A lakhatási válság az angolszász világban a fiatalok jövőjét fenyegeti: 1995 óta az ingatlanárak reálértéken is a háromszorosára nőttek, a 25–34 évesek lakástulajdonosi aránya pedig 20–50 százalékkal esett – „lakhatási csapdába” zárva a fiatalokat.
Az angolszász országokban a fiatal felnőttek mentális egészsége és boldogságszintje az elmúlt évtizedben drámaian romlott. A World Happiness Report adatai szerint a stresszt, szomorúságot és dühöt rendszeresen átélő fiatalok aránya ezekben az országokban meredeken emelkedett, miközben Nyugat-Európában stabil maradt. A Financial Times cikke főként az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Írországban, Ausztráliában és Új-Zélandon vizsgálta a kérdést.
Az okok között kulturális és nyelvi tényezők is felmerülnek, ám az elemzés egy kézzelfoghatóbb problémára hívja fel a figyelmet: a lakhatási válságra. Ez a cikk a jelenség hátterét vizsgálja, különös tekintettel a lakhatási válság hatásaira, reflektálva a magyar helyzetre is.
A lakhatási válság mélysége
A lakhatási válság az angolszász országokban különösen súlyos méreteket öltött. Míg az 1995 óta mért reállakásárak Németországban és Spanyolországban 32–44 nőttek, az Egyesült Államokban 85, az Egyesült Királyságban, Írországban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Kanadában több mint 200 százalékkal emelkedtek. Ez a drámai áremelkedés a 25–34 éves korosztály lakástulajdonosi arányának zuhanásához vezetett, amely 20 és 50 százalékpont között csökkent az elmúlt három évtizedben. A saját otthon megszerzése, amely az angolszász kultúrákban a siker és stabilitás szimbóluma, egyre elérhetetlenebbé vált, ami súlyos csapást mért a fiatal generációkra.
Forrás: Financial Times
A lakásárak emelkedése nemcsak anyagi, hanem pszichológiai és társadalmi következményekkel is jár. Hiszen, ahogy említettük, az angolszász országokban a saját otthon birtoklása nemcsak lakhatási kérdés, hanem a vagyonszerzés és a társadalmi státusz elérésének az eszköze. A fiatalok számára az ingatlantulajdon megszerzési esélyének az elvesztése egyenlő azon társadalmi szerződés felrúgásával, amely szerint a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Ez a kiábrándultság pedig táplálja a nihilista, rendszerellenes nézeteket és a zéró összegű gondolkodásmód terjedését.
A magyar lakhatási helyzet párhuzama
Magyarországon is érezhető a lakhatási válság hatása, különösen a nagyvárosokban, beleértve Budapestet. Számításaink szerint
az elfogadható helyen lévő kislakások ára (inflációval korrigálva) 1995 óta körülbelül 150 százalékkal nőtt, ami a francia és brit szint közé helyezi a magyar fővárost.
A vidéki városokban ez a trend kevésbé drámai, de a fizetések arányában ott is jelentős terhet jelent a lakásvásárlás. A PwC szakértői szerint a magyar fiatalok „lakhatási csapdában” vannak: Budapesten és más nagyvárosokban még az átlag feletti fizetéssel is szinte lehetetlen önerőből ingatlant vásárolni.
A lakáshiány strukturális problémája ráadásul Magyarországon is jelen van. Miközben az új és használt ingatlanok ára rekordmagasságokban jár, mintegy 600 ezer üres, többnyire rossz állapotú, vidéki lakás áll kihasználatlanul. Ezek az ingatlanok azonban a fiatalok számára irrelevánsak, hiszen a munkaerőpiaci lehetőségek és a társadalmi élet szempontjából a nagyvárosok vonzóbbak.
A társadalmi szerződés válsága
Az angolszász országokban a lakhatási válság különösen azért romboló, mert, ahogy arra többször utaltunk, ezekben a társadalmakban a saját otthon a sikeres élet és a vagyonszerzés szimbóluma.
Az ottani fiatalok arra lettek nevelve, hogy a lakástulajdon a kemény munka természetes jutalma. Azonban az ingatlanárak elszabadulása és a tulajdonosi arányok zuhanása miatt ez az ígéret szertefoszlott.
Az eredmény pedig egy mély kiábrándultság lett, amely nem csupán az anyagi nehézségekből fakad, hanem abból a felismerésből, hogy a rendszer nem tartja be az ígéreteit. Ez a frusztráció a politikai és társadalmi bizalom eróziójához vezet, és teret nyit a radikális nézeteknek.
Lehetséges megoldások
A lakhatási válság kezelése alapvető fontosságú lehet a fiatalok kiábrándultságának csökkentéséhez. Az angolszász országokban már láthatók olyan kezdeményezések, amelyek enyhíthetik ezt a problémát. Például Houstonban és Aucklandben a tervezési szabályok liberalizációja ösztönözte az új lakások építését, ami javította a megfizethetőséget. Még Kaliforniában, az amerikai „Not In My Backyard” fellegvárában is jelentős építésiszabály-könnyítési reformok zajlanak. (A Not In My Backyard az a jelenség, amikor emberek vagy közösségek ellenzik a lakóhelyük közelében tervezett fejlesztéseket, például lakásépítéseket, infrastrukturális projekteket vagy szociális létesítményeket, mert azok szerintük rontják az életminőségüket vagy az ingatlanjaik értékét – a szerk.)
Magyarországon a kormányzati intézkedések, például a CSOK rendszere, a cégek által adómentesen nyújtható albérlettámogatás vagy az új Otthon Start hitelprogram szintén a lakhatási válság enyhítését célozzák. Ezek az intézkedések azonban – bár százezreknek segítenek – önmagukban nem feltétlenül elegendők a fejlett világban sok helyütt meglévő strukturális lakhatási problémák kezelésére. Hosszabb távon az ingatlanhiány csökkentéséhez szükség lesz a lakásépítési szabályok további egyszerűsítésére és az üres ingatlanok hasznosítására.
A lakhatási válság tehát az angolszász országokban súlyos társadalmi és gazdasági problémát jelent. Az elszabadult ingatlanárak és a saját otthon elérhetetlensége hozzájárul a kiábrándultsághoz a fiatalok körében, akik egyre kevésbé hisznek a kemény munka megtérülésében.
Fotó: Freepik
A hír forrása:
Why are young adults in the English-speaking world so unhappy?
Kapcsolódó:
