Kína kristályokat használ a műhold-megsemmisítő lézerek teljesítményének fokozására, hogy elvakítsa az amerikai műholdakat és stratégiai fölényre tegyen szert az űrhadviselésben. Kínai tudósok ennek kapcsán állították elő a világ legnagyobb bárium-gallium-szelenid (BGSe)-kristályát. 

A 60 milliméter átmérőjű szintetikus kristályt, amelyet a hofeji Fizikai Tudományok Intézetében a Vu Haj-hszin professzor vezette csapat fejlesztett ki, állítólag képes a rövidhullámú infravörös sugarakat nagy hatótávolságú, közép- és távoli infravörös sugarakká alakítani, miközben akár 550 megawatt/négyzetcentiméter lézerintenzitást is elbír. Ez nagyságrendekkel nagyobb, mint amire a jelenlegi fegyverrendszerekben használt kristályok képesek. 

A lézerfegyvereknél régi kihívás, hogy a nagy teljesítményű lövések akkora hőt generálnak, ami a fegyverrendszerben is kárt okozhat. Ez történt a 1997-es MIRACL (Mid-InfraRed Advanced Chemical Laser)-teszt esetén is, ahol az amerikai haditengerészet demonstrálni szerette volna a lézeres rendszereinek képességét a műholdak elpusztítására vagy a működésük megzavarására. 

A BGSe-t 2010-ben fedezték fel, és kezdetben lenyűgözte a világ kutatóit, de kiderült, hogy Kínán kívül más országok nem igazán tudták alkalmazni. Vu és csapata azonban a precíziós gyártás segítségévelmegoldotta ezt a problémát: az ultratiszta anyagokat vákuumban zárták le, hónapokig növesztették a kristályokat kétzónás kemencékben, hőkezeléssel eltávolították a hibákat, majd polírozással fejezték be a folyamatot.  

Kína erőfeszítései összhangban vannak a lézerfegyverek iránti felgyorsult érdeklődésével, ugyanis komoly stratégiai aggodalmakat okoz számukra az amerikai Starlink katonai alkalmazása, illetve annak az űrbe telepített eszközei.  

Bár elsősorban katonai felhasználásra szánták, a kristály ígéretes az infravörös érzékelők, a rakétakövetés és az orvosi képalkotás területén is. 2020 óta ezt az anyagot K+F –programokban is használták, kiemelve Kína növekvő képességeit a lézeres hadviselés és a fejlett fotonikus anyagok terén. 

Mindez rávilágít Kína azon erőfeszítésére, hogy gyengítse az USA űrdominanciáját, amely során jelentős összegeket fektetnek be a technológiai fejlesztések támogatására szolgáló operatív infrastruktúrába. Például a Korla városában és Bohu megyében működő telephelyeik Hszincsianon belül, amelyek a földi műholdvédelmi (ASAT) programjuk kulcsfontosságú részét képezik, és amelynek célja a külföldi műholdak működésének ellehetetlenítése az érzékeny katonai eszközeik elrejtése érdekében. 

Az amerikaiak persze erre már felfigyeltek, Bradley Saltzman tábornok egy áprilisi amerikai–kínai gazdasági és biztonsági felülvizsgálati bizottsági (USSC) meghallgatáson megemlítette, hogy Kína földi telepítésű lézereinek a célja az amerikai erők „megvakítása és megsüketítése” az USA által az űrbe telepített hírszerzési, megfigyelési és felderítő (ISR) eszközök célba vételével. 

Bár ezek a rendszerek hatékonyak az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak ellen, a kínaiak törekednek a közepes Föld körüli (MEO) és a geoszinkron pályára (GEO) való kiterjesztésére, ami már veszélyeztetheti a navigációs és a kommunikációs eszközöket.  

A kínai elemzők az amerikai globális helymeghatározó (GPS) és az űrbe telepített infravörös rendszert (SBIRS) kulcsfontosságú aszimmetrikus sebezhetőségeknek és űrellenes célpontnak tartják. A MEO műholdjaiból álló GPS az amerikai precíziós hadviselés alapja, és alkalmas az úgynevezett „lágy támadásokra” – különösen a zavarásra és a kiberműveletekre. Ezzel szemben a SBIRS-hez tartozó GEO műholdak központi szerepet játszanak az amerikai nukleáris korai figyelmeztető rendszerben. Bár Kína arra törekszik, hogy veszélyeztesse az SBIRS-t a második csapásmérő képességének biztosítása érdekében, tudatában van annak, hogy a megtámadása nukleáris eszkalációt válthat ki. 

Pekingnek azonban nem lesz egyszerű a modern űrarchitektúrák leállítása, mivel az alacsony Föld körüli műhold-konstellációk rugalmasak, így a meglehetősen sűrű struktúrák működésképtelenné tételéhez több tucat vagy akár több száz műhold semlegesítésére volna szükség, hogy ugyanazt a hatást érjék el, mint egyetlen nagyobb rendszer célba vételével. A kínai katonai elemzők ezért egy olyan sokoldalú ellenstratégiát javasolnak, amely ötvözi az elektronikus hadviselést, a kibertámadásokat és az irányított energiájú fegyvereket, például a földi telepítésű lézereket. Mindez azt jelzi, hogy Kína elmozdult az adaptívabb és aszimmetrikusabb ellenséges területekkel szembeni műveletek felé, amelyek célja az amerikai űrarchitektúrák túlterhelése. 

Amerikai szakértők szerint a rendszerek konfrontációja és a rendszerpusztító hadviselés alapvető fontosságú Kína katonai gondolkodásában, amely a jövőbeli konfliktusokat a rivális operatív szisztémák közötti versenynek, nem pedig közvetlen katonai összecsapásoknak tekinti. E rendszerek konfrontációja kiemeli a parancsnokság, az irányítás, a kommunikáció, a számítógépek, a hírszerzés, a megfigyelés és a felderítés (C4ISR) kölcsönös függőségét, ahol a kulcsfontosságú csomópontok – különösen az űrbe telepített műholdak – megbénítása megbonthatja az ellenség összhangját. 

Egyes amerikai szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államoknak komoly hiányosságai vannak az űrben – különösen Kínával szemben. Ez pedig lendületet ad az ázsiai nagyhatalomnak, amelyet egyre nehezebb lesz visszatartani az amerikai űreszközök megtámadásától. 

Ezek a trendek tehát arra utalnak, hogy Kína lépései az irányított energiájú fegyverek terén – amelyeket olyan áttörések vezérelnek, mint a BGSe-kristály – inkább egy nagy stratégiai terv részei, nem pedig elszigetelt sikerek. Ha az Egyesült Államok elrettentése nem lesz erősebb, összehangoltabb, akkor egyre nagyobb hátrányba kerülhet egy olyan területen, amelyet régóta ural. 

Kapcsolódó: