Afrika nagyobb országai és regionális csoportosulásai egy ambiciózus tervet gondoltak ki. Létrehoznának egy új valutát, amelyet a kritikus ásványok fedeznének. Az új fizetőeszközt segíthetné a földrész technológiai fejlődését és a gazdasági növekedést.  

Afrika egy ásványkincsekkel fedezett valuta bevezetését tervezi, amely gazdasági függetlenséget és befektetési stabilitást ígér, miközben geopolitikai kihívásokat is hordoz. A projekt még tesztfázisban van, de az Afrikai Unió és Dél-Afrika támogatása komolyan segítheti a sikerét. A javasolt fizetőeszközt ideiglenesen Afrikai Elszámolási Egységnek (AUA) nevezték el. Az Afrikai Fejlesztési Bank (AfDB) és a KPMG Dél-Afrika által kidolgozott terv szerint az AUA nem kerülne forgalomba, de a nemzetközi devizapiacon lehetne vele kereskedni, és hamarosan egy tesztpiacon is kipróbálhatják.  

Mivel kevésbé lenne kitéve az egyes afrikai valuták vagy a dollár ingadozásának, így vonzóbbá válna a befektetők számára. Az ásványkincsek mint fedezet pedig csökkentheti a hitelezők által érzékelt kockázatot, ami potenciálisan alacsonyabb kamatlábakat eredményezhet a fejlesztési projektekhez nyújtott kölcsönök esetében, különösen az afrikai energiaszektorban. 

Az AUA értékét kritikus ásványkincsek (pl. kobalt, lítium, platina, réz) biztosítanák, amelyekkel a Nemzetközi Valutaalap szerint a földrész a globális kritikus ásványianyag-készletek közel egyharmadával rendelkezik. A Nemzetközi Energiaügynökség és más szervezetek előrejelzése szerint a párizsi klímamegállapodás vállalásainak teljesítése érdekében a tisztaenergia-technológiákhoz szükséges ásványi anyagok mennyisége 2040-re megnégyszereződne. Ez nagy esélyt nyújt Afrikának, mindeközben a globális hatalmak versenyben vannak az ellátás biztosításáért. 

Az Epoch Times kiemeli, hogy Kína „fegyverként” használhatja ezt a valutát, mivel dominál az afrikai bányászatban és a globális ásványkincsellátási láncokban. Egyben felhívja a figyelmet az USA és más nagyhatalmak lemaradására a kontinens ásványkincseiért folyó versenyben, pedig azok elengedhetetlenek a modern technológiákhoz, például az okostelefonokhoz, a számítógépekhez, az elektromos hálózatokhoz, valamint a fegyverekhez, például rakétarendszerekhez, vadászgépekhez és hadihajókhoz. 

Afrika szubszaharai régiója már most is a globális kritikusásványkincs-termelés középpontja. A Kongói Demokratikus Köztársaság a világ kobalttermelésének több mint 70 százalékát, míg a bizonyított tartalékainak körülbelül a felét adja. Dél-Afrika, Gabon és Ghána együttesen a globális mangántermelés több mint 60 százalékát teszi ki, Zimbabwének a Kongói Demokratikus Köztársasággal és Malival együtt jelentős, de még feltáratlan lítiumlelőhelyei vannak. További, jelentős kritikus ásványkincskészletekkel büszkélkedő országok közé tartozik Guinea, Mozambik és Zambia. 

A négy kulcsfontosságú ásvány – a réz, a nikkel, a kobalt és a lítium – kitermeléséből származó globális bevételek a becslések szerint a következő 25 évben elérik a 16 ezermilliárd dollárt (2023-as dollárban számolva). A szubszaharai Afrika várhatóan ezen összesített bevételek több mint 10 százalékát tudhatja magáénak, ami a régió GDP-jének a 12 százalékos vagy annál nagyobb növekedését jelentheti 2050-re. 

