Bár Európa látszólag elkerült egy kereskedelmi háborút az Egyesült Államokkal, ez a diplomáciai siker egy sokkal mélyebb és veszélyesebb problémára irányítja a figyelmet: az európai villamosenergia-piac elavult és hibás működésére. Egy olyan struktúráról van szó, amely nem arra épült, hogy rugalmasságot, hanem hogy hatékonyságot biztosítson olyan stabil körülmények között, amelyekről többé már nem beszélhetünk. 

A központi probléma az, hogy a nagykereskedelmi villamos energia árát a rendszerben mindenkori legdrágábban termelő erőmű (jellemzően egy földgázerőmű) költsége határozza meg. Európa így hiába termel rekordmennyiségű olcsó nap- és szélenergiát, a fogyasztók és az ipar végső soron a földgáz rendkívül ingadozó és magas árától függő villanyszámlákat fizeti meg. A 2022-es energiaválság tökéletesen megmutatta a rendszer sebezhetőségét: az egekbe szökő földgázárak az egész kontinensen iparágakat kényszerítettek leállásra és háztartások millióit taszították energiaszegénységbe, miközben a rendszer aláásta az Európai Zöldmegállapodás (Green Deal) alapjait. 

A megoldás a piac alapvető „architektúrájának” újratervezésében lakozhat.  

Szét kell választani a villamos energia és a földgáz árát, ösztönözni kell a hosszú távú, fix áras áramvásárlási szerződéseket és fejleszteni a hálózati infrastruktúrát, hogy az olcsó megújuló energia szabadon áramolhasson a tagállamok között.  

Emellett a bizonytalan amerikai zöldpolitikát kihasználva Európa célzott ösztönzőkkel magához vonzhatná az ottani, bizonytalan sorsú zöldtechnológiai beruházásokat, ezzel erősítve saját energiafüggetlenségét és technológiai szerepét. 

Lenne megoldás, de nem afelé tartunk 

Európa valódi ereje és biztonsága nem az újabb fosszilisenergiaimport-függőségek (például az amerikai LNG) kiépítésében, hanem a saját, főként megújuló (és nukleáris) forrásokra épülő modernizált energiapiac megteremtésében rejlik. Habár a reformok napirenden vannak, a túlzott bürokrácia akadályozza azok gyors elfogadását, miközben az európai villamosenergia-piac nem képes lehetővé tenni az átmenetet, hiszen továbbra is a múlt század elvárásai szerint működik. 

Ráadásul Közép- és Kelet-Európában relatíve még mindig alacsony arányú és kiszámíthatatlan a megújulóenergia-termelés. Az európai áramárak 2025 első felében 49 százalékkal nőttek 2024-hez képest, elérve a 100 euró/MWh-t. Ez a régió energiaigényes iparágait (pl. vegyipar vagy a szlovák, cseh és lengyel acélgyártás) versenyképességi hátrányba hozza.  

A térség megújulóenergia-forrásainak az aránya elmarad Nyugat-Európától, különösen Lengyelországban, Bulgáriában és a Nyugat-Balkánon, ahol ma is a szén dominál. A 2024-es villamosenergia-piaci reform hosszú távú szerződéseket (PPA-k, CfD-k) és hálózati integrációt szorgalmaz, ami stabilizálhatja az árakat, de a régió lassú előrehaladása és a hálózati infrastruktúra hiányosságai gátolják a végrehajtását.  

A megújulók arányának növelése és a földgázfüggőség csökkentése jól jönne. Jó példa Spanyolország: Madridot a hosszú távú szerződések és a hazai megújuló energiaforrások alkalmazása sokkal hatékonyabban óvta meg a 2022-es válságtól, mint az olyan piacokat, mint Franciaország vagy Németország, ahol megrögzötten a földgáz határozza meg az energiaárakat. 

Azonban  

a zöldenergia-források bővítésének a friss USA–EU-vámegyezmény is ellentmond, amely kimondottan az amerikai energiahordozók szállításának növelését szorgalmazza.  

A megállapodás 2025-re az LNG-importot ösztönzi (2024-ben az LNG a 45,3 százalékát adta az EU-s földgázellátásnak), ám az legalább 10-15 százalékkal drágább (TTF: 40-44, orosz földgáz: 35-40 euró/MWh), mint a vezetékes földgáz. Éppen ez az, amire Európának nincs szüksége. Még több magas kockázatú, drága LNG-re, amely ráadásul hurrikánoknak kitett régiókból érkezik – ami tovább növeli a bizonytalanságot. Az Euractiv szerint több tanulmány is azt vetíti előre, hogy az EU jó úton halad, hogy az energiaszükségletét a megújuló energiaforrások gyorsított bevezetésével, ne pedig a fosszilis függőség mélyítése által fedezze. A fosszilis alapú importfüggőség megduplázása nem rugalmasságot, hanem visszafejlődést jelent. 

Magyarországon az orosz földgáz kivezetése 2027-re jelentősen emelné az energiaárakat, még tovább rontva az energiaintenzív ipar versenyképességét. A régiós LNG-terminálok (pl. Krk) kapacitása korlátozott, és nem pótolja az orosz földgázt. A megújulók bővítése és az energiahatékonyság előnyösebb lenne, mint az LNG-re való fókuszálás, ami inkább politikai alapú döntés. 

A fossziliseken alapuló partnerségek ideje lejárt 

Végső soron egy hatalmi játszmáról van szó, mind a villamos energia, mind a geopolitikai szempontjából. Egy széttöredező világban a fosszilis tüzelőanyagokra nem épülhetnek többé partnerségek. A villamosenergia-piac alapvető fontosságú, főleg a zöldátállás és a fokozódó geopolitikai bizonytalanságok időszakában. Rugalmas árképzési rendszer nélkül Európa továbbra is drágán meg fog fizetni az ilyen taktikai hibákért.  

A kereskedelmi háború elkerülése után nem dőlhetünk hátra. Most az önmagunk által okozott energiaválság elkerülésének kell prioritást élveznie. 

(Forrás: Euractiv) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Győri Károly