Kína „nukleáris selyemútja” révén átalakulóban van a globális atomenergia-piac: a fejlődő országok már nem passzív kedvezményezettjei a nagyhatalmaknak, hanem tudatosan használják ki a Kína, Oroszország és a Nyugat közötti versenyt, hogy kedvezőbb feltételeket érjenek el a nukleáris fejlesztéseikhez.

Peking teljes csomagot kínál – technológia, finanszírozás, karbantartás –, amit több ország a saját stratégiai céljai elérésére használ: párhuzamosan több beszállítóval tárgyalnak, beruháznak a saját kapacitásaikba és nukleáris programjukat külpolitikai eszközként is alkalmazzák. 

A fejlődő országok rájöttek, hogyan használhatják ki a nukleáris hatalmak közötti versenyt, hogy jobb megállapodásokat érjenek el. Kína belépésével új lehetőségeket kaptak, összehasonlíthatták a különböző ajánlatokat és nagyobb ellenőrzésük lehet a programjaik felett. Peking elkötelezte magát, hogy 2030-ig legalább 30 atomerőművet épít az Egy övezet, egy út kezdeményezésben részt vevő országokban. 

Pakisztán: Kína már több reaktort épített Pakisztánban. Bár a nyugati bankok elutasították a finanszírozásukat, Kína lehetővé tette azok megvalósítását. Pakisztán továbbra is üzemelteti a kanadai és francia technológiával megvalósított létesítményeket, de ügyel arra, hogy mindig legyen alternatívája, ha esetleg valamelyik partner túlzott követeléseket támasztana. 

Fülöp-szigetek: Manila hazai szabályozási kapacitásokat épít ki, miközben minden olyan lehetőséget nyitva hagy, ami nagyobb befolyást biztosít számára a beszállítókkal folytatott tárgyalásoknál. A kínai vállalatok vonzó finanszírozási feltételeket, az orosz cégek bevált technológiát, a nyugati beszállítók a biztonsági előírások betartását garantálják. 

Egyiptom: az orosz finanszírozással épült El Dabaa atomerőmű erősíti Kairó kapcsolatát Moszkvával, ellensúlyozva a nyugati befolyást, de nem zárja be az ajtót más partnerségek előtt, így fenntartja a kapcsolatait a kínai vállalatokkal és együttműködési lehetőségeket keres a nyugati beszállítókkal. 

Kazahsztán: Asztana biztosította a kínai beruházásokat az uránágazatban, miközben megőrizte pozícióját a nyugati projektek egyik legfontosabb beszállítójaként. A kormány a szakértelmét felhasználva növelte diplomáciai befolyását, új együttműködési lehetőségeket teremtve. 

Azok az országok, amelyek a „nukleáris selyemút” révén hatékonyan előmozdították a törekvéseiket, általában hasonló megközelítést követnek:  

1. egyetlen beszállító helyett kínai, nyugati és orosz partnerekre való támaszkodás; 

2. befektetnek a hazai kapacitásokba, csökkentve a hosszú távú függőséget; 

3. a beszállítókat egymás ellen kijátszva jobb feltételekkel tárgyalnak, emellett nagyobb technológiatranszfert és ellenőrzést biztosítanak a nukleáris programjaik felett; 

4. kellő időt biztosítanak a partnerségek megkötésére a lehetőségek értékeléséhez és a kedvező feltételek biztosításához; 

5. a nukleáris stratégiákat külpolitikai célokkal integrálják. 

Magyarországnak ez a Paks II. projekt Roszatom általi kivitelezése révén releváns. A hazai példa illeszkedik a leírt modellbe, szuverén módon választva alternatív beszállítót, így Magyarország jól helyezkedve, más szereplőkkel való tárgyalásokkal is erősítheti alkupozícióját.  

Kapcsolódó:

Borítókép: