Az amerikai haditengerészet titkos, globális szonárhálózata kulcsszerepet játszik az ellenséges tengeralattjárók észlelésében, amellyel stratégiai előnyre tesz szert. A TeleGeography and Infra-Analytics jelentése szerint 2040-re 48 százalékkal nő a világ óceánjaiban telepítendő kábelek hossza, miközben a Nemzetközi Kábelvédelmi Bizottság (ICPC) szerint jelenleg évente átlagosan 200 kábelhibát jelentenek világszerte. Ezek jól jelzik a rendszer sérülékenységét: kevés a kábeljavító hajó, és könnyen támadhatók, miközben Kína aktívan fejleszti azokat a technológiákat, amelyekkel ezeket az érzékelőket kiiktathatja. Az amerikai haditengerészetnek ezért sürgősen új védekezési és javítási képességekre van szüksége, hogy megőrizze tengeralattjáró-elhárító fölényét egy lehetséges tengerfenéki háborúban.  

Az Egyesült Államok a szonárhálózata révén a világ óceánjainak nagy részén képes észlelni az ellenséges tengeralattjárókat, ami probléma Kína számára, különösen a Tajvani-szoros vonzáskörzetében, ugyanis ennek hiányában egy invázió során Kína tengeralattjáró-flottája megvédhetné a partra szálló erőket.

A gyorsan bővülő tenger alatti kábelek jelentette kihívás leküzdéséhez 3 milliárd dolláros beruházásra lenne szükség. Az amerikai védelem 15 helyettesítő és 5 további hajó beszerzését igényelné, amelyek képesek a hálózat javítására, mivel jelenleg világszerte csupán 10 ilyen működik. Az amerikai haditengerészetnek csak egy kábeljavító hajója van (USNS Zeus), ezért több éve dolgozik újabbak megépítésén, de az amerikai flotta az évi közel 40 milliárd dolláros hajóépítési költségvetésének a nagy részét repülőgép-hordozókra, rombolókra és tengeralattjárókra fordítja. 

A szonárhálózat még nem teljesen globális, de közel áll hozzá, így nagy az esélye annak, hogy észlelik Kína tengeralattjáróit, amelyek az első szigetlánc közelében működnek.

Peking szerint az amerikai megfigyelőrendszer nem sebezhetetlen, az egyes „csomópontok” helye a rendszerben könnyen meghatározható és eltávolítható, így Kína Tajvan megtámadása előtt lépéseket tehet ezek megsemmisítésére. 

Európa szempontjából az amerikai szonárhálózat sebezhetősége és a lehetséges tengerfenéki háború esélye komoly stratégiai kihívásokat vet fel. Az USA haditengerészeti fölénye ugyanis nemcsak a csendes-óceáni térség stabilitásának, hanem a transzatlanti biztonság fenntartásának is alapköve. Ha ez az előny csökken vagy megszűnik, az európai NATO-tagállamok közvetve kiszolgáltatottabbá válhatnak Kína és más hatalmak tengeri nyomásgyakorlásának. Emellett a mélytengeri infrastruktúra – például a távközlési kábelek – védelme Európa számára is prioritássá válhat, különösen azért, mivel ezek az információs hadviselés és a gazdasági működés gerincét képezik. Az amerikai tapasztalat és kapacitás csökkenése ezen a téren tehát fokozhatja Európa felelősségét a saját tengeri biztonságának megerősítésében. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons