A Trump adminisztráció által beharangozott Drill baby, drill mentén a globális energiaágazatban egyre inkább érzékelhető, hogy a zöldátállás tempója mérséklődik, miközben az olaj- és gázipari vállalatok újra a hagyományos fosszilis energiahordozók felé fordulnak – írja a Financial Times. Ez a trend nem csupán átmeneti jelenség, hanem mélyebb, részben ismert gazdasági és geopolitikai okokra vezethető vissza. Ahogy a neves lap augusztus közepén kiadott elemzésében rámutat, a világ vezető olajcégei, mint a BP, a Chevron, az ExxonMobil, a Shell és a TotalEnergies mostanában sokkal inkább az új olaj- és gáztartalékok felkutatásának fontosságát hangsúlyozzák, miután évekig a megújuló energiaforrásokra összpontosítottak. Ez a váltás azt is jelzi, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet hosszabb távon maradhat élénk, mint azt az elmúlt években az elemzők gondolták.

Gazdasági tényezők: infláció és kamatok hatása

Persze koránt sem csak Trump álláspontja miatt lassul a zöldátmenet: a lassulás egyik fő oka a makrogazdasági környezet romlása.

Az elmúlt években tapasztalt magas infláció és emelkedő kamatlábak jelentősen megnövelték a megújuló energiaforrások fejlesztésének költségeit, lassítva ezzel a projektek megvalósítását. Például a szélerőművek és napelemparkok építése igencsak tőkeintenzív beruházásokat igényel, amelyek finanszírozása most érezhetően drágábbá vált, így a megtérülési idő is jelentősen nőtt, dacára a széles körű támogatásoknak.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint 2023-ban a globális megújuló beruházások növekedése mindössze 8, tavaly pedig 7 százalékos volt az előző év 15 százalékos ugrásához képest, miközben az infláció globálisan átlagosan 6–8 százalék körül mozgott. Ez a trend 2024-ben és 2025 első felében is folytatódott, amikor a magas kamatok miatt számos projektet elhalasztottak vagy töröltek, például Európában több offshore szélfarmét. Tavaly egyébként

a globális megújulóenergia-beruházások értéke elérte a 2000 milliárd dollárt, ami a teljes energiaipari beruházások mintegy kétharmada.

Egészen pontosan: az IEA World Energy Investment 2024 jelentése szerint tavaly a globális energiaipari beruházások összesen valamivel meghaladták a 3000 milliárd dollárt, ebből a fent említett mintegy 2000 milliárd dollár jutott tiszta energiára. Ám ebbe beletartoznak a megújuló energiához kapcsolódó hálózati fejlesztések, az energiahatékonyság javítása és egyéb zöldtechnológiák, így az atomenergia is. Kifejezetten a megújuló áramtermelésre (renewable power) viszont a 2024-es becslés szerint 840 milliárd dollár jutott, amelyen belül a napenergia szegmens meghaladta az 500 milliárdot.

Geopolitikai kihívások

A geopolitikai instabilitás tovább nehezíti a zöldátállást, mivel a nemzeti kormányok egyre inkább az energiaellátás biztonságát helyezik előtérbe a dekarbonizációval szemben. Az ukrajnai háború és a közel-keleti feszültségek miatt nőtt a fosszilis energiahordozók stratégiai jelentősége is, ami ugyancsak lassítja a megújulókra való áttérést. Az Európai Unió 2022-ben, a gázválság csúcsán például még ambiciózus célokat tűzött ki a gázfüggőség csökkentésére, de 2025-re a gázimport volumene alig csökkent – az orosz szállítások jó részének kiesése ellenére. Ezek a tényezők összességében azt eredményezik, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentése jelenleg jóval lassabb ütemű, mint a párizsi egyezményben foglaltak.

Az olajipari óriások stratégiaváltása

A vezető olajcégek – reagálva a megváltozott körülményekre – újra a tartalékok feltárására összpontosítanak. A Financial Times anyaga szerint ezek a vállalatok legutóbbi tőzsdei eredménybeszámolóikban azt hangsúlyozták, hogy

a megújuló projektek helyett most a fosszilis erőforrások biztosítását priorizálják.

Ez a látványos pálfordulás nem is olyan hirtelen jelenség, ugyanis évekig tartó alulfinanszírozás után következik be, amikor az iparág költségcsökkentésre és gyors zöldátállásra készült fel. Miről is van szó? Például a Chevron és az ExxonMobil új kutatási programokat indított Dél-Amerikában és Afrikában, miközben a Shell tavaly ötödével csökkentette megújuló beruházásait. Ez a stratégia nem csupán a keresletnövekedésre való felkészülést szolgálja, hanem az olajipari részvénybefektetők nyomását is enyhíti, akik magasabb hozamokat várnak el.

Előrejelzések

A lassabb zöldátállás jelentős többletkeresletet generálhat a fosszilis energiahordozók iránt. A Wood Mackenzie energiakonzultációs cég becslése szerint

egy mérsékeltebb átmenet esetén a világ olajigénye évente körülbelül 5 százalékkal magasabb lehet a korábban előre jelzettnél a 2030-as évek közepétől kezdve.

Ez azt jelenti, hogy 2050-ig több mint 100 milliárd hordó extra olaj- és gáztartalék felfedezésére lesz szükség a hiány pótlásához, ez a rés ugyanis nem tömhető be pusztán zöldenergiával. További trendként említhető, hogy az IEA 2025-ös World Energy Outlook jelentése szerint

a globális olajkereslet csúcsa 2030 helyett csak 2035 után várható,

miközben a gázigény 15 százalékkal nőhet 2040-ig, főként a fejlődő országok iparosodása miatt.

További iparági kihívások

Az iparág – éppen a zöldátállás okán – ráadásul évekig elhanyagolta a kutatást, ami most szintén komoly ellátási hiányt hozhat, legalábbis hosszabb távra előre tekintve. A norvég Rystad Energy energetikai tanácsadó cég adatai szerint tavaly mindössze 5 milliárd hordó olajat fedeztek fel globálisan, ami csupán a világ éves termelésének 19 százaléka – ez a mutató pedig történelmi mélypont. Jessica Ciosek, a Wood Mackenzie szakértője kiemelte, hogy

hatalmas szükség van új olaj- és gázkészletekre, mivel a meglévő tartalékok kimerülése gyorsabb, mint a pótlás.

Ez a trend különösen azért aggasztó, mert az elmúlt évtizedben az olajcégek inkább a költségcsökkentésre fókuszáltak, és a zöldátállás felgyorsítására készültek, így a kutatási költségvetések 40 százalékkal csökkentek 2014 óta. A lassabb átmenet miatt most sürgős catch-up szükséges, ami hosszú távon növelheti az olajárakat.

A BP példája

Kiemelkedő a BP olajvállalat stratégiaváltása, amely 2021 óta 15 milliárd dollárt költött zöldprojektekre, bár ez látványos befektetői elégedetlenséget szült. A vállalat februárban bejelentette, hogy ütemesen növeli az olaj- és gáztermelést, miközben csökkenti a megújuló beruházásokat. Ez a lépés a nyereségesség növelését és a tartalékok pótlását célozza, kiválóan tükrözve az iparági trendet. Hasonlóan a TotalEnergies is 10 százalékkal emelte kutatási büdzséjét 2025-re, miközben a megújulóportfólióját racionalizálja. Ezek a változások azt mutatják, hogyan hatnak a piaci realitások a vállalati döntésekre.

A fenti trendek rövid távon erősíthetik a fosszilis energiahordozók szerepét, hosszú távon pedig növelhetik a klímakockázatokat is, mivel a kibocsátáscsökkentés késik. Az IEA idei előrejelzése szerint 2030-ig a globális olajkereslet várhatóan 105,5 millió hordó/nap körül alakul, a megújuló energiaforrások aránya pedig a jelenlegi politikák mellett legfeljebb közelíti a 25 százalékot (az elvárt 30 helyett) a globális energiamixen belül, miközben a fosszilis energiahordozók részesedése 75 százalék fölött marad.

A döntéshozóknak és a nagyvállalatoknak tehát újabb egyensúlyt kell találniuk az energiabiztonság és a fenntarthatóság között, kérdés, hogy ez hogyan befolyásolja majd a felmelegedést.

Forrás:

https://www.ft.com/content/867562e1-2c67-4b8d-85c6-da1afa3c26c6

Kapcsolódó: