Tajvan tíz nap alatt kifogyna a földgázból, húsz hét alatt az olajból, ha Kína blokád alá vonná. Egy amerikai agytröszt friss elemzése a sziget elképesztő energiabiztonságára világít rá, valamint arra, mekkora sebezhetőséget jelentene ez egy esetleges katonai eszkaláció esetén. 

A napokban tette közzé a CSIS friss jelentését, amelynek elkészítéséhez 26 lehetséges háborús forgatókönyvet elemzett egy esetleges Kína–Tajvan-konfliktus kapcsán, ráadásul úgy, hogy nem egy inváziót, hanem egy sziget körüli blokádot vett alapul. A washingtoni agytröszt nem tudott olyan verziót bemutatni, amely Peking számára alacsony kiadású és alacsony kockázatú lehetőséggel kecsegtetne – az áldozatok száma minden szcenárióban magas becslésű volt, ráadásul a blokád (mint az invázió előfutára) nagy eséllyel szélesebb körű konfliktust generálna, miután időt hagy más országoknak a beavatkozási felkészülésre és Kína szárazföldi területeinek megtámadására. Két, maximális eszkalációval foglalkozó háborús forgatókönyv szerint maga az Egyesült Államok is aktív, fegyveres résztvevőjévé vált az eseményeknek, ezen elképzelésekben a kínai rakéták már az Amerikához tartozó Guamot, valamint Japánt is célba vennék.  

Tajvan azonban mindegyik szcenárióban a klasszikus, gyakorlatilag magatehetetlen áldozat szerepét töltötte be, ennek egyik fő oka pedig nem más, mint az energiabiztonsági gyengesége. A sziget képtelen saját energiahordozókból fedezni a saját szükségleteit, ezért az ellátását szinte kizárólag, 98 százalékban importból oldja meg. Peking természetesen tisztában van Tajvan alapvető és kritikus sebezhetőségével, ennek megfelelően a kínai hadsereg már több olyan gyakorlatot is végrehajtott, amely a sziget energia-infrastruktúrája elleni támadást modellezte. Ebbe beletartoztak a cseppfolyósföldgáz-terminálok elleni szimulált műveletek éppúgy, mint a sziget LNG-import-bejáratainak elzárása. Egy hatékony blokád esetén a CSIS valamennyi forgatókönyve a legtragikusabb következtetésre jutott: a szigeten a földgáz 10 nap, a szén 7 hét, az olaj pedig 20 hét alatt fogyna el. Márpedig hatékony védelemről bajos beszélni abban az esetben, amikor a megtámadott terület szó szerint kifogy minden energiából. 

Tajvan nem Ukrajna 

Természetesen felmerült az ukrán modell lehetősége, vagyis az, hogy a szövetséges országok kívülről látják el fegyverzettel és energiahordozókkal Tajvant (utóbbi lehetőség az energiaválságokkal tarkított időszakban eleve kérdőjeles), a forgatókönyvek szerint azonban ezek a kísérletek egyrész a sziget túl nagy szükségletei, másrészt éppen a szoros blokád miatt rendre kudarcot vallanának. Abban a két esetben, amelyben az Egyesült Államok is beszállt a konfliktusba, az utánpótlást szállító konvojok elérték ugyan Tajvant, de csak hatalmas áldozatok árán. Az elemzők szerint Washington előtt csupán két lehetőség állna: vagy hagyja, hogy Tajvan kapituláljon Peking feltételei szerint, vagy minden rendelkezésre álló anyagi és hadieszközét mozgósítva megtámadja Kínát.  

A CSIS ugyanakkor rámutat: az Egyesült Államoknak és Tajvannak sürgősen stratégiát kellene kidolgoznia a sziget (energia)biztonságának védelmében. Ebbe beletartozik egy olyan, előre kidolgozott, engedményekkel teli diplomáciai válasz Peking felé, amely lehetővé teszi, hogy az komolyabb beavatkozás nélkül győzelmet tudjon hirdetni, és a sziget elleni inváziót mellőzve feloldja a blokádot. Ami az energiaellátást illeti, a helyzet több mint aggasztó. A CSIS javaslata szerint haladéktalanul meg kell kezdeni Tajvan energia-infrastruktúrájának és saját, állami kereskedelmi hajóflottájának kiépítését, valamint olyan vészhelyzeti tervek kidolgozását, amelyek az Egyesült Államok segítségére lehetnek a sziget ellátásában egy kínai blokád esetén.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: CSIS