A 2010–2020 közötti évtizedben világszerte csökkent a keresztények aránya, különösen Nyugaton: az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Ausztráliában és Uruguayban kisebbségbe kerültek. A vallástalanok száma viszont nőtt, Hollandiában, Uruguayban és Új-Zélandon többségbe kerültek. Ez identitásválságot és társadalmi feszültségeket okozhat, míg Kelet-Európában a kereszténység továbbra is erős.
A keresztény többségű országok száma 2010 és 2020 között globálisan csökkent, főként a vallásukat elhagyó keresztények miatt. Míg 2010-ben a vizsgált országok 62, addig 2020-ban már csak 60 százalékában volt keresztény többség, miközben nőtt a valláshoz nem tartozók aránya. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Ausztrália és Uruguay elvesztette keresztény többségét, míg az utóbbiban, Hollandiában és Új-Zélandon a valláshoz nem kötődők kerültek többségbe.
A legtöbb országban a lakosság többsége keresztény, azonban sok helyen csökkent az arányuk, és ahol elvesztették a többségüket, ott nőtt a valláshoz nem tartozók aránya.
A vizsgált 201 állam közül a 2010-es 124-hez képest 2020-ban már csak 120-ban volt keresztény többség, és míg 2010-ben mindössze 7 országban voltak többségben a valláshoz nem kötődők, 2020-ban ezek száma 10-re emelkedett.
Ami a pontos arányokat illeti, a keresztények elvesztették a többségüket az Egyesült Királyságban, és 2020-ra a lakosság „mindössze” 49 százalékát tették ki, de hasonló folyamatok mentek végbe Ausztráliában, Franciaországban és Uruguayban (47, 46, illetve 44 százalék). Az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Ausztráliában 2020-ban egyetlen vallási közösségnek sem volt többsége.
A kereszténység visszaszorulása megingatja azt az évszázados kulturális-vallási keretet, amely sok európai társadalom identitásának az alapja.
A többség elvesztése fokozhatja az identitáskeresést, megnyithatja az utat új ideológiák vagy akár szélsőséges nézetek előtt, különösen ott, ahol a társadalmi integráció amúgy is kihívásokkal küzd. Ezzel a keresztény országok vallási-kulturális összetartozása is háttérbe szorulhat, ami új töréspontokat teremthet a konzervatív és progresszív politikai erők között. Európa hosszú távú stabilitása attól is függ, hogy miként képes kezelni ezeket a kulturális feszültségeket. Kelet- és Közép-Európában azonban a kereszténység továbbra is identitásképző erő, ami elmélyítheti az ideológiai különbségeket az EU-n belül.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
