Tusk kormányátalakítással és jobbratolódással próbálja visszaszerezni politikai súlyát, de a gyenge támogatottság és a jobboldal erősödése korlátozza a mozgásterét az EU-s költségvetési tárgyalásokon.
Donald Tusk kormányátalakítással reagált pártja elnökválasztási vereségére és a kormány népszerűségvesztésére, hogy visszaszerezze a politikai lendületet és csillapítsa a belső elégedetlenséget: a friss mérések szerint a kormányt csupán a lengyelek 32 százaléka támogatja.
A kabinet létszáma csökkent, új szuperminisztérium (pénzügyek és gazdaság) jött létre, és 26-ról 21-re csökkentették a miniszterek számát a hatékonyság hiánya és a közvélemény nyomása miatt.
Tusk jobbratolódással, a biztonság, a rend és a határozottság hangsúlyozásával próbálja visszanyerni a választók bizalmát, különösen az illegális migrációra és az orosz–fehérorosz fenyegetésre fókuszálva, ami azonban nehezítheti a helyzetét az EU-s költségvetési tárgyalásokon.
A szuperminisztérium létrehozása mellett az igazságügyi minisztert is menesztették, mert a PiS-kormány igazságszolgáltatási reformja lassabb ütemben haladt a vártnál, ami frusztrációt okozott a négypárti koalíció támogatói körében. A kormányátalakítás legnagyobb nyertese a külügyminiszter, aki most miniszterelnök-helyettesként része Tusk jobbratolódásának. A jobboldali ellenzék, vagyis a PiS és a Konföderáció erősödése miatt a kormányfő kénytelen keményebb migrációs politikát követni, ami csökkenti a rugalmasságát a közös EU-s migrációs megállapodások során. Ez pedig feszültséget okozhat az uniós költségvetés azon elemeiben, amelyek a migrációs mechanizmusokhoz kapcsolódnak (szolidaritási alapok, külső határvédelem támogatása).
A kormánykoalíció pártjainak a támogatottsága folyamatosan esik, a Polgári Koalíció 31, a Baloldal 7, a Lengyelország 2050 és a Lengyel Néppárt összefogása 6 százalékon áll, de a kabinetet kívülről támogató radikális baloldali Razemet is csak 4 százalék támogatja. Eközben a Konföderáció 15, a PiS 31 százalékon áll, így együtt potenciálisan erős többséget alakíthatnak ki a következő parlamentben.
Forrás: Politico
A kormányátalakítással Tusk azokat a területeket vette célba, ahol a közvélemény-kutatások szerint a választók ismételt és következetes változást követelnek, vagy ahol a legrosszabbak lettek a kabinet minősítései (egészségügy, energia, vagyonkezelés, igazságügy).
Miközben a koalíció a kormányátalakítás részleteivel volt elfoglalva, hátrányba került a PiS-szel és a Konföderációval szemben olyan kérdésekben, mint a migráció, a gyorsan növekvő költségvetési hiány és a Kijevnek nyújtott támogatás fenntartása a jobboldalon növekvő Ukrajna-ellenes hangulat ellenére.
A Tusk-kormány pozícióinak gyengülése erodálja a belpolitikai legitimitását, ami Brüsszel felé azt az üzenetet közvetíti, hogy a lengyel kormány mozgástere korlátozott, és nem tud kellően stabil hátországgal alkut kötni olyan hosszú távú, politikailag kényes ügyekben, mint például az uniós költségvetés. Lengyelország magas költségvetési hiánya és a belső gazdasági nyomás miatt Tusknak kevesebb a mozgástere a költségvetési fegyelem megtartására. Ez nehezítheti kompromisszumok megkötését azon „takarékosabb” tagállamokkal, mint például Németország vagy Hollandia.
Az elnökválasztás elbukásával Tusk elvesztette azt a potenciális szövetségest is, amely a PiS-érából megörökölt törvénykezési akadályokat segíthette volna felszámolni. Így az EU-s források jogállamisági feltételekhez kötése – amit Brüsszel korábban részben felfüggesztett – ismét napirendre kerülhet.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
