Jelentős átalakulás küszöbén áll a világgazdaság egyik legfontosabb ágazata, a logisztika és az áruszállítás. Ezeknek a szerepe megkerülhetetlen, ugyanakkor az üvegházhatásúgáz-kibocsátások mintegy 11 százalékáért tehetők felelőssé. A Világgazdasági Fórum (WEF) friss gyorselemzése szerint 2050-re a nemzetközi logisztikai forgalom volumene várhatóan megduplázódik a 2019-es szinthez képest.

Növekvő kereslet, új centrumok

Az áru- és kereskedelmi volumenek bővülése mögött a gyors urbanizáció, a lakossági fogyasztás felpörgése, valamint a globális értékláncok térnyerése áll. A leggyorsabban növekvő logisztikai piacok egyértelműen a feltörekvő országokban – például Kínában, Indiában, a Közel-Keleten és Afrikában – jelentek meg. Kína már a világ legnagyobb e-kereskedelmi piaca, a globális online tranzakciók közel 50 százaléka innen indul, miközben a Közel-Kelet és Afrika logisztikai piaca az idei évre várhatóan eléri a 173 milliárd dollárt, ráadásul évi 6,36 százalékos ütemben bővül tovább 2030-ig. Szaúd-Arábia célja, hogy 2030-ra 15,3 milliárd dollár értékű logisztikai központot hozzon létre 59 zónával, hogy a régió ellátásában vezető szerepet töltsön be.

Zöldbékaugrás a feltörekvő piacokon

A feltörekvő gazdaságok számára óriási előny, hogy az infrastrukturális lemaradásukat nem költséges, ráadásul karbonintenzív rendszerek konzerválásával vagy folyamatos toldozgatásával kell behozniuk. Ehelyett egy erőteljes békaugrással (leapfrog), vagyis korszerű, már most alacsony kibocsátású vagy zéró emissziós technológiák kiépítésével a fenntartható logisztika irányába ugorhatnak, megkerülve a régi infrastruktúra toldozását-foldozását, erőltetett és igen költséges zöldítését. Ez ráadásul nem csupán a kibocsátások gyors csökkentését eredményezheti, hanem a gazdasági fejlődéshez és a versenyképességhez is új lendületet ad – jegyzi meg a WEF anyaga.

A gyorselemzés kiemeli, hogy például Kínában tavaly decemberben az új nehézteherautó-eladások 20,9 százaléka már elektromos volt – ezek aránya egyetlen év alatt több mint megduplázódott.

Az ázsiai ország öt nagyszabású hidrogén-üzemanyagcellás járműklasztert hozott létre, amelyekben 40 város vesz részt.

Világszerte pedig 36 ország vállalta, hogy 2040-re az értékesített teherautók 100 százaléka zéró emissziós lesz.

Éghajlati terhelés, kihívások és kockázatok

A szektor környezeti lábnyoma jelentős. Ahogyan a bevezetőben említettük, becslések szerint a globális áruszállítás – beleértve a belföldi és nemzetközi, közúti, vasúti, tengeri, légi és belvízi szállítást, raktározást és a kikötői tevékenységeket is – a világ összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának legalább 11 százalékáért felelős. Ez a szám úgy jön ki, hogy pusztán a freight transportation (azaz a nemzetközi és belföldi teherszállítás) önmagában mintegy 8 százalékot tesz ki, a logisztikai központok, csomópontok, raktárak és kikötők energiafelhasználása pedig körülbelül további 3-at.

A WEF azonban arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi fejlődési pálya veszélyes:

az áruszállítás iránti igények 2050-ig megduplázódnak, így a szektor további szén-dioxid-kibocsátási növekedése önmagában is meghiúsíthatja a párizsi klímacélokat, ha nem történik radikális technológiai és/vagy szemléletváltás.

Elég az elektromos és hidrogénüzem, valamint az optimalizálás?

Az emissziócsökkentés fő irányai közé tartozik egyrészt a közlekedési módok átalakítása: elektromos és hidrogénüzemű teherjárművek, fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF), biometán vagy zöldmetanol hajtású hajók és vasúti járművek terjedése. Már ma is elérhetők olyan akkumulátoros vagy hidrogénes teherautók, amelyek akár 500–800 km-es távolságot is képesek megtenni egy töltéssel.

Másrészt a digitalizáció szintén drasztikus hatékonyságnövekedést kínál: mesterséges intelligencián (MI) és IoT-n alapuló optimalizált útvonaltervezés, az okos-, robotizált raktárak, valamint szállítmánykövetési rendszerek segítik csökkenteni a felesleges üresjáratokat, a várakozásból eredő kibocsátásokat, amelyek azért is vonzók a logisztikai vállalatoknak, mert jelentős költségmegtakarítással járnak.

Akadályok, többletköltségek

A gyors zöldátmenetet ugyanakkor komoly gazdasági és szabályozási kihívások akadályozzák. A zöldüzemanyagok (így például a fenntartható repülőgép-üzemanyag) ára jelenleg háromszorosa a hagyományos változaténak.

Egy hidrogéncellás nehézteherautó összesített költsége (TCO-ja) pedig legalább 3-4-szerese egy hagyományos dízelnek.

Ezeket a többletköltségeket a logisztikai cégek többsége nem tudja, illetve nem is akarja lenyelni, ezért kiemelten fontos a kormányzati támogatás, a zöldkötvény jellegű finanszírozás, valamint a karbonpiaci ösztönzők alkalmazása – írja a WEF anyaga.

Mindemellett a nemzetközi szabályozási környezet bizonytalansága, valamint az üzemanyagok terén az upstream-downstream technológiai és kapacitásfejlesztés összhangjának a hiánya is hátráltatja a nagyobb léptékű áttöréseket.

Innovatív együttműködési modellek

A fenntartható logisztikai átmenet sikeréhez integrált szakpolitikák, célzott támogatások és példaértékű magán- és közszféra közötti együttműködések (PPP-projektek) szükségesek. A vezető cégek egyre gyakrabban alakítanak új típusú összefogásokat (mint például a WEF First Movers Coalition), közösen fejlesztenek ki infrastrukturális beruházásokat és standardizálják a kibocsátásmérési rendszereiket.

A pénzügyi szektor szintén nyit az újszerű zöldfinanszírozási megoldások felé: szén-dioxid-mutatóhoz kapcsolt hitelek, zöldkonstrukciók, közös kockázatmegosztás a beruházásokban. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a zöldinnovációk gyorsabban elterjedhessenek, különösen a feltörekvő régiókban.

A zöldlogisztika mint versenyelőny és növekedési motor

A zöldlogisztikai forradalom során a régiók és a vállalatok akkor lesznek igazán sikeresek, ha túlmutatnak a védekező-elhárító klímastratégiákon. Ehelyett a „leapfrog” stratégia révén a feltörekvő országok egyszerre kelhetnek versenyre az élvonallal, és jelentős eredményeket is elérhetnek a kibocsátáscsökkentés terén.

A zöldátmenet végrehajtása ráadásul nem pusztán klímacélokat szolgál, hanem munkahelyteremtéssel, ellátásilánc-biztonsággal és exportlehetőségekkel jár.

Mindezt azonban csak komoly tőkeallokáció, együttműködés és innováció mellett lehet elérni.

Tehát a feltörekvő országokat a „zöldbékaugrás” gazdasági és fenntarthatósági előnyhöz juttathatja, ugyanakkor a globális logisztikai szektor fenntarthatósági fordulata nélkül nincs esély az óvatosabb klímacélok teljesítésére sem. A következő 25 év döntő lesz a logisztika – így az egész világgazdaság – jövőjének szempontjából – zárja anyagát a WEF.

Kelet-Közép-Európa és a zöldbékaugrás

Térségünk számára a globális logisztikai „zöldugrás” több következménnyel jár. A régió logisztikai és ipari bázisa – amely komolyan hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátáshoz, különösen az autóiparon keresztül – csak akkor tarthat lépést a versenytársakkal, ha gyorsan bevezeti a zöldtechnológiákat a logisztikában is – elektromos, hidrogénes járművek, MI-alapú útvonal-optimalizálás stb. A magyar logisztikai szektorban már növekszik a villanyjármű-felhasználás: az idei év első felében is segítették a támogatások, hogy rekordmennyiségű elektromos járművet regisztráljanak a vállalatok, amelyek a hazai, főként a rövid távú városi áruszállításban egyre több alacsony kibocsátású megoldást keresnek. A régióra jellemző kihívás, hogy az infrastruktúra-fejlesztés és a zöldátállás magas költségei továbbra is akadályozzák a gyors előrelépést, főleg a kkv-k esetében. Uniós és EIB-források mellett ezért kulcsfontosságúak a nálunk igen sokrétűnek és bőkezűnek mondható célzottan zöldtámogatások. Magyarország az energiahatékonysági és közlekedészöldítési intézkedésekkel már most túlteljesítette a 2030-as klímacélt, de a közlekedési kibocsátás további csökkentéséhez nagyobb léptékű modernizációra van szükség a régió egészében, összhangban az uniós célokkal.

(Forrás: WEF)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime