Júliusban az Egyesült Államok kormánya kiadta az „America’s AI Action Plan” című nemzeti MI-stratégiáját. Ez a Trump-elnökség által indított terv három fő pillérre épül: a fejlesztést gátló szabályozások eltörlése vagy enyhítése, az amerikai MI-infrastruktúra kiépítése, valamint a tengerentúli MI-technológiák exportjának erősítése szövetséges országokba, hogy az Egyesült Államok megtartsa az előnyét Kínával szemben.

A stratégia több mint 90 konkrét szakpolitikai intézkedést sorol fel a három pillér mentén. Ilyen intézkedés például a gyorsabb adatközpont-építés engedélyezése, az innováció ösztönzése a magánszektor bevonásával, valamint az, hogy a szövetségi kormányzat csak olyan fejlett MI-rendszereket vásároljon, amelyek „objektívek és mentesek a felülről irányított ideológiai torzítástól”. Ez utóbbi kitétel az amerikai szólásszabadság védelmét célozza az MI-modellekben.

Emellett meglepő elem, hogy az USA nyílt forráskódú MI-modellek fejlesztését is szorgalmazza, mégpedig kifejezetten azzal a céllal, hogy ellensúlyozza Kína előretörését ezen a téren. Ez jelentős fordulat, hiszen eddig az amerikai nagyvállalatok többnyire zárt modelleket fejlesztettek, míg a kínai cégek (például az Alibaba Qwen modellje vagy a DeepSeek nevű új, generatív MI) nyíltan elérhető csúcstechnológiájú modellekkel fejlesztettek. Az USA stratégiája azt célozza, hogy „amerikai értékeken alapuló, vezető nyílt modellek” jöjjenek létre, ellensúlyozva a kínai alternatívákat.  

Az amerikai terv kimondja, hogy az USA-nak meg kell nyernie az MI-versenyt, hogy megőrizze gazdasági és katonai fölényét. Ezt tükrözik az exportkontrollal kapcsolatos intézkedések is: az Egyesült Államok továbbra is szigorú ellenőrzés alatt tartja a Kínába irányuló csúcstechnológiák, például a fejlett Nvidia MI-chipek kivitelét, hogy lassítsa a kínai előretörést és megőrizze a dominanciáját. Ugyanakkor most némi finomhangolás történt e korlátozásokban (például bizonyos régebbi chipek exportjának engedélyezése), mivel felismerték, hogy a teljes tiltás nem feltétlenül éri el a célját, viszont annál nagyobb veszteséget generál az amerikai cégeknek.

Vagyis az USA a stratégiájában megpróbál egyensúlyt találni a technonacionalizmus – azaz a kritikus technológiák kizárólagos birtoklása – és aközött, hogy a szövetségesekkel együttműködve, globális szabványalkotóként őrizze meg vezető szerepét. 

Kína mesterségesintelligencia-stratégiája 

Kína néhány nappal az amerikai bejelentés után hozta nyilvánosságra saját átfogó MI-cselekvési tervét. Li Csiang kínai miniszterelnök a Sanghajban megrendezett Világ Mesterséges Intelligencia Konferencián (WAIC) a globális együttműködést, az etikus fejlesztést és a „mindenki számára jó” MI-t hangsúlyozta. Rámutatott, hogy a mesterséges intelligencia terén jelenleg hiányzik egy összehangolt nemzetközi irányítási keret, és figyelmeztetett, hogy az MI könnyen néhány ország vagy nagyvállalat „exkluzív játékává” válhat. Ennek elkerülésére Kína egy nemzetközi MI-szervezet létrehozását javasolta, amely székhelyének Sanghajt javasolta, hogy elősegítse a gyorsan fejlődő mesterséges intelligencia globális szabályozását és az előnyeinek megosztását.

A pekingi külügyminisztérium ezzel párhuzamosan online közzétett egy globális MI-kormányzási akciótervet, amelyben felhív minden kormányt, nemzetközi szervezetet és vállalatot, hogy vegyen részt egy nyílt forráskódú MI-közösségben és a közös kutatásokban. Ez a lépés világosan jelzi, hogy Kína a mesterséges intelligencia terén a multilateralizmus híveként kíván fellépni, szembeállítva magát az USA technológiai szankciókra építő megközelítésével. 

A kínai MI-stratégia 13 kiemelt pontot tartalmaz – ezek között szerepel a fejlődő országok támogatása (kapacitásépítés a globális dél számára), a nyílt forráskódú megosztás és a monopolizáció elleni garanciák. Emellett épít a korábbi nemzeti terveire is: már a 2017-es Next Generation AI Development Plan kijelölte a célt, hogy Kína 2030-ra a mesterséges intelligencia globális vezető innovációs központjává váljon.

Kormányzati vezetéssel, de piaci szereplők bevonásával zajlik az MI-fejlesztés: a nagy kínai techvállalatok – Alibaba, Baidu, Tencent, Huawei stb. – szorosan együttműködnek a hatóságokkal, és jelentős nyílt forráskódú modelleket tettek közzé. Ez a nyitottabb megközelítés egyrészt növeli Kína soft powerjét (a baráti és fejlődő országok szívesen építenek ezekre a nyílt platformokra), másrészt segíti az ázsiai nagyhatalmat abban, hogy a mesterséges intelligenciát széles körben elterjessze a gazdaságban – az iparban, a mezőgazdaságban és az egészségügyben – országszerte.

Fontos ugyanakkor, hogy Kína a gyors fejlesztés mellett nagy hangsúlyt fektet az MI szabályozására és ellenőrzésére is: 2023–25 folyamán több törvényt hoztak az algoritmusok és a generatív tartalmak felügyeletére. 

Hasonlóságok és különbségek a két stratégiában 

Mind az USA, mind Kína stratégiai prioritásnak tekinti a mesterséges intelligenciát, és alapvető nemzetbiztonsági, gazdasági jelentőséget tulajdonít neki. Politikai szinten mindkét ország vezetése kijelentette, hogy aki vezető lesz az MI terén, az gazdasági és katonai értelemben is meghatározó hatalom marad.

Mindkét stratégia a technológiai szuverenitás gondolatára épít, és a saját innovációs ökoszisztémájának erősítésére törekszik, emellett jelentős forrásokat mozgósít az MI területére: az amerikai kormány – az INSEAD elemzése szerint – évi mintegy 165 milliárd dollár befektetését tervezi MI-fejlesztésekbe 2025-től, ami körülbelül négyszerese a kínai állam éves ~47 milliárd dollárnyi ráfordításának. Az MI-fejlesztés egyre inkább gazdaságélénkítő mozgatórugó mind az USA-ban, mind Kínában: előbbi az innovációs versenyszféra erejére épít (pl. startupok, egyetemi kutatás, Big Tech cégek), utóbbi pedig az állam és a magáncégek összefonódásával, célzott iparpolitikával gyorsítja az MI elterjedését a gazdaságban.  

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi állás szerint az amerikai technológiai fölény jelentős: az USA birtokolja a globális MI szuperszámítási teljesítmény mintegy 75 százalékát, és tízszer több modern adatközpontja van, mint Kínának.

Végül mindkét stratégia kitér az MI biztonságos és etikus használatára, csak éppen más hangsúlyokkal. Az amerikai akcióterv beszél „orwelli mesterséges intelligencia” fenyegetéséről, és biztosítani akarja, hogy az MI ne sértse az amerikai alkotmányos jogokat (pl. a szólásszabadságot). Kína ezzel szemben inkább a globális etikai normák közös megalkotását sürgeti, és a mesterséges intelligencia esetleges társadalmi kockázatait (például deepfake, algoritmikus diszkrimináció) nemzetközi együttműködéssel kezelné.

Abban konszenzus van a két nagyhatalom között, hogy az MI átfogó szabályozást igényel a kockázatok miatt – de amíg az USA hajlik rá, hogy a saját értékrendjét (pl. demokrácia, emberi jogok) középpontba helyezve alakítsa a normákat, addig Kína a szuverenitás és a sokszínűség elvét hangoztatva egy ENSZ-központú fórumon egyeztetne erről (különösen a fejlődő országok bevonásával). 

A hasonlóságok – a terület fontosságának elismerése, hatalmas források mozgósítása, az infrastruktúra és az innováció bővítése – arra utalnak, hogy mindkét nagyhatalom komolyan készül az MI átalakító hatásaira. Ugyanakkor a különbségek – a megközelítésben (verseny vs. együttműködés), a szabályozásban (dereguláció vs. kontroll) és az értékek hangsúlyában (egyéni szabadság vs. állami felügyelet) – jól mutatják a két ország politikai-gazdasági modelljének lenyomatát a mesterségesintelligencia-stratégiákban.

Érdekesség, hogy a globális MI-verseny nemcsak technológiai, hanem narratív küzdelem is: az USA a „szabad világ” vezetőjeként akar irányt mutatni az MI-etikában és a normákban, míg Kína a „mindenki nyertes lehet” üzenettel igyekszik támogatókat nyerni a fejlődő világban.

A következő években, egészen 2030-ig, azt láthatjuk, hogy ez a két stratégia hogyan valósul meg a gyakorlatban – és hogy melyik lesz sikeresebb a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek kiaknázásában. 

Kapcsolódó: