. Egy új, tapasztalt és célirányosan összeállított csapatot küldtek a pénzügyi és diplomáciai frontvonalba. Julija Szviridenko kinevezése a miniszterelnöki székbe ennek a legfőbb szimbóluma: személyében egy olyan, Washingtonban már bizonyított és elismert tárgyaló került a kormány élére, akinek elsődleges feladata a megakadt amerikai pénzügyi támogatás újraélesztése és egy új, a megváltozott realitásokhoz igazított Nemzetközi Valutaalap (IMF)-hitelcsomag kiharcolása. 

Új kormány, új frontvonal 

A csapatépítés tudatosságát jelzi, hogy a kormányzati struktúrát teljes egészében a külső forrásokért folytatott küzdelem szolgálatába állították. A korábbi miniszterelnök, Denisz Smihal a védelmi tárca élén folytatja, ahol a katonai segélyek koordinálásában szerzett hatalmas tapasztalatát kamatoztathatja a Ramstein-formátumú találkozókon, amelyek az Ukrajnának nyújtott nemzetközi katonai támogatások legfőbb egyeztető fórumai. Mellette az ország régóta szolgáló és Brüsszellel is jó kapcsolatokat ápoló uniós nagykövetét, Olha Sztefanisinát nevezték ki különmegbízottnak az Egyesült Államokba.  

A csapat egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy Ukrajna professzionális módon lépjen fel a nemzetközi porondon, és minden lehetséges eszközzel biztosítsa a túléléséhez nélkülözhetetlen külső forrásokat egy olyan időszakban, amikor a politikai figyelem és a pénzügyi támogatás már korántsem magától értetődő. 

Fenntarthatatlan hiány a láthatáron 

A stratégiaváltás sürgősségét a makrogazdasági adatok drámai üzenete indokolja. A kormány becslései szerint a következő két év háborús költségvetésének fenntartásához mintegy 75 milliárd dollárra van szükség, ám a nemzetközi donorok eddig ennek csupán a felét biztosították. Ez a hatalmas finanszírozási rés önmagában is vészjósló, de a helyzet jövőre válik igazán kritikussá.  

A parlamenti költségvetési bizottság vezetője, Rokszolana Pidlasza szerint a következő év tervezett államháztartási hiánya elérheti a 42 milliárd dollárt, amelyből már most 19 milliárdra semmilyen fedezet nem látszik.  

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jövő évi költségvetés közel minden második dollárnyi kiadása külső forrásokra vár. 

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy még ezek a riasztó számok is vélhetően egy túlságosan optimista forgatókönyvön alapulnak. Vezető ukrán elemzőházak, mint például az ICU, arra figyelmeztetnek, hogy az IMF jelenlegi alapszcenáriója, amely a háború intenzitásának csökkenésével számol, teljességgel irreális. Az ICU szerint a valós finanszírozási igény további 10-15 milliárd dollárral is nagyobb lehet, mivel az IMF alulbecsüli a folyó fizetési mérleg hiányát. Mindeközben a hon- és biztonságvédelmi kiadások – a szélesebb értelemben vett rendvédelmi tételeket is beleszámítva – a GDP 30-35 százalékát emésztik fel, ami az OECD-országok átlagának több mint tizenhatszorosa. Ez a gigantikus teher a költségvetési hiányt tartósan 20 százalék fölött rögzíti, ami hosszú távon finanszírozhatatlan. 

Cél a hadiipar további felpörgetése 

A pénzügyi bizonytalanságra és a nyugati fegyverszállítások kiszámíthatatlanságára adott legfontosabb ukrán válasz a hazai fegyvergyártás drámai felgyorsítása. Ez a stratégia egyszerre szolgál katonai és gazdaságpolitikai célokat: miközben csökkenti a külső partnerektől való sebezhető függést, egyfajta gazdasági túlélési mechanizmusként is működik. Zelenszkij elnök büszkén jelentette be, hogy a fronton használt eszközöknek már több mint 40 százaléka belföldi gyártásból származik, a stratégiai cél pedig az 50 százalékos önellátottsági szint elérése a következő év elejére. 

Ez a törekvés különösen a drónok és a tüzérségi lőszerek terén látványos, ahol Ukrajna jelentős kapacitásokat épített ki. A kormány a „dán modell” mintájára aktívan keresi a nemzetközi társbefektetőket, hogy közös vállalatokon keresztül vonjanak be modern technológiát és friss tőkét a szektorba. Ez a stratégia azonban egy kényes paradoxont rejt magában.  

Bár katonai szempontból egyértelműen növeli az ország szuverenitását és rugalmasságát, a pénzügyi problémát nem oldja meg, csupán átalakítja. A fegyverekért folytatott szüntelen kérést felváltja a fegyvergyártáshoz szükséges pénzért, nyersanyagért és alkatrészekért való lobbizás.  

A teher tehát végső soron ugyanúgy a külső donorokra hárul, csak immár nem kész fegyverek, hanem a gyártás finanszírozásának formájában. 

Rövid távú mentőövek és a fenyegető adósságspirál 

Rövid távon Ukrajna pénzügyi rendszerének teljes összeomlását két fontos tényező akadályozza meg. Egyrészt a devizatartalékok a háborús időszak csúcsán mintegy 45 milliárd dolláron állnak, ami egy létfontosságú puffert képez a külső sokkokkal szemben. Másrészt a G7-országok által nyújtott, a befagyasztott orosz jegybanki vagyon hozamaiból finanszírozott 50 milliárd dolláros hitel havi, nagyjából 1 milliárd dolláros részletei folyamatos, kiszámítható bevételt biztosítanak. Ez a két tényező együttesen ad annyi mozgásteret a kormánynak, hogy a legégetőbb számlákat ki tudja fizetni. 

Azonban a háttérben egy olyan időzített bomba ketyeg, amely az egész rendszert fenyegeti: az államadósság.  

Az előrejelzések szerint az adósságráta ez év végére eléri a bruttó hazai termék (GDP) 105 százalékát. Ez a szint az IMF számára már a fenntarthatósági aggályok vörös vonalát jelenti, és egy újabb, részletes adósságfenntarthatósági vizsgálatot (DSA) kényszerít ki, ami komolyan megnehezítheti egy új hitelprogram jóváhagyását. Ha a diplomáciai misszió nem jár sikerrel, és a hazai bankrendszer – amelynek az eszközeiben már most is hatalmas arányt képviselnek az államkötvények – kimerül, Kijev két rendkívül rossz opció közül választhat. Az egyik a jegybanki monetizáció, vagyis a pénznyomtatás, amely egy megállíthatatlan inflációs spirálhoz és a teljes makrogazdasági instabilitáshoz vezetne. A másik a drasztikus költségvetési megszorítás, amely a hadianyag-ellátást és a társadalmi morált egyaránt aláásná. 

Stabilitás vagy összeomlás a tárgyalóasztalnál? 

Összefoglalva, a Szviridenko-kormány küldetése egy rendkívül magas téttel járó diplomáciai és pénzügyi kötéltánc, biztonsági háló nélkül. A siker nem csupán a gazdaság átmeneti stabilizálásáról szól, hanem arról is, hogy Ukrajna képes lesz-e fenntartani a magas intenzitású védekezést, és ezzel párhuzamosan egy olyan hazai hadiipart felépíteni, amely némileg támaszt jelenthetne az ország katonai képességeinek.

A kudarc ezzel szemben egy lefelé tartó spirált indítana el: elkerülhetetlen adósságválság, a katonai képességek leépülésével járó fiskális szigor és a hadiipari expanzió megtorpanása fenyegetne. A következő hónapok döntik el, hogy a szakadék szélén egyensúlyozó ország a stabilitás és a megerősödés vagy a gazdasági összeomlás és a geopolitikai leértékelődés útjára lép-e. 

Kapcsolódó:

Fotó: commons.wikipedia.org