Szerző: Csizmadia Tamás
Megdöbbentő cikk jelent meg a G7 hasábjain, amelynek már a címe is erősen elgondolkodtató: „Épp az akkugyártás hibáit készülünk lemásolni a mesterséges intelligenciával.” A szerző – nevezzük megértően kritikusan laikusnak – úgy tűnik, mintha egyes tényekkel vagy nem lenne tisztában, vagy tudatosan választaná a realitás helyett a retorikát.
A kritika magva (némi egyszerűsítéssel): a kormány – szokás szerint – csak nagyberuházásban képes gondolkodni, az energia-infrastruktúra amúgy is gyenge, s a „vasban” utazó döntéshozók megint elfelejtettek emberben, oktatásban, tudásban is gondolkodni.
A párhuzam – valljuk be – kissé erőltetett.
Képzeljük el, hogy 1920-ban valaki azt mondta volna: „Minek nekünk autógyár? Úgyis csak pár száz embernek ad munkát!” Pontosan ugyanez a reflex működik ma is, amikor egy kormányzati mesterségesintelligencia-adatközpont beruházásának a bejelentéséről beszélünk. Azok, akik a „kevés munkahely” mantráját ismételgetik, vagy nem látják a teljes képet, vagy – ami rosszabb – nem akarják látni.
Ami pedig különösen aggasztó: a cikk szerzője mintha azt várná, hogy egy előkészítés alatt álló beruházás már ex ante megoldja az összes felmerülő infrastrukturális problémát. Holott éppen ezek megoldására (is) szolgál a beruházás maga. Érdekes logikai bukfenc, amikor valaki a ház alapozását azért kritizálja, mert még nincs kész a tető.
Csak mi „gondolkodunk rosszul”
Ha már megkérdőjelezzük a magyar kormányzati döntéseket – miért is ne tennénk, hiszen a kritika legitim –, érdemes körülnézni a világban. Ugyanis az Egyesült Államok, Kína, Japán, Németország, Norvégia – és a sort hosszan lehetne folytatni – mind ugyanezt teszi: gigantikus MI-infrastruktúrákat építenek, adatközpontokat fejlesztenek, az MI-alapú jövőt pozicionálják.
Ha ezek mind „tévúton járnak”, akkor lehet, hogy én azért szeretnék velük együtt tévúton járni.
De nemcsak a kormányok – a Big Tech is így döntött. Az OpenAI és az Oracle 4,5 gigawattos (!) adatközpontot húz fel az USA-ban. (Ez több atomerőműnyi kapacitás.) Az Alphabet, az Amazon, a Meta, a Microsoft együttesen 320 milliárd dollárt fektet be 2025-ben, ebből jelentős rész az MI-hez kapcsolódó infrastruktúra. A Microsoft 80 milliárdos adatközponti fejlesztésen dolgozik, még akkor is, ha egyes projekteket átütemeznek.
És akkor jön Trump – meg a Stargate
Donald Trump 2025 januárjában a Fehér Házban bejelentette „a történelem legnagyobb MI-infrastruktúra-projektjét” Stargate néven. Félezer milliárd dollár – olvassuk el újra: 500 milliárd – nemcsak technológiai, hanem nemzetbiztonsági célzattal.
Az MGX, Abu-Dzabi befektetési alapja, a G42, az OpenAI, az Nvidia, a SoftBank, az Oracle mind beszállt. Előbb az Egyesült Arab Emírségekben, majd Norvégiában épül Stargate adatközpont, a norvégiai pedig teljesen megújuló energiával, és még a felesleges GPU-hőt is újrahasznosítják. Ez nemcsak technológiai, hanem környezetpolitikai nyilatkozat.
Most akkor ezek a cégek, kormányok sem „látnak a pályán”? Netán ők is az „akkugyártás logikáját” másolják? Esetleg mégis inkább ők alakítják a jövő gazdasági térképét?
A „vas”, az „áram” meg az ember
A cikk szerzője a humán infrastruktúra hiányát panaszolja. Nos, valóban: egy ilyen komplex fejlesztés nem lehet pusztán technológiai. De vajon melyik jövőorientált beruházás indult el úgy, hogy már a bejelentés pillanatában ki volt képezve a következő generációs mérnök, adatvédelmi jogász vagy szoftverfejlesztő? Egyik sem. Ugyanis – ha tetszik, ha nem – az állam és a cég nem reaktív, hanem proaktív eszközzel próbál hatni a jövőre.
És itt érkezünk el az ideológia lényegéhez: mi az állam szerepe a technológiai jövő alakításában? A Hardt–Negri-féle Empire elmélet szerint az állam már nem szuverén tényező, csak lebeg a globális technológiai struktúrák tengelye körül. Én viszont azt mondom: a nemzeti szuverenitás maradékát csak akkor tudjuk megőrizni, ha mi magunk is beszállunk a globális versenybe. Nem ellen-, hanem beleállunk.
Ez nem kevesebb mint geopolitika.
A jövő és ami mögötte van
A jövőben mindenhez számítási kapacitás kell. Meg áram. Meg vas. És igen: humán erőforrás. Mindez együtt. A számítási kapacitás önmagában intelligenciát teremt, ezt hívják mesterséges intelligenciának.
Ha tehát egyesek komolyan gondolják, hogy a magyar állam hibás, mert adatközpontot (sőt, horribile dictu adatközpontokat) szeretne, javaslom: írjanak levelet az USA elnökének, a német Bundestagnak, a norvég parlamentnek, az OpenAI-nak, az Anthropicnak, az Amazonnak, a Google-nek, az Oracle-nek és persze az MGX-nek, a kínaiaknak és a japánoknak, hogy mind tévúton járnak. Egyedül ezek a bizonyos „egyesek” azok, akik „látják a hibát”.
Hát… lehet. De akkor nagyon egyedül leszünk.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
