A legfrissebb adatok megerősítik, hogy az erdőtüzek egyre nagyobb területeket érintenek és egyre pusztítóbbak. A Marylandi Egyetem kutatóinak adatai alapján, amiket nemrég frissítettek a 2001–2024 közötti időszakra vonatkozóan, a World Resources Institute kiszámította, hogy ezek a tüzek évente több mint kétszer annyi erdőterületet égetnek fel, mint két évtizede. 

Az elmúlt években a tüzek egyre nagyobb területeken tombolnak: az öt legsúlyosabb globális erdőtűz közül négy 2020 utánra tehető.

A 2024-es volt a legszélsőségesebb év, amikor legalább 13,5 millió hektár erdő égett le, ami nagyjából Görögország területének felel meg.

Ez körülbelül 13 százalékkal haladta meg a 2023-as, 11,9 millió hektáros rekordot. Egyes becslések szerint a 2024-es tüzek áldozatainak a száma is magasabb lehetett az egy évvel korábbinál. 

Tavaly először dúltak nagy erdőtüzek mind a trópusi, mind a boreális erdőkben. Brazília, Bolívia, Oroszország és Kanada is a legrosszabb időszakot élte át a műholdas megfigyelés 2001-es kezdete óta. A dél-amerikai esetek 2024-ben különösen súlyosak voltak, a globális erdőterület-veszteség mintegy egynegyedét tették ki. 

A tüzek otthonokat és infrastruktúrát is elpusztítottak, szennyezték az ivóvizet és több milliárd dollár értékű anyagi kárt okoztak. A veszélyes füst emellett becslések szerint évente több mint 1,5 millió halálesetet okoz.  

A tűzveszély fokozódásával egyre inkább ez lesz a globális erdővesztés egyik fő oka, hiszen 2023 és 2024 között ennek köszönhető az éves faállomány-veszteség 44 százaléka. Ez jelentős emelkedést a 2001–2022 közötti időszakhoz képest, amikor a tűzveszély átlagosan az éves veszteség körülbelül egynegyedéért volt felelős. Más, tartós okokkal, például a mezőgazdasággal és a fakitermeléssel együtt ez is hozzájárul ahhoz, hogy az erdővesztés mértéke továbbra is rendkívül magas, annak ellenére, hogy az országok ígéretet tettek a probléma megoldására. 

A klímaváltozás súlyosbítja a tüzeket 

Az éghajlatváltozás az egyik fő oka a tűzesetek számának növekedésének. A szélsőséges hőhullámok ma már ötször gyakrabban fordulnak elő, mint 150 évvel ezelőtt, és ezek a bolygó további felmelegedésével várhatóan még gyakoribbá válnak. A magasabb hőmérséklet ugyanis kiszárítja a tájat, és tökéletes környezetet teremt a nagyobb és gyakoribb erdőtüzek kialakulásához. 

Az erdők égése során a fák törzsében, ágain és leveleiben, valamint a talajban tárolt szén is felszabadul. Ahogy a tüzek egyre nagyobbak és gyakoribbak lesznek, több szén-dioxidot bocsátanak ki. 

2001 és 2024 között a tűzzel kapcsolatos faállomány-veszteség több mint 60 százaléka az északi régiókban történt. Bár a tűz az itteni erdők ökológiai működésének a természetes része, az ehhez kötődő faállomány-veszteség gyorsan, az elmúlt 24 évben évente körülbelül 160 ezer hektárral nőtt. Ennek a fő oka is a klímaváltozás. Az északi, magas szélességű régiók ugyanis gyorsabban melegednek, mint a bolygó többi része, ami hozzájárul a hosszabb tűzszezonokhoz, a tüzek gyakoriságának és súlyosságának növekedéséhez. 

Oroszországban 2020 és 2024 között volt a három legsúlyosabb tűzszezon, ezek közül is kiemelkedik a 2021-es, amikor legalább 5,4 millió hektár erdő égett le. Kanadában a rekordméretű tűzvészek során 2023-ban csaknem 7,8 millió hektár erdő veszett el, ami körülbelül hatszorosa az ország 2001–2022 közötti éves átlagának. A lángokat nagyrészt az átlagosnál melegebb hőmérséklet és a szárazság táplálta, az ország egyes részein a hőmérséklet akár 10 °C-kal is meghaladta a normál értéket. A tendencia 2024-ben is folytatódott, amikor is több mint 4 millió hektár erdő égett le. A 2001-ig visszamenő adatok alapján Kanada 2025-ös „tűzszezonja” júliusban a második legrosszabb volt. 

Mindez több okból is aggasztó. A boreális erdők a szárazföldi szén-dioxid-készletek 30–40 százalékát tárolják, így fontos szerepet játszanak az éghajlat stabilizálásában. A szén-dioxid nagy része többek között az örökké fagyott talajban tárolódik, amit eddig a ritkán előforduló enyhébb természetes tüzek védtek. Csakhogy az éghajlatváltozás és a tűzaktivitás változásai megolvasztják ezt a talajt, és a benne lévő szén-dioxidot sebezhetőbbé teszik az égésnek. 

Ezenkívül a súlyos tűzvészek drasztikusan megváltoztathatják a boreális erdők szerkezetét – hatásosan eltüntetve a tájat általában uraló tűlevelű fajokat, amelyek helyét lombhullató fák vehetik át. Az ilyen változások kihatással lehetnek a biológiai sokféleségre, a talajdinamikára, a tűz viselkedésére, a szén-dioxid-megkötésre és a kulturális hagyományokra. Szélsőséges esetekben pedig előfordulhat, hogy a fák nem nőnek vissza. 

Az erdők dinamikájának ilyen változása a boreális erdőket szén-dioxid-kibocsátókká alakíthatja, és a legújabb kutatások is azt mutatják, hogy ezek el is veszítik a szén-dioxid-tároló képességüket. 

Mezőgazdaság és erdőpusztulás 

A boreálisokkal ellentétben sok trópusi erdőben az erdőtüzek nem szokványos részei az ökológiai ciklusnak, azonban ott is egyre gyakrabban fordulnak elő.

Az elmúlt 24 évben a trópusokon a tüzek miatt elvesztett erdőterület évente körülbelül 47 200 hektárral nőtt, és 2024-ben érte el a csúcsot, amikor több mint 4 millió hektár erdő tűnt el – ez több, mint az előző három évben összesen. 

Még a világ trópusi esőerdői is, amelyeket korábban a heves esőzések védtek a tűztől, riasztó ütemben fogyatkoznak. 2024-ben a tűzvészek voltak felelősek az Amazonas és a Kongó-medence trópusi őserdői faállomány 48 százalékának elvesztéséért, amelyek kritikus fontosságúak a szén-dioxid-tárolás, a biológiai sokféleség védelme és a helyi éghajlat szabályozása szempontjából. Ez volt az első év, amikor ezekben a régiókban az erdővesztés fő okai a tűzvészek lettek, meghaladva a mezőgazdaságot. 

El Niño és a trópusi erdőtüzek 

Az éghajlati és földhasználati változások mellett a trópusokon a tűzveszélyt tovább fokozzák az El Niño-jelenségek. Ezek a természetes éghajlati ciklusok 2–7 évente ismétlődnek, és a világ egyes részein magas hőmérsékletet, valamint átlag alatti csapadékmennyiséget okoznak. Ez befolyásolta a 2016-os és a 2024-es tűzszezont, amelyek 2001 óta a legsúlyosabbak voltak.

Mindkét évben a tűzzel kapcsolatos erdőterület-veszteség több mint egynegyede a trópusi erdőkben történt, ami körülbelül kétszerese az El Niño nélküli esztendők átlagos arányának. 

A trópusokon szinte minden tűz emberi tevékenység, nem pedig természeti okok, például villámcsapások következménye. A régióban ugyanis gyakran alkalmazzák az irányított égetést, hogy új legelőket vagy mezőgazdasági területeket nyerjenek. Ezek a tüzek azonban elszabadulhatnak és fokozódhatnak, mivel a melegebb és szárazabb időjárás elősegíti a terjedésüket. A mezőgazdasági terjeszkedéssel járó erdőirtás és az erdők állapotának romlása szintén sebezhetőbbé teszi az erdőket a tűzzel szemben, mivel hozzájárul a hőmérséklet emelkedéséhez és a növényzet kiszáradásához. 

Bolíviában például a mezőgazdasági terjeszkedés és az aszályok az elmúlt két évtizedben a tűzesetek számának jelentős emelkedéséhez vezettek. Tavaly több mint egymillió hektár erdő égett le az országban, ami közel 114 százalékos növekedés a 2019-es rekordhoz képest. Peru a legrosszabb, Brazília pedig a második legrosszabb tűzszezont élte át 2024-ben, és a veszteségek nagy része az őserdőkben következett be. 

A boreális erdőkhöz hasonlóan a trópusokon is magasabb szén-dioxid-kibocsátást okoznak az egyre gyakoribb tüzek. Korábbi tanulmányok szerint egyes években a brazíliai Amazonas-medence összes szén-dioxid-kibocsátásának több mint a felét tették ki. Ez arra utal, hogy a térség közeledik vagy már elérte azt a fordulópontot, amikor nettó szén-dioxid-forrássá válik. 

A hőhullámok és a fejlődés növelik a tűzveszélyt 

A korábbi időszakban a mérsékelt és a szubtrópusi erdőkben kevesebb tűz volt, mint a boreális vagy a trópusi erdőkben. A szubtrópusiakban, például az Egyesült Államok délkeleti, Ausztrália keleti és a Földközi-tenger számos részén a tűzesetek az elmúlt 24 évben viszonylag stabilak voltak.

Azonban a mérsékelt éghajlati övezetben, többek között az Egyesült Államok keleti, Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia egyes részein évente körülbelül 23 ezer hektárral növekednek. 

A mérsékelt éghajlati övezetben és a szubtrópusi területeken általában nagyobb arányban találhatók erdőgazdálkodás alatt álló erdők, amelyek kevesebb fajnak adnak otthont és kevesebb szén-dioxidot tárolnak, mint a természetesek. Azonban a tűz ezeken a területeken továbbra is jelentős kockázatot jelent az emberekre és a természetre. 

A klímaváltozás a fő oka a mérsékelt éghajlati övezetben található erdőkben egyre gyakoribb tűzveszélynek, például a hőhullámok és a nyári aszályok meghatározó szerepet játszanak a növekedésében a Földközi-tenger medencéjében.

2022-ben a rekordot döntő hőség és aszály Spanyolországban több mint 70 ezer hektár erdő pusztulását okozta, ami 2001 óta a legnagyobb terület, míg 2024 augusztusában Görögországban hatalmas erdőtüzek terjedtek át Athén északi külvárosaira, ahonnan több ezer ember kellett evakuálni. 

A földhasználat változásai és a népességmozgások súlyosbítják az éghajlatváltozás hatásait. Görögországban a hőhullámok, az aszály és a gyúlékony, nem őshonos fajok nagyobb ültetvényei együttesen ideális feltételeket teremtettek a 2021-es és 2023-as tűzvészekhez. Európában az elmúlt években a mezőgazdasági területek elhagyását a növényzet túlzott elburjánzása követte, ami ugyancsak növelte a tűzveszélyt. 

Az Egyesült Államokban a természetes területeket gyorsan alakítják át olyan helyekké, ahol a házak és más építmények keverednek a fákkal és a növényzettel, ám ez növeli a tűz keletkezésének, a károknak és az emberélet veszteségének kockázatát. 2022-ben az USA-ban a tüzek közel 1 millió hektár erdőt égettek el és körülbelül 3,3 milliárd dollár kárt okoztak. Az év egyik legnagyobb tűzvésze, a kaliforniai Mosquito Fire több ezer hektár erdőt égetett el a vadon és városok közötti határterületekként besorolt területeken, valamint azok közelében. 

Mivel az emberi tevékenységek továbbra is felmelegítik a bolygót és átalakítják a tájat, a több halálos áldozatot követelő és több milliárd dolláros kárt okozó katasztrófák valószínűleg gyakrabban fognak előfordulni. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons