Az USA geopolitikai alkukkal biztosít kritikus ásványokat, csökkentve Kína befolyását. A modell új nyersanyagversenyt indít, amire Európának és Magyarországnak stratégiai diverzifikációval kell reagálnia.
Az Egyesült Államok Kínától való kritikusásvány-függését Washingtonban nemzetbiztonsági kockázatként kezelik. Emiatt „nyersanyag kontra politikaibiztonsági kedvezmény” csomagokat kötnek, amelyek egyszerre biztosítanak hozzáférést e nyersanyagokhoz, miközben diplomáciai elismerést, szankciós enyhítést vagy békeközvetítést kínálnak a partner- vagy konfliktusban álló államoknak.
Az amerikai nyersanyag-diplomácia főbb jellemzői
Washington stratégiája a kritikus ásványokhoz való hozzáférés biztosítására három pilléren nyugszik: diplomáciai elismerés, szankciós enyhítések és békeközvetítés. Az USA olyan megállapodásokat köt, amelyek nyersanyag-hozzáférést kínálnak politikai és biztonsági kedvezményekért cserébe. A stratégia célja a Kínától való függőség csökkentése, miközben erősíti az amerikai befolyást a stratégiai fontosságú régiókban.
- Szomáliföld: a Báb el-Mandeb-szoros közelében fekvő, nemzetközi elismerés nélkül működő Szomáliföld amerikai katonai támaszpontot és lítiumkoncessziókat ajánlott fel diplomáciai elismerésért cserébe. Ez a megállapodás az USA számára hozzáférést biztosít a Vörös-tenger térségéhez és a lítiumkészletekhez.
- Mianmar: a Kachin Independence Army és más szereplők javaslata szerint a Kínába irányuló ritkaföldfémexportot amerikai vagy indiai feldolgozóláncokba terelnék, ha az USA enyhít a szankciókon és a vámtarifákon. Ez a lépés a kínai dominancia csökkentését célozza a ritkaföldfémpiacon.
- Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság: a június 27-én aláírt Critical Minerals for Security megállapodás a keletkongói bányavidék stabilizálását célozza, miközben amerikai befektetők elsőbbségi hozzáférést kapnak a kobalt-, tantál- és lítiumkészletekhez.
- Ukrajna: az USA és Ukrajna közös Újjáépítési Beruházási Alapja az ukrán titán- és lítiumprojektekhez biztosít amerikai hozzáférést, miközben a bányászati koncessziókból származó bevételek az ország újjáépítését támogatják.
Az amerikai stratégia egyszerre szolgálja a nemzetbiztonsági érdekeket és a gazdasági diverzifikációt. A partnerországok számára a nyersanyagok pénzügyi mentőövként vagy legitimitásuk növelésére szolgálnak, miközben az USA globális befolyását erősítik.
Azonban ez a stratégia kockázatot is hordoz: a nyersanyagokért folytatott verseny zéró összegű játszmává válhat, amelyben a nagyhatalmak (USA, Kína, EU) egymás kárára próbálnak előnyhöz jutni.
Európa számára a globális nyersanyagverseny kihívást jelent. Az EU 2024-es Critical Raw Materials Act célkitűzései csak akkor érhetők el, ha közös beszerzési alapokkal és tőkebefektetésekkel támogatják azokat. Az uniónak proaktívabb szerepet kell vállalnia a nyersanyag-diplomáciában, hogy lépést tartson az USA-val és Kínával.
A modell legismertebb friss példája, hogy Szomáliföld – a Báb el-Mandeb-szoros stratégiai peremén fekvő, de államiságában el nem ismert terület – amerikai katonai támaszpontot és exkluzív lítiumkoncessziókat ajánlott fel, ha cserébe hivatalos diplomáciai elismerést kap.
Ezzel párhuzamosan a mianmari polgárháborúban részt vevő Kachin Independence Army és más szereplők olyan javaslatot vittek a Fehér Ház elé, amely a Kínába irányuló nehézritkaföldfém-exportot indiai vagy amerikai feldolgozóláncba terelné, feltéve, hogy Washington lazít a vámtarifákon és a szankciókon.
Június 27-én az Egyesült Államok közvetítésével Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság egy „Critical Minerals for Security” békemegállapodást írt alá Washingtonban, amely a keletkongói kobalt-, tantál- és lítiumbányavidék stabilizálását, valamint az amerikai befektetők elsőbbségi jogait a fegyvernyugvás részévé teszi. Alig két hónappal korábban hozta létre az USA és Ukrajna a közös Újjáépítési Beruházási Alapot, amelyet az ukrán bányászati koncessziókból származó jövőbeli bevételekkel töltenek fel, miközben az USA-nak elsőbbségi hozzáférést biztosítanak többek között a titán- és lítiumprojektekhez.
Szomáliföld (Forrás: Wikimedia Commons)
A négy ügylet együtt világosan kirajzolja az új amerikai grand stratégiát: a kritikusnyersanyag-ellátás diverzifikálását diplomáciai eszközök kombinációjával kívánja elérni, miközben a partnerországok a nyersanyagokat pénzügyi mentőövként vagy a legitimitásuk növelésére használják fel. Az USA által lekötött készletek ugyanakkor rámutatnak arra, hogy az ellátásbiztonságért folytatott verseny könnyen globális zéró összegű játszmává válhat, amelyben Európa csak akkor marad versenyképes, ha a 2024-ben elfogadott Critical Raw Materials Act – 10 százalék kitermelés, 40 százalék feldolgozás, 15 százalék újrahasznosítás 2030-ig – céljait közös beszerzési alapokkal és tőkebefektetéssel valóban alátámasztja.
Magyarország, ahol az akkumulátoripar 2023-ban már a teljes export 6,4 százalékát adta, különösen sérülékeny: ha a kínai nem is, de a dél-koreai gigagyárak hosszú távú alapanyag-ellátását csak diverzifikált forrásokkal, valamint egy regionális katód/anód újrahasznosító kapacitás kiépítésével lehet érdemben biztosítani.
Az USA nyersanyag-diplomáciája hatékonyan ötvözi a gazdasági és geopolitikai érdekeket, de a globális nyersanyagpiacokért folytatott verseny új konfliktusokat szíthat. Európa és Magyarország számára a válasz a diverzifikáció, a regionális kapacitások bővítése és az EU-s stratégiák támogatása. A nyersanyag-ellátás biztonsága nem csupán gazdasági, hanem stratégiai kérdés, amelynek a tétje a globális versenyképesség fenntartása.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