A nyersanyagok exportján kívül a térség még nagyobb bevételeket generálhatna azok feldolgozásával. A nyers bauxit mindössze 65 dollárba került tonnánként 2023 végén, de alumíniummá dolgozva már 2335 dollárt ért. Például Zimbabwéből napi ezer teherautó szállítja a feldolgozatlan lítiumot a kikötőkbe, hogy azt Kínában dolgozzák fel.  

Afrikának minden ásványkincse megvan, de nem sokat profitál belőle, ugyanis kevesebb mint öt százalékát dolgozzák fel otthon, ami azt jelenti, hogy a valódi profitot külföldiek, főleg Kína fölözi le. 

A kontinens lépései az új valuta felé azt jelzik, hogy a lehető legnagyobb gazdasági függetlenségre törekszenek mind Kínától, mind a Nyugattól, miközben arra készülnek, hogy kiemelkedő szereplővé váljanak a világpolitikában. 

Viszont vannak szkeptikusok, akik azt hangoztatják, hogy a kritikus ásványok még nem számítanak olyan biztonságos befektetések, mint az arany, az áruk ugyanis ingadozó. Ha nagyobb lenne a stabilitásuk, akkor lenne érdemes megvizsgálni egy kritikus ásványi anyagokat kezelő valuta ötletét. 

Emellett számos tényező akadályozza az erőforrás-alapú valuta létrehozását. Egyrészt komolyan be kellene fektetni az infrastruktúrába, hiszen a legtöbb jelenleg az afrikai termelőknek hosszú időbe telne, mire teljes mértékben learatná a létfontosságú ásványkincsek hasznát. Másrészt sok helyen nincs megbízható áramszolgáltatás, a közlekedési csomópontok leromlottak, emellett hiány van a szakképzett munkaerőből is. 

Az ásványkincseket ezért kezdetben fedezetként kellene felhasználni a fejlesztés és az iparosítás finanszírozására. 

Más szakértők arra figyelmeztetnek, hogy amíg a kínaiaknak ekkora hatalmuk van a kritikusásványianyag-ellátási láncokban, addig ez az új valuta ingatag lábakon áll. Bár Kína gyakran hirdeti az afrikai haladás iránti elkötelezettségét, de kérdés, hogy támogatna-e egy olyan tervet, ami gyengítheti az afrikai bányászatban kialakított pozícióit.  

A dollárban és más nyugati valutákban folyó finanszírozás a magas kamatfelárak pénzügyileg kiszolgáltatottá teszik a földrészt, így rákényszerül a kínai befektetésekre, amelyek célja viszont elsősorban az afrikai ásványi anyagok. Ahogy említettük, az ásványok alacsony feldolgozottsága miatt a valódi profitot külföldiek szerzik meg. Mindezeket orvosolná az új valuta, viszont ezzel érdekeket sértenének, azaz új geopolitikai feszültségeket generálhatnak. 

A jelenlegi dedollarizációs folyamatok során egy leszálló ágban lévő dollárral, illetve egy azt felváltó valutával számolunk, viszont egy harmadik (vagy további) potenciális fizetőeszköz megjelenése nagyon kiszámíthatatlanná tenné a jövő tervezését (lásd a fizikából a három test problémáját). Afrika nagysága, népességének növekedése, gazdasági potenciálja viszont garantálhatja egy jövőbeni valuta életképességét.  

Érdemes lesz figyelni Kína álláspontját, hiszen ha ez a projekt megvalósul, az alááshatja a hatalmát, csökkentheti az afrikai bányákból szerzett jövedelmét, a másik oldalon viszont az ázsiai nagyhatalom „fegyverévé” is válhat, tekintettel Peking dominanciájára a globális kritikusásványianyag-ellátási láncokban. Ráadásul egy új fizetőeszköz megmutathatja számára, hogy milyen támadásokra számíthat például egy BRICS-valuta bevezetésénél. 

A kisebb európai  országoknak mindenesetre érdemes felkészülniük az új valutára, hiszen profitálhatnak is az elsőként belépőknek járó előnyökből.  

Kapcsolódó: