Kína elkezdte a világ legnagyobb vízerőműve és az ahhoz kapcsolódó gátrendszer megépítését a tibeti Jarlung Cangpo folyón, amelynek az éves termelése 300 milliárd kWh lesz, ezzel háromszor több energiát állíthat elő, mint a jelenlegi rekorder, a Jangcén kialakított Három-szurdok-vízerőmű. A beruházás teljes költsége elérheti az 1,2 ezermilliárd jüant (mintegy 60 ezermilliárd forint). A projektet Peking a klímasemlegességi céljai és a gazdaságélénkítése jegyében ökológiai szempontból biztonságosnak nevezte, ugyanakkor a gát építése több ezer tibeti elköltöztetését eredményezheti, veszélyezteti a helyi ökoszisztémát, emellett államközi konfliktussal fenyeget India és Banglades felől, mivel ezáltal a folyó vízhozamának a szabályozása Kína fennhatósága alá kerülhet. 

A Három-szurdok-vízerőmű (Forrás: Wikimedia Commons)

A gát elmélyítheti az India és Kína közötti vízügyi és határfeszültségeket, egyúttal Peking technológiai és mérnöki képességeinek demonstrációja lehet. A projekt ugyanis jelzésértékkel bír, miszerint Kína hajlandó a régió természetes erőforrásait egyoldalúan hasznosítani.

Európa számára ez az „erőforrás-diplomácia” ismét rávilágít a kínai globális befolyásnövelés problémájára – hasonlóan az ázsiai nagyhatalom afrikai és közép-ázsiai infrastrukturális beruházásaihoz. 

A projekt ugyan Peking klímacéljait szolgálja, de súlyos környezeti és társadalmi hatásai lehetnek a térségbeli országokra. India decemberben aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban (így a BRICS mélyítésének sem tesz jót a projekt), egy hónappal később pedig kifejezetten szó esett a gát megépítéséről a két ország külügyminiszterének találkozóján. 

1. Politikai nyomásgyakorlás: Banglades és India attól tart, hogy Kína a víz visszatartását politikai nyomásgyakorlásra használhatja, hiszen a folyó tízmilliók megélhetését garantálja. 

2. Vallási szentélyek: a gát vonzáskörzetében tibeti szent helyek találhatók, de ennek figyelembevételét Kína gazdasági érdeke a korábbi beruházásai során (például a Kamtok-gát a Jangcén) is felülírta. 

3. Kitelepítések: nem tisztázott, hány ember kényszerül a lakhelye elhagyására, de korábban a Három-szurdok-vízerőmű építésekor 1,5 milliónak kellett elköltöznie. 

4. Extrém geológiai környezet: a projekt olyan területen valósul meg, amely törésvonalakon fekszik, ahol az elmúlt években is gyakoriak voltak a földrengések és a földcsuszamlások. 

A gátépítés kapcsán várhatóan fokozódik a civil szervezetek és EP-képviselők fellépése Kína tibeti politikájával szemben, ami tovább terhelheti az EU–Kína-kapcsolatokat.

Európa számára a projekt figyelmeztetés is lehet: Kína képes grandiózus infrastrukturális beruházásokat végrehajtani extrém természeti körülmények között is.

Másfelől a projekt rávilágít a globális zöldátmenet dilemmájára, vagyis hogy miként lehet úgy növelni a megújuló energia arányát, hogy közben ne sérüljön az ökoszisztéma. 

A hasonló beruházások a kellő vízmennyiséghez való hozzáférés garantálása és szabályozása miatt a jövőben megszaporodhatnak, ez a tendencia pedig államközi feszültségeket indikálhat, amire a legszemléletesebb példa Etiópia óriásgátprojektje: Afrika legnagyobb, a Kék-Níluson megépített gátja ugyanis veszélybe sodorta Egyiptom és Szudán vízellátását. A klímaváltozás és az aszályok súlyosbodása felértékeli a vízhez való hozzáférés jelentőségét, így elképzelhető, hogy a jövőben a vízben kevésbé gazdag térségek államai között „vízháborúk” alakulhatnak ki. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons