György László az Index.hu-n megjelent véleménycikkében egy egyetemi munkatársával folytatott korábbi beszélgetést idéz fel: 

A történet már tizenöt éves. Az egyik kedves kollégám az egyetemen mondta nekem mindig: „Tudod, Györgylaci, az értelmiségi az, akinek mindenre van egy kritikai észrevétele, aki felismeri a helyzet fonákságát.” Szerintem az ilyenekkel tele a padlás, és semmire sem jók. Ezért azt válaszoltam neki: 

 Tudod, szerintem meg az értelmiségi az, akinek minden valós problémára van legalább egy, vagy lehetőleg több megoldási javaslata, ráadásul olyan, amely meg is valósítható.” 

A kormánybiztos így folytatja írását: kritizálni valamit meglehetősen alacsony energiaszint, valamivel szemben meghatározni önmagunkat egy nagyságrenddel, valamiért dolgozni pedig az utóbbinál is két nagyságrenddel magasabb.  

Nagyon fontos az a miniszterelnöki önmeghatározás, amelyet Lentulai Krisztiánnál tett, miszerint neki az a feladata, hogy radikálisan gondolkozzon, sok lépést előre látva átgondolja a magyarság jövőjét érintő kérdéseket, és megfontoltan cselekedjen, mert „akinek szike van a kezében, jobb, ha nem hadonászik vele”. 

Ennek tükrében nézzük, hogy kik vagyunk mi, és miért dolgozunk a gazdasági stratégiák területén. Valójában, mint látni fogjuk, a lentiekből nem is egy magyar, hanem egy közép- és kelet-európai stratégia bontakozik ki, amely egyszerre épül a térség népeinek együttműködésére és versenyére. 

1. Magyarország, illetve Közép- és Kelet-Európa békéje 

Még a klasszikus liberálisok szerint is a béke a gazdasági fejlődés alapja, vagyis a háború elkerülése, a nemzetközi rend stabilitásának szavatolása megelőzi a gazdaságpolitikai kérdéseket. Svájc a legbékésebb és a legfejlettebb európai ország. Két okból. Mert 1291-ben úgy döntött a három alapító kanton, Uri, Schwyz és Unterwalden, hogy bármi áron megvédik a békéjüket, és mert külső fenyegetés ellen bármikor mozgósíthatók a svájciak, vagyis megvannak a védelmi képességeik. Azóta, vagyis több mint 700 éve nem volt háború Svájc területén. Utoljára a második világháború kitörésének idején, 1939 szeptemberében kellett a tartalékosokat mozgósítani, és Svájc két napon (azaz kb. 48 órán) belül 430 ezer teljesen felszerelt katonával vonult fel a határain. Az önvédelemnek többféle vetülete létezik, amelyből a modern kori védelmi képességek szempontjából talán nem is a legfontosabbat említettem. A gazdasági stratégiákhoz kapcsolódó önvédelmi képességekről később még lesz szó. 

2. A keresztény kulturális alapokon szerveződő belső rend 

Amikor a kínaiak Európa gazdasági sikereinek a titkát értelmezik, elsőként azt emelik ki, hogy Európának sikerült mindenki előtt – 300 év leforgása alatt – 400 fejedelemségből és városállamból 20 erős nemzetállamot létrehoznia. Ezek a nemzetállamok pedig a maguk szintjén megszervezték a védelmi képességeik mellett a pénzügyi rendszereiket és a piacaikat. A kínaiak szerint ez volt az alapja Európa gazdasági felemelkedésének. A miniszterelnök szavaival élve, a kereszténység elvesztése esetén a nemzetként való létezés is elvész Európában. Ezért olyan fontos, hogy a kulturális kereszténység Közép- és Kelet-Európában egyelőre intakt, és az, hogy ezt az intaktságot megvédjük. Ez nemcsak magyar, hanem közös közép- és kelet-európai érdek! 

Milyen érdekes, hogy a tekintélyes The Economist egy márciusi vezércikkében arról értekezik, hogy Nyugat-Európa vezetői 2015-ben elkalkulálták magukat, és ezért a régiót maga alá gyűri az illegális migráció.  

Utólag könnyű okosnak lenni. Tíz éve, amikor a magyar kormányzati gondolatműhelyekben – jómagam akkor a Századvégnél – azt vetítettük előre, amit most a The Economist megír, akkor még a hozzá hasonló sajtóorgánumok, valamint a hazai és külföldi gondolatműhelyek (think tankek) 95 százaléka kiátkozott bennünket. Ezt persze el kell tudni viselni, ehhez pedig rezilienciára, vagyis rugalmas ellenálló képességre van szükség. 

Ez azt is jelenti, hogy – ahogyan a miniszterelnök fogalmazott – tíz év múlva Magyarország kormányfőjének nemcsak védenie kell a nyugati határainkat a migrációval szemben, hanem – teszem hozzá – a rugalmas ellenálló képesség szellemében meg is kell ágyaznia annak. Furcsa lehet a bennünket kritikus szemmel méricskélőknek olvasni, de egyszer már volt Magyarország Európa legszabadabb nemzete. Itt született Európa első törvénybe iktatott vallásszabadsági rendelete. Az 1568-as tordai határozat nemcsak történelmi mérföldkő volt, hanem vonzerőt is jelentett sok üldözött vallási közösség számára Európa más részeiről, különösen ott, ahol a katolikus vagy a protestáns államvallásosság kizárta vagy üldözte a máshitűeket. Aztán a 18. században III. Károly, Mária Terézia és II. József betelepítette a velünk kulturálisan homogén katolikus svábokat. Mondanom sem kell, hogy milyen erős, a magyar nemzetet megtermékenyítő kultúrát hoztak magukkal, és mennyire ragaszkodtak a II. világháború után és ma is a sváb mellett a magyar identitásukhoz. 

Ma Nyugat-Európa egyes városaiban az ott élők hasonló üldöztetést vagy legalábbis üldöztetéshez közeli állapotot kénytelenek megélni zsidó-keresztény vallási vagy kulturális hagyományaik miatt, ugyanúgy, mint a középkor vallási dogmatizmusának idején, és egyre-másra keresik a lehetőségét, hogy a számukra megszokott módon élhessenek. 

A fordítók kedvéért: félreértés ne essék! E sorok szerzője nagy tisztelője az évszázadok, sőt évezredek óta létező civilizációknak, és ugyanúgy a szíve szakad meg – mint minden érző muzulmánnak (és nem muzulmánnak) –, amikor évezredes kulturális örökség semmisül meg, válik szélsőséges vallási érzelműek martalékává, ahogyan azt az elmúlt évtizedben Szíriában vagy az iszlám világ más országaiban tapasztalhattuk. 

3. Magyarország, valamint Közép- és Kelet-Európa rezilienciája, vagyis rugalmas ellenálló képessége, másképpen fogalmazva, válságálló és önellátási képessége 

A fantáziának korlátot szab, hogy a gondolkodás természetszerűleg lineáris és rövid távú. Vagyis az emberek nagy többsége a közelmúltjából következtet a jövőjére, és a bajból oda akar visszatérni, ahol már egyszer sikeres volt. Mindez konkrétan az elmúlt 80 év konnektivitásra épülő világgazdasági és politikai miliője iránti vágyban ölt testet, hiszen a magyar gazdaságpolitika részben kényszerektől – az 1990-es évek piacgazdasági átalakulásának sajátosságaitól – vezérelve erre rendezkedett be. Természetesen küzdenünk kell a világ konnektivitásáért, és küzdünk is, vagyis azon országok közé kell tartoznunk, amelyeket a Bloomberg konnektorállamoknak nevez, mert ez a legfőbb letéteményese a gazdasági fejlődésünknek. 

Fel kell azonban készülnünk arra, hogy az, ahogyan a világ a II. világháború óta eltelt nyolcvan évben működött, éppen drámaian megváltozik. 

Ez azt is jelenti, hogy a hatékonyságalapú versenyképességet felváltja – de legalábbis kiegészíti – a rezilienciaalapú. 

Azok az országok lesznek sikeresek, amelyeknél stabilan lehet termelni, egyrészt mert az élet rendezett és biztonságos (lásd 1. és 2. pont), másrészt mert a termeléshez szükséges alapfeltételek adottak. Például a zöldátállás hektikus energiatermelése és a digitalizáció megnövekvő energiaigénye miatt nincsenek áramkimaradások, frekvencia- és feszültségingadozások. Vagy ha a világgazdaság szakad, mint a Covid vagy az azt követő ellátásilánc-bizonytalanságok idején (amikor például egy teherszállító hajó keresztbe fordult a szállítási útvonalak valamelyik fojtópontján), akkor is van energia, alapanyag, alkatrész, gyártási képesség, élelmiszer, víz, védelmi és digitális képességek – ahogyan arra részben a miniszterelnök is utalt. 

Illúzióink ne legyenek: ha számunkra kedvezőtlenül alakul a geopolitikai és világgazdasági környezet, akkor még az is nagy teljesítmény lesz, ha megvédjük azt, amit eddig felépítettünk hegyeken túl, völgyeken innen, termőföldeken át egészen az otthonainkig és az évszázados épített környezetig, amiért egyre többen látogatnak turistaként Budapestre és menedéket lelve Magyarországra. 

A magától értetődő önellátási képességeken túl egy külön bekezdést kell szentelnünk a digitális képességeknek, és azon belül a mesterséges intelligenciának. Nem véletlenül mondta az alábbiakat a miniszterelnök a tusványosi beszédében 

A mesterséges intelligencia megjelenése mindent megváltoztat […], a tét hatalmas, mert – ezt még nem érzékeljük olyan súllyal, mint kellene, de – a mesterséges intelligencia átalakítja a munka világát, a gazdaság szerkezetét, az egészségügyet, a közlekedést, a hadászatot és a közigazgatást is. 

Amit számítással, algoritmussal, adatelemzéssel hatékonyabbá lehet tenni, azt a mesterséges intelligencia segítségével hatékonyabbá fogják tenni a sikeres cégek és nemzetállamok. Tehát akiknek lesznek saját, úgynevezett nagy nyelvi modelljei – amihez saját számítási kapacitás, saját algoritmusok és saját adatok kellenek –, azok önállóan képesek lesznek ezt a munkát elvégezni. Akiknek viszont nem, azok ki lesznek szolgáltatva a külső képességeknek, ám ezzel fennáll annak a veszélye, hogy lekapcsolnak minket az általuk biztosított lehetőségről, vagy manipulálnak bennünket a saját érdekeik vagy értékeik szerint. Ez az, amiért 

a mesterséges intelligencia területén önálló, nemzeti képességet kell kifejlesztenünk, regionális meghatározó szereplővé kell válnunk, és érdemes együttműködnünk Közép- és Kelet-Európa többi országával. 

Ha szerencsések vagyunk, akkor a következő pont alapján e térség, és azon belül különösen Magyarország az előttünk álló két évtizedben Európa növekedési csodáját fogja produkálni. Ez persze flemingi értelemben értelmezendő, aki szerint „a szerencse csak azokat látogatja, akik kellően felkészültek a fogadására”. 

4. Versenyképességi tényezők: minden más konnektivitás, vagyis geopolitika és szakpolitikai leleményesség 

A vállalkozások szempontjából hét olyan tényezőt tudunk felsorolni, amely a versenyképességüket meghatározza. Az első a pénzügyek, ami jelent egyfelől adózási környezetet, másfelől forráshoz, vagyis tőkéhez és hitelhez való hozzáférési lehetőségeket. Ez utóbbi egy kicsi, nyitott ország esetében nem csupán szakpolitikai lelemény, hanem geopolitikai képesség függvénye is. A pénzügyi betagozódás a világ pénzügyi rendszerébe közvetetten a vállalkozásaink piacra jutási lehetőségeit is meghatározza, ami mindennek az alapja. 

A második a humán képességek megléte, amely mennyiségi és minőségi rendelkezésre állást, az utóbbi pedig tovább részletezve képességbeli és hajlandóságbeli minőséget jelent. Sokat dolgoztunk azért 2010 óta, hogy Magyarországon elérjük a teljes foglalkoztatást, ami az alapja volt annak, hogy a különadót fizetni nem hivatott versengő vállalkozásaink Közép- és Kelet-Európa legalacsonyabb hozzáadottérték- (bérek és profit) adójával kalkulálhatnak. Az egykulcsos társasági adó – kiegészülve az iparűzési adóval – és a munkára rakódó adóterhek kombinációja Közép- és Kelet-Európán belül Magyarországon messze a legalacsonyabb. Ugyanakkor a teljes foglalkoztatás elérése odavezetett, hogy a munkaerő motivációja hanyatlásnak indult, amelyhez a modern technológiákon felnövő fiatal generációk gyors siker-visszacsatolási igénye rátesz egy lapáttal. Az egyensúly kényes, a béreket a vállalkozások fizetik, de ha azok túl alacsonyak, a dolgozók részéről a politikát éri támadás, miközben a vállalkozások a magyar munkaerő hanyatló motivációjára panaszkodnak. Ami viszont biztos, hogy a fejlett OECD-országok között az oktatásra legtöbbet költők közé tartozunk, és az oktatási alrendszereink is – különös tekintettel a szak- és felnőttképzésre, illetve az egyetemeinkre – strukturálisan felkészültek a jövő technológiáit szállító globális értékláncokhoz való csatlakozásra. Persze finomhangolásra és fejlesztésre mindig van tér. 

Márpedig a humán képességek szorosan összekapcsolódnak a harmadik fontos versenyképességi tényezővel, az élvonalbeli technológiák kifejlesztésének, bevonzásának és adaptálásának a képességével. A konnektivitás, a nyitottság itt különösen fontos stratégiai eszköz: a világ minden nagy tudásközpontjával kapcsolatban kell lennünk. Az ausztrál ASPI gazdaságkutató intézet elemzése szerint, míg 2003–2007 között 63 kiemelkedő technológiai terület közül a tudományos versenyben 60-ban az USA vezetett, 3 területen pedig Kína, addig 2019–2023 között már 64 kiemelkedő technológiát vizsgálva 57 területen Kína vezetett, és csak 7 esetében az USA. 

A negyedik a nyersanyagok kérdése, amely a világgazdaságot blokkosító törekvések idején különösen felértékelődik. Erre rátesz egy lapáttal a zöldátállás és a digitalizáció kritikusnyersanyag- és ritkaföldfémigénye. A nyugati világ, vagyis az USA és az EU az oroszlán (vagy inkább a sárkány) bajszát rángatja. Márpedig a helyzet a 22-es csapdájára emlékeztet: a nyugati vállalkozásoknak szükségük van a kritikus nyersanyagokra, de ezekről gazdaságpolitikusaik nem gondoskodtak, miközben a jelenlegi helyzetben a relatív gazdasági erőpozíciójuk visszaerősítésének az eszközét Kína és a feltörekvő gazdaságok feltartóztatásában látják, veszélyeztetve a saját vállalkozásaik nyersanyagellátását. Megoszlanak arról a vélemények, hogy szert lehet-e tenni olyan gyorsan saját bányákra, nyersanyag-finomító képességekre, akkumulátortechnológiai kiválóságra, amely területen most Kínának ellátási és technológiai hegemóniája van. Nem véletlen, hogy míg a nyugati politika bajszot húzogat, a nyugati vállalkozások keresik a kapcsolódási pontokat a keleti értékláncokhoz, hiszen a Columbia Egyetem 2021-es tanulmánya szerint a kritikus nyersanyagok bányászatának és feldolgozóiparának kiépítése, beleértve a ritkaföldfémek feldolgozását is, jellemzően legalább 10-15 évbe telik. 

Vagyis azok az országok lesznek (lehetnek) a jövő nyertesei, amelyek a konnektivitásra törekedve be tudják vonzani a legmodernebb képességeket, a legújabb technológiákat és a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat. Ehhez pedig konnektivitásra van szükség. Ezeken a területeken 

Magyarország stratégiai lépéselőnyben van vetélytársaival szemben, és az előny minimum 5-7 évben mérhető. 

Ehhez jön szükséges, de nem elégséges feltételként a 3. pontban részletezett válságállóság az energia, az élelmiszer, a védelmi képességek és a mesterséges intelligencia területén. Mind a stratégiai előny, mind az önellátási képességek megerősítése növekedési többletté alakítható. Ezért merem azt állítani, hogy ha a világ nem áll a feje tetejére, Magyarország a legnagyobb növekedési potenciállal büszkélkedhet Európában, és azon belül is a közép- és kelet-európai régióban. 

Az ötödik a piacokhoz való hozzáférés, ami az embrionális fejlődés közgazdasági koncepciójának értelmében az első és legfontosabb, hiszen ha nincs piac, akkor nincs hova termelni. Ez ma a magyar gazdaság legnagyobb problémája: vannak versenyképes kapacitásaink, van úgynevezett termelőerőnk, de a külpiacaink befagytak az orosz–ukrán háború, valamint az Európát kivéreztető elhibázott szankciók miatt, amelyet tetéz, hogy az elektromobilitásra történő átállásban a technológiaváltásokra egyébként jellemző megtorpanás mutatkozik. Ezt nevezik a nemzetközi szakirodalomban tökéletes viharnak (perfect storm). A logikai vonalvezetésünkben azért került mégis ide a piacokhoz való hozzáférés, mert az 1990-es és 2000-es évek sajátosan elhibázott piacgazdasági átmenete eltávolított minket az önellátási képességeinktől, és ezen a területen bizony van még feladatunk, ami piacfejlesztési potenciált is jelent a kiskereskedelemre épülő napi fogyasztási cikkek (élelmiszerek, háztartási és higiéniai termékek) piacán. 

Akkor leszünk Ausztria, vagyis akkor fogunk osztrák életszínvonalon élni, ha itt, ezen a területen egy észszerű közép- és kelet-európai munkamegosztásra és versenyre épülő piac tud kialakulni, és amit versenyképesen meg tudunk termelni, azt meg is termeljük és el is juttatjuk a fogyasztókhoz. 

A piacokhoz való hozzáférés másik eszköze pedig a konnektivitásra épülő beruházásösztönzési stratégiánk, amelynek keretében bevonzzuk azokat a globális értékláncokat, amelyek technológiát hoznak Magyarországra, és külső piacokra termelnek, ezáltal ablakot nyitnak a világra az innovatív magyar vállalkozásoknak, illetve az itt dolgozóknak. A magyar értékteremtést prioritásként kezelő sikeres beruházásösztönző politikának éppúgy része a rugalmas és gyors döntéseket meghozni képes beruházásösztönző ügynökségi munka, mint az átgondolt ipar- és innovációs politika, valamint a képzési rendszereink és tudományos kutatóhálózataink globális értékláncokra való rácsatlakozási képessége. 

A hatodik versenyképességi tényező az energia, vagyis hogy a vállalkozásaink mennyiért, és az ellátás szempontjából mennyire biztonságosan férnek hozzá a termeléshez és szolgáltatáshoz szükséges energiához – ahogyan arról korábban volt szó. 

A hetedik pedig az infrastruktúra. Ezalatt is két dolgot érthetünk: az egyik, hogy mennyiben állnak rendelkezésre azok az alap-infrastruktúrák (közlekedési-szállítási-logisztikai, közmű, digitális), amelyek a nagy tanácsadó cégek modelljei és a globális cégek értékelése szempontjából is kulcsfontosságú „higiénés” tényezők, vagyis az előbbi szempontok alapján azonosnak ítélt lokáció esetén a mérleg nyelvét jelentik a beruházási döntések meghozatalakor. 

A másik, hogy mennyiért tudunk ma építeni Magyarországon. Ezen a területen hatalmas előrelépés történt az elmúlt tizenöt évben, ugyanis a külföldiek helyett ma már jellemzően magyar cégek építenek, de legalább ekkora lépés lesz versenyképesen építeni. Ez jelenti a megrendelői oldal és a kivitelező cégek digitális felkészültségét, ami egyszerre szabályozási, technológiai és tudásbeli kérdés, valamint az építési (alap)anyagokhoz való versenyképes hozzáférést. 

* 

Az idei Tusványosom legfőbb üzenete, hogy ezek vagyunk mi, magyarok. Vagyis mi vagyunk azok a magyarok, akik valamiért és nem valami ellen alkotnak és dolgoznak. Az előttünk álló és egyre közeledő politikai választások tétje is ez. Van-e, lesz-e Magyarországnak olyan vezetése, amely a kormányzat és a versenyképességet meghatározó rendszerek minden szintjén, vagyis a teljes „neurális hálójával” érti és tudja a feladatát, és tudásával, valamint erejével – mert a tudás érvényesítéséhez erő is kell – a magyar nemzetet képviseli, egy erős Közép- és Kelet-Európából megreformálja Európát. Jó látni, hogy egyre többen ismerik fel régiónkban, hogy több köztünk a hasonlóság, mint a különbség, és a különbözőségeink színesítenek bennünket. 

Ennek alternatívája a skrupulusokra fókuszáló, „mindenrosszista” dühpolitika. Márpedig a cél nem lehet más, mint tovább dolgozni a stratégiai ügyeinken. M(CE)EGA: Make (Central and Eastern) Europe Great Again! 

(Forrás: Index)

Kapcsolódó: