A forradalmi technológiák – mindenekelőtt a mesterséges intelligencia (MI) – és az ezekhez szükséges energiaellátás olyannyira összefonódott, hogy az egyikben elért előrelépés válaszlépésre kényszeríti a másik területet. Egy egymást kölcsönösen hajtó rendszert alkotnak, amely egyre dinamikusabbá válik, ezért az egyik területen meghozott döntés vagy beruházás új frontokat nyithat a másikon. Ennek fényében a technológiai befektetéseket és az energiapolitikát a globális technológiai versenyben is együtt kell kezelni. 

Az MI-ért folytatott küzdelemben jól látható, hogy a technológiai fejlődés élénkíti a versenyt, ami a két vezető technológiai hatalom, az Egyesült Államok és Kína energiapolitikáját egyaránt befolyásolja. Minden egyes lépés, amit Washington vagy Peking tesz a technológia és az energia-infrastruktúra fejlesztése területén, stratégiai következményekkel jár az energetikai és a technológiai versenyképességükre nézve. Az energiabiztonság fenntartása és a technológiai innováció ösztönzése során fontossá válik annak felismerése, hogy mikor melyik függ melyiktől. 

A jelenlegi MI-rendszerek hírhedt energiafogyasztók, ami az amerikai és a kínai hálózatokra nagy terhelést ró. A technológia jelentős igényei, valamint gyors és tömeges terjedése jelentősen felforgathatja a tiszta energia jövőjét. 

Óriási energiaigény, amivel az infrastruktúra nem tud lépést tartani 

Az MI-kereslet nyomán egyre inkább feszítetté válik az energiaigény. Korábban viszonylag stabil egyensúlyban volt az adatközpontok energiaigénye és az azokban található gépek hatékonysága, ezért a modern MI-rendszerek előtt időszakban (körülbelül 2005–2016 táján), az Egyesült Államok adatközpontjai által fogyasztott energia relatíve változatlan volt. A hatékonyság ellensúlyozta az adatközpontok növekvő számát. Amikor a világ legadatintenzívebb és adatközpontokat üzemeltető vállalatai – az Amazon, az Alphabet és a Meta – a fejlett gépi tanulás üzleti előnyeinek kiaknázásra törtek, a különösen energiaigényes hardverek kerültek előtérbe, ami az energiafogyasztás több mint kétszeres növekedését eredményezte 2017 és 2023 között. 

Az energiakereslet számos MI-fejlesztéshez kapcsolódó ok miatt növekszik. A modern MI-rendszerek kiképzése az egyedi, nagy energiafogyasztók körében olyan igényt generál, ami nagyon gyorsan meghaladja az azokat kiszolgáló kapacitásokat. Bár a becslések nagyon eltérők, a rendelkezésre álló kutatások és a vállalatok saját nyilatkozatai szerint a jelenlegi legmodernebb modellek kiképzése – fogyasztói használatra – a becslések szerint modellenként több tíz megawattot emésztett fel. Az MI-vállalatok számításai azt vetítik előre, hogy a következő generációs rendszerek kifejlesztése és fenntartása néhány éven belül több gigawatt éves igényt fog generálni. A Brookings Institute szerint ez akár akkora energiafogyasztást jelenthet, ami egyenlő 5 millió amerikai háztartás éves felhasználásával. Ha viszont az infrastruktúra nem tudja tartani a lépést a fejlesztésekkel, az az utóbbiak rovására mehet, így most a hatékonyságnövelésre kellene fókuszálni: inkább az MI-rendszerek képzésében használt chipek hatékonyságának növelésére és a processzorok felhasználásának módjára.  

A modellek használatának költsége azonban így is kérdéses. Egy hagyományos keresőmotorhoz képest a nagy nyelvi modellek (LLM) körülbelül tízszer több villamos energiát használnak fel – még akkor is, ha hasonló eredményeket generálnak. Az energiaköltségek pedig egyre inkább elkerülhetetlenek lehetnek a fogyasztók számára, mivel a vállalatok még az alapvető webes keresőkbe is beágyazzák az LLM-eket. Ennek eredményeképpen az, hogy mely modellek válnak alapértelmezetté globálisan vagy akár formálisan szabványosítva (erről még lesz szó), az nagyban befolyásolhatja az MI összesített energiafogyasztását. 

A technológia stratégiai jelentősége fokozza a versenyt 

A Trump-kormányzat, J. D. Vance alelnök szavaival élve, „korunk gőzgépeként” tekint a technológiára, és elnöki rendeletben hirdette meg, hogy célja „a globális vezető szerep megerősítése az MI területén”. Ezeket a törekvéseket jelentős összegekkel és fejlesztésekkel támogatják, az energia-infrastruktúrára kiterjedően is. Donald Trump amerikai elnök januárban jelentette be, hogy 500 milliárd dollárt szán a technológiára – ezt tükrözi az AI Action Plan, amely többek között az adatközpontok és energiaellátási rendszerek gyorsabb kiépítését, a technológiai ideológiai semlegességének felfüggesztését, a tagállami hatáskörök visszavágását és a „try-first” megközelítés bevezetését tartalmazza. Ezzel karöltve szigorították az MI-hez köthető chipek és technológiák Kínába való kiáramlását. 

Bár az energia és az MI kapcsolata Peking retorikájában eddig nem kapott akkora hangsúlyt mint az amerikaiban, csupán Hszi Csin-ping „új energiarendszer kiépítésére irányuló nagy stratégiai tervezésről” és az „új technológiák megerősítéséről” szóló felhívásai utalnak erre az összefüggésre. A kínai sikerek ellenére az ázsiai országban sok a politikai alapú korlátozás, hogy a fejlesztett modellek megfeleljenek a párt narratíváinak – ugyanakkor ez a fejlesztők szerint is rontja teljesítményt.  

A technológiára Kína stratégiai diplomáciai eszközként tekint. Az általuk kidolgozott MI-stratégia 13 kiemelt pontot tartalmaz – ezek között szerepel a fejlődő országok támogatása (kapacitásépítés a globális dél számára), a nyílt forráskódú megosztás és a monopolizáció elleni garanciák. Emellett épít a 2017-es Next Generation AI Development Planre, amely alapján Kínát 2030-ra a mesterséges intelligencia globális vezető innovációs központjává tennék. Az egyre nagyobb MI-képesség iránti törekvést a piaci kereslet hajtja, de a geopolitikai verseny is ösztönzi: az Egyesült Államokkal való versenyben az MI energiaszükségletének kielégítése Peking számára a technológia által nyújtott geopolitikai előny megszerzését jelentené. 

Számos megoldás létezik, de kiemelt szerephez juthat a nukleáris energia 

Kijelenthető tehát, hogy az fejlesztések, és értelemszerűen az MI alkalmazásának az üteme nem fog csökkeni, sőt az USA és Kína között zajló technológiai háború egyik kiemelt frontjaként tovább fokozódik. A kérdés így az, hogy honnan fedezhető az annak nyomán végeláthatatlanul növekvő energiaigény.  

Egyes államok, például az Egyesült Arab Emírségek, adatközpontok és hálózatfejlesztés révén próbálják vonzóvá tenni az MI-cégek számára az energiaigényes munkák kiszervezését. Az ilyen befektetések jelentős figyelmet érdemelnek, mivel fontos tárgyalási fegyverekké válhatnak, bár még számos gyakorlati és szabályozási kihívás előtt állnak (adatvédelmi szabályok, szerzői jogok stb). Emiatt az amerikai és a kínai MI-cégek nagy valószínűséggel kénytelenek lesznek továbbra is saját államaik infrastruktúrájára támaszkodni.  

A fogyasztói célokra is használható technológia mindkét országban a kezdeti szakaszában tart. Az MI-cégek és a már meglévő adatokat használó techóriások jelentős tőkeáramlást élveznek. Felmerül a kérdés, hogy a rendszerek használatából származó bevételek ösztönzik-e majd befektetőket arra, hogy az energiahatékonyság fejlesztésére is többet fordítsanak. Ez segíthetne gyorsítani és hatékonyabbá tenni az állam által szorgalmazott hálózatfejlesztéseket. 

Az akadémiai kutatások a technológia területén régóta a modellek hatékonyságának javítását részesítik előnyben, ami egybecseng a cégek azon egyértelmű profitérdekével, hogy csökkentsék a kiképzési költségeket. A központi kérdés, hogy az új számítási technikák képesek-e tartósan megállítani a növekvő energiaigényt. A kutatás korai állapota és a már elért áttörések azt sugallják, hogy ez lehetséges, és a kormányzati támogatásokat is e területek felé irányítják. Ez nagy összegeket jelenthet az MI és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére, különösen, ha a tiszta energia jövőjét is figyelembe veszik – igaz, ez az USA-ban nem annyira jellemző.  

Az Egyesült Államokban a hosszú távú tisztaenergia-alternatívákat, például a fúziós reaktorokba áramló befektetéseket ösztönözheti az MI iránti növekvő kereslet. Az ilyen technológiába történő beruházások cserébe segítik az MI energiaigényeinek fedezését. Kína is komoly állami befektetéseket fordít a fúziósreaktor-technológiába, így az MI körüli verseny a tiszta energiáért folytatott vetélkedést is formálja. A technológiai óriások saját atomreaktorok beszerzését is fontolgatják az energiaigényeik kiszolgálására. Ha ezek a tendenciák felgyorsulnak, az a nukleáris energia körüli globális vitában is áttörés jöhet.  

A szabványokért is folyik a verseny 

Egy utolsó figyelemre méltó terület a technológiai szabványosítás diktálásáért folytatott verseny, amely különösen a távközlési szektorban jellemző (kiemelten az 5G és az internetes szabványok esetében). Mindkét ország tudja, hogy az MI esetében, mint sok más technológiánál, a szabványok birtoklása jelentős előnyt adhat az innovációs ökoszisztémában.  

Az olyan feltörekvő technológiák esetén, mint a fúziós energia, a kínai cégek keményen dolgoznak a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnél (ISO), hogy kiharcolják a saját technológiáik szabványosítását. Azonban a tisztaenergia-technológiák nem olyanok, mint a mobiltelefonok vagy a webprotokollok; az illetékességek változók, és a hivatalos szervezeteknél történő standardizálás biztosítása háttérbe szorulhat a nagy piaci szereplők, mint a Tesla által érvényesített saját szabványokkal szemben. Az utóbbi cég töltési szabványa, amelyet most észak-amerikai töltési szabványként (NACS) ismernek, például megkerülte a hivatalos szervezeteket. 

Nem menekülünk a hálózatfejlesztés elől 

A hálózatok korszerűsítésére azonban a nukleáris megoldások elterjedése esetén is szükség lesz, hiszen azok jelenleg nem alkalmasak sem a tiszta energia beépítésére, sem a jelentős keresletnövekedés kezelésére. A digitalizáció növelheti a hatékonyságot, ám jelentős kockázatot is rejthet, hiszen megnövelheti a kiberbiztonsági sebezhetőséget. Mivel az USA és Kína is modernizálja az energiahálózatát, mindketten egyre több digitális elemet fognak bevezetni, amelyek egyre növekvő és kölcsönös sebezhetőséget okoznak. Olyan támadások vagy szabotázsesemények válnak lehetővé, amelyek a kritikus létesítmények áramtalanításától kezdve a láncreakciós meghibásodásokig terjedhetnek – ezek pedig a már így is túlterhelt hálózatokban súlyos problémákat okozhatnak. Az ilyen forgatókönyveket valószínűleg figyelembe vették, amikor a Biden-kormányzat betiltotta a kínai szoftverek használatát amerikai járművekben, mivel azok maguk is jelentős csomópontok a hálózaton, és ha egyszerre manipulálják őket, akár áramszünetet is okozhatnak. 

Mi a tanulság? 

Az energia és a feltörekvő technológiák jövője éppúgy összefonódik – és időnként éppoly feszült –, mint az USA és Kína közötti kapcsolat. A kereskedelmi forgalomba hozható energetikai áttörésekbe történő befektetések, a hatékonyabb MI-modellek, a hosszú távú stratégiát előtérbe helyező piaci ösztönzők, valamint a legígéretesebb technológiák szabványosításának biztosítása mind ugyanazokat a geopolitikai-stratégiai célokat szolgálja. Bár más tényezők is alakítják majd ezt a kialakulóban lévő dinamikát, a mostani helyzet lehetőséget kínál arra, hogy egy tágabb képet figyelembe véve hosszú távon gondolkodjanak a vezető szereplők, és együtt gyorsítsák fel a technológiai és az energiahálózati fejlesztéseket.  

(Forrás: Brookings Institute) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: DALL-E