A mexikói kábítószerkartellek mára olyan hatalmasra nőttek, hogy a bűnszervezetek elleni harc egyre kilátástalanabbnak tűnik, miközben azok az ország egyik legnagyobb „munkaadójává” váltak és az Egyesült Államokkal való viszonyt is feszültségek terhelik. A közelmúltban ráadásul két rivális droghálózat összefogott, hogy létrehozzon egy úgynevezett „szuperkartellt”.
Az elmúlt időszakban a mexikói drogkartellek közötti erőviszonyok új fejezethez érkeztek. A DEA 2025-ös jelentése arra figyelmeztet, hogy két, korábban engesztelhetetlen riválisnak számító bűnszervezet – a hírhedt Sinaloa kartell Los Chapitos néven ismert frakciója (Joaquín „El Chapo” Guzmán fiainak csoportja) és a rendkívüli brutalitásáról ismert Jalisco Új Generációs Kartell (CJNG) – szövetségre lépett. A szövetség célja feltehetően a Sinaloa rivális frakciójának, Ismael „El Mayo” Zambada emberei elleni közös fellépés és a területek újrafelosztása.
A két frakció közötti belső háború 2024 szeptembere óta dúl Sinaloa államban, több mint 600 halottat és 800 eltűntet hagyva maga után. Amennyiben a CJNG és Los Chapitos összefogása tartós marad, egy de facto „szuperkartell” jöhet létre, amely egyesíti erőforrásaikat és kiterjeszti befolyásukat, fokozva az Egyesült Államokba irányuló drogcsempészetet és a visszaáramló fegyverkereskedelmet is.
A kartellek birodalma
Mexikó drogkartelljei mára globális bűnszervezetekké váltak, a Sinaloa és a CJNG pedig különösen kiemelkednek mind közül: szakértői becslések szerint e két szervezet már 100-nál is több országban kiépítette kapcsolatait. Ezek a kartellek nem pusztán drogot csempésznek, hanem partnerségeket kötnek helyi bűnbandákkal, sőt egyes esetekben saját mini „narkóállamokat” alakítanak ki – vagyis olyan területeket, ahol a helyi lakosságot félelemben tartva, gyakorlatilag zavartalanul bonyolítják le az illegális ügyleteiket és mozgatják a kábítószert vagy a készpénzt.
Az amerikai hadsereg becslése szerint 2024 májusára Mexikó területének egyharmadát már a kartellek tartották ellenőrzésük alatt. A hatalmas területeken és nemzetközi hálózatokon keresztül a kartellek ellenőrzik a kábítószertermelés és -kereskedelem jelentős részét. Az amerikai Drogellenes Ügynökség (DEA) adatai alapján a Sinaloa és a CJNG felel a USA-ba irányuló kábítószer-csempészet túlnyomó többségéért – ők szállítják a metamfetamin, a kokain, a heroin, a marihuána nagy részét, illetve az Egyesült Államokban tomboló halálos fentaniljárvány fő ellátói is, ami mára az amerikai túladagolásos halálozások első számú okozója lett.
A kartellek paramilitáris csoportokként lépnek fel: saját kiképzőtáborokat tartanak fenn, nehézfegyverekkel és high-tech eszközökkel rendelkeznek, valamint a korrupt kapcsolataik révén akadályozzák a hatóságok fellépését. A félelemkeltés és az erőszak mellett a „puha befolyás” eszközeit is alkalmazzák: sokszor megvásárolják a politikai és rendőri elit egy részét, ezzel párhuzamosan pedig a helyi közösségekben bizonyos „jóléti” funkciókat is ellátnak (munka és jövedelem biztosítása – igaz, illegális tevékenységekben). Mindez oda vezetett, hogy a „szuperkartell” legalább 21 mexikói államban tart fenn „árnyékrendőrséget”, saját adószedéssel és fegyveres ellenőrzőpontokkal, amivel egy tényleges párhuzamos államot épített ki, megszabva ezzel a mindennapok rendjét. A kartellek önállóan is évi több mint 30 ezer áldozatot követeltek, egyesülésükkel pedig ezek száma exponenciálisan nőhet.
Mexikó ötödik legnagyobb „munkaadója”
E bűnszervezetek társadalmi beágyazottságának mértékét jól mutatja a bécsi Complexity Science Hub kutatói által a Science folyóiratban publikált tanulmány, amely számszerűsítette a szervezett bűnözésben részt vevők számát: a drogkartelleknek 160–185 ezer fő tagja van, viszont a Center for International Policy szerint akár 460 ezer fiatal is kapcsolatban állhat valamely drogkartellel, óriási utánpótlást biztosítva nekik.
Ez azt jelenti, hogy az összes kartellt együttvéve az „5. legnagyobb munkaadónak” tekinthetők az országban.
Csak négy óriásvállalat – a FEMSA üdítőipari cég, a Walmart áruházlánc, a Manpower munkaerő-kölcsönző és az América Móvil távközlési vállalat foglalkoztat náluk is több embert.
Hiába tartóztatnak le a hatóságok évente kb. 6 ezer kartelltagot, és hiába vesztik életüket sokan a leszámolásokban, 2012-höz képest 2022-re mintegy 60 ezerrel több tagja volt a bűnszervezeteknek, mint tíz évvel korábban.
A kartellek a veszteségek pótlására átlagosan heti 350–370 főt toboroznak sokszor brutális módszerekkel. Nem csupán a kilátástalan szegénységben élő fiataloknak kínálnak „karriert”, hanem gyakori jelenség a kényszertoborzás is, amikor fenyegetéssel vagy erőszakkal hurcolnak el embereket, hozzájárulva a több mint 100 ezer eltűnt személy számának növekedéséhez is, amelyet a drogháború mellékhatásaként tartanak számon Mexikóban. Összességében 2006 – a drogkartellek elleni katonai háború kezdete – óta mintegy 450 ezer ember esett áldozatul a kartellerőszaknak, és több tízezernek veszett nyoma. Ezek a hálózatok ilyen értelemben nem csupán bűnszervezetek, hanem a társadalom mély szövetébe beépült jelenséggé váltak, amely munkaerőt von el a legális gazdaságtól, és emberéletek százezreit teszi kockára.
A kartellek árnyéka Mexikón túl
A mexikói kartellek felemelkedése komoly geopolitikai következményekkel járt, mivel Mexikó belső biztonsági helyzete nemzetközi üggyé vált. Az Egyesült Államokban tomboló opioidjárvány – különösen a fentaniltúladagolások hulláma – szorosan összefügg a mexikói kartellek tevékenységével. Az amerikai–mexikói viszonyban hagyományosan jelen lévő feszültségek – mint az illegális migráció vagy a fegyvercsempészet – mellé az utóbbi években egyre inkább felzárkózott a kábítószer-kereskedelem és a kartellek elleni küzdelem problémája. A mexikói hatóságok tehetetlensége vagy részleges összeomlása egyes területeken geopolitikai értelemben is aggasztó:
felmerül a kérdés, hogy Mexikó szuverenitása mennyire sérül, ha az állam képtelen érvényt szerezni a törvényeknek saját földjén. Néhány elemző már arról beszél, hogy a kartellek kvázi „párhuzamos állammá” nőtték ki magukat.
Eközben a mexikói drogkartellek Közép-Amerikában, például Guatemalában és Hondurasban szövetségeket kötnek helyi bűnszervezetekkel a csempészútvonalak biztosítására. Dél-Amerikában az elmúlt években az ecuadori és kolumbiai kokainkereskedelemben is felbukkant a Sinaloa és a CJNG befolyása, ami az eddigieknél is erőszakosabb leszámolásokhoz vezetett.
Európában a kartellek jelenléte az elmúlt években látványosan professzionálisabb lett: ma már nemcsak kokainszállítmányokat menedzselnek, hanem technológiát és szakértelmet is exportálnak, főleg a metamfetamin-gyártásban. Az EU drogpiacáról szóló legfrissebb, 2024-es közös Europol–EUDA-elemzés egyértelműen rögzíti, hogy a latin-amerikai (köztük mexikói) hálózatok európai partnerekkel dolgoznak össze. A dokumentáció szerint a spanyol–holland tengelyen a már 2021–2024 között több tonna kristálymet lefoglalásával felszámolt szervezetek egy része mexikói kartellkapcsolattal rendelkezett, vagyis az együttműködés szerkezeti és stratégiai jellegűvé vált.
Az Egyesült Államok válasza
Washington az elmúlt időszakban egyre határozottabb lépésekkel reagált ezekre a fenyegetésre. Trump újraválasztása után a washingtoni külügyminisztérium nyolc kartellt – köztük a Sinaloa és a CJNG kartellt – felvett a külföldi terrorista szervezetek listájára. Ez a jogi lépés új eszközöket adott az amerikai kormány kezébe: a terrorizmus elleni törvények alkalmazásával immár azokat is felelősségre vonhatják, akik bármilyen módon segítik e kartellek működését, még ha nem is amerikai állampolgárok, és nem is annak területén tevékenykednek. Így olyan vádak is felhozhatók ellenük, mint terrorcselekményben való összeesküvés vagy terrorista szervezet bújtatása, és súlyosabb börtönbüntetések szabhatók ki rájuk, mint pusztán a drogkereskedelemért. Az amerikai kormányzat ezzel párhuzamosan pénzügyi szankciókat is bevezetett, amelyek révén bárki, aki az USA-ban tranzakciót folytat velük, törvényt sért. Az Igazságügyminisztérium emellett vádat emelt e csoportok több vezetője ellen, és több tíz millió dollár vérdíjat tűzött ki kézre kerítésükre – egyes drogkirályokért akár 10 millió dolláros jutalmat is felajánlva.
A Trump-adminisztráció további eszközként kereskedelmi nyomást is alkalmazott Mexikóval szemben: miután az amerikai elnök megfenyegette déli szomszédját, hogy büntetővámokat vet ki a mexikói importtermékekre, Mexikó két hullámban is, összesen 55 kartellvezért adott ki az Egyesült Államoknak. A sajtóhírek szerint Trump egy titkos elnöki utasítást is aláírt, amely felhatalmazza az amerikai hadsereget, hogy szükség esetén mexikói területen is hajtson végre műveleteket a kartellek ellen, akár a mexikói kormány beleegyezése nélkül is. Ez példátlan lenne a két ország modern kori kapcsolatában, mexikói politikusok pedig arra figyelmeztetettek, hogy az amerikai csapatok az országban való megjelenése súlyosan sértené az ország szuverenitását – amit ugyan a kartellek már jelentősen lecsökkentettek.
A kartellválság kezelésében másik vitás pont az a fegyveráradat, amely éppen Amerikából áramlik Mexikóba, lehetővé téve a bűnbandák hatalmas tűzerejét. A közép-amerikai ország kormánya pert is indított az USA fegyvergyártói ellen, mondván, felelősek a csempészett fegyverekért, ám az amerikai legfelsőbb bíróság nem meglepő módon 2023-ban elutasította a keresetet. Ezzel szemben Washington a mexikói kormány „ölelések, nem pedig golyók” politikáját (amelyet az előző elnök, Andrés Manuel López Obrador hirdetett meg a katonai konfrontáció enyhítésére) tartja naivnak és elégtelennek.
Így a kartellek elleni háború nem csupán rendvédelmi kérdés, hanem kényes diplomáciai tánc is, amelyben a szuverenitás, a közös felelősség és a belpolitikai érdekek mind szerepet játszanak.
Lehetséges stratégiák a kartellek megfékezésére
A mexikói „szuperkartell” felemelkedése és a kartellek évtizedes pusztítása világossá tette, hogy új stratégiákra van szükség e bűnszervezetek megfékezéséhez. A hagyományos, kizárólag fegyveres erőre támaszkodó „drogellenes háború” korlátozott eredményeket hozott – sőt, a 2006 óta tartó hadjárat alatt az erőszak nem csökkent, a kartellek pedig csak még adaptívabbá váltak. A már említett Science-tanulmány konklúziója szerint „sem a bíróságokon, sem a börtönökben” nem lehet megtörni a kartellek hatalmát, az egyetlen tartós megoldás az utánpótlásuk elvágása, azaz a toborzás megakadályozása. A kutatás szerint, ha sikerülne a kartellekbe belépők számát felére csökkenteni (például oktatási, szociális programokkal), akkor néhány éven belül 11 százalékkal zsugorodna a bűnszervezetek összlétszáma, ezzel együtt pedig csökkenne az erőszak is. Ezzel szemben, ha minden marad a régiben, a modellezés szerint 2027-re a kartelltagok száma további 26 százalékkal nőhet.
Természetesen a megelőzés mellett elengedhetetlen a következetes és határozott fellépés is. Az USA által alkalmazott terrorista minősítés új lehetőségeket nyit: például globális körözéseket és nemzetközi elfogatóparancsokat adhatnak ki a kartellvezetők ellen, vagyonukat világszerte befagyaszthatják, és bárhol lecsaphatnak az együttműködőikre a nemzetközi terrorellenes törvények alapján. Ez ösztönözheti más országok hatóságait is, hogy szorosabban együttműködjenek az Egyesült Államokkal, hiszen senki sem akarja, hogy a saját országát terrorista szervezet menedékének tekintsék.
Mexikó számára a stratégiaváltás talán még sürgetőbb. Az elnök, Claudia Sheinbaum előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy megtalálja az egyensúlyt a katonai erő alkalmazása és a társadalmi-gazdasági megelőzés között. Ehhez elengedhetetlen a korrupt rendvédelmi szervek mélyreható reformja, hiszen amíg a kartellek szinte korlátlanul vásárolhatnak maguknak hivatalnokokat és rendőröket, addig minden más erőfeszítés féloldalas marad. Ugyanilyen fontos a fegyvercsempészet visszaszorítása, amihez szükséges az USA erőfeszítése is, hiszen a fegyverek túlnyomó része – mint említettük – onnan érkezik a kartellekhez. Mexikó hangot ad annak is, hogy az amerikai drogkereslet csökkentése is hatással lenne a probléma gyökerére. Azaz több erőforrást várnak Washington részéről az ottani megelőzésre és kezelésre, hiszen
amíg az USA-ban óriási a kereslet, addig a lehetséges „profit” is hatalmas marad.
Sajnos rövid távon nem látszik a kartellek visszaszorulása, és ahhoz, hogy legalább középtávon történjen némi előrelépés a legyőzésükben, nemzetközi összefogásra, a bűnmegelőzés javítására, a drogkereslet, a korrupció, valamint a fegyvercsempészet visszaszorítására van szükség.
Kapcsolódó:
