Peking éveken keresztül élvezte a külföldi technológiához való hozzáférést, miközben bővítette a gyártási kapacitását, a globális versenyben pedig inkább a költséghatékonyságnak köszönhetően tudott helytállni. Kínáról hosszú időn keresztül ez a kép vált meghatározóvá, ám mostanra a saját jogán ostromolja az innovációs képességek trónját. 

Számos olyan szektorban, amelyeket hagyományosan a fejlett gazdaságok dominálnak, Kína is egyre gyakrabban vezet be új megoldásokat és exportál technológiát. Ez azt tükrözi, hogy szándékosan és tartósan fektetnek az innovációba, a kapacitásokba és az ipar korszerűsítésébe, ami része annak a szélesebb körű stratégiának, amelynek célja, hogy a globális technológiai verseny frontjain egyenrangú versenytársként szerepeljen. 

Korai évek: a passzív tudástranszfer időszaka 

Kína felemelkedését az innovációs képességek területén az informális és a hivatalos tudástranszfer kombinációja határozza meg. A 2000-es évek elején, különösen, amikor az ázsiai nagyhatalom csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) a közös vállalatok központi szerepet játszottak az említett folyamatokban. A külföldi cégek gyakran partnerségre léptek a kínai vállalatokkal, amikor az ország nagy, egyre bővülő piacaihoz kerestek hozzáférést. Ezek az együttműködések gyakran tartalmaztak bizonyos fokú technológiatranszfert, akár nyíltan, licencszerződéseken keresztül, akár implicit módon a közös műveletek és személyzet révén. 

Ebben a korai szakaszban a közös vállalkozások a technológiatranszfer kulcsfontosságú informális csatornájaként szolgáltak.