Jeremy Corbyn és Zarah Sultana A Te Pártod néven a Munkáspártból kiszakadva egy baloldali és palesztinbarát pártot alapítottak az Egyesült Királyságban, amelynek a palesztinok támogatása mellett a fő célja a gazdasági egyenlőtlenségek elleni fellépés. A kezdeti kommunikációs káosz és szervezeti rendezetlenség ellenére a kezdeményezés gyorsan nagy figyelmet keltett: órák alatt több tízezer regisztráló csatlakozott.

A formáció a politikai rendszer alternatívájaként határozza meg magát, elutasítva a populista jobboldalt és a Munkáspárt centrista fordulatát.

Bár sok a kérdőjel a szervezeti háttér, a finanszírozás és a stratégia körül, a párt erős bázisra épít: a Munkáspártból kiábrándult aktivistákra és a rendszerkritikus, szociálisan érzékeny szavazókra. Hosszú távon alternatívát akar kínálni a baloldalon, kihasználva a politikai űrt és a választók növekvő elégedetlenségét.

A Jeremy Corbyn és Zarah Sultana vezette új baloldali párt a Farage-féle Reform UK előretörésével párhuzamosan azt jelzi, hogy a brit kétpártrendszer megszűnt, és új, polarizáltabb politikai paletta van kialakulóban. Az ottani politikai berendezkedést évtizedeken át a Munkáspárt–Konzervatív Párt „váltógazdasága” jellemezte.

Most azonban mindkét oldalról új szereplők jelentek meg: a jobboldalon a Reform UK, a baloldalon pedig Corbyn A Te Pártod formációja, amelyek saját ideológiai karakterrel és bázissal rendelkeznek.

A More In Common kutatása a közelmúltban már 10 százalékra mérte Corbyn akkor még be nem jelentett pártját. A brit események párhuzamba állíthatók a több nyugat-európai országban végbemenő fragmentálódással, azzal, hogy a hagyományos nagy pártok meggyengültek (például Franciaországban és Németországban), és új, ideológiailag markánsabb szervezetek erősödtek meg. 

Az új formáció a Munkáspárt Corbyn utáni centrista fordulatára adott válasz, és ideológiai alapon, balról támadja Starmer kormányát. Ez nem csupán taktikai pártszakadás, ugyanis strukturális törésvonalat hoz létre a brit baloldalon, ami hosszú távon is befolyásolhatja a választási esélyeket. Európai szempontból ez egy új, rendszerkritikus baloldali diskurzus térnyerését jelezheti, amely egyes témákban – mint a palesztin ügy, a migráció vagy a szociális újraelosztás – markánsan eltér a centrista, euroatlanti politikai konszenzustól.

Ez kihívást jelenthet az EU számára is, ha a brit baloldal pereméről egyre hangosabb EU-kritikus vagy NATO-szkeptikus hangok jelennek meg. 

Miközben a Reform UK nacionalista, migrációellenes, szuverenista platformmal lép fel, addig Corbyn új pártja a szociális egyenlőségre, a közösségi alapú politizálásra és a nemzetközi szolidaritásra épít. Ez emlékeztet a kontinentális Európában már ismert polarizációs mintára: progresszív baloldal vs. populista jobboldal, amely közrefogja a centrista pártokat. Az EU számára ez kettős kihívást jelent: miközben a brit kormány Starmer alatt pragmatikusabb, Európa-párti irányba mozdult, az alternatív politikai pólusok megerősödése destabilizálhatja a belső brit politikai konszenzust. 

Az új formáció megjelenése a brit kétpártrendszer végét és egy új korszak kezdetét jelzi a brit politikában, ahol mindkét ideológiai pólus saját populista vagy rendszerkritikus kihívóval néz szembe. Európai szempontból ez a dinamika ismerős és figyelemre méltó: a hagyományos centrumpártok térvesztése, a politikai tér polarizálódása és az új baloldali alternatívák megerősödése új típusú kihívásokat és lehetőségeket jelent az EU számára, különösen akkor, ha az Egyesült Királyság a jövőben szorosabb együttműködésre törekszik az unióval. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons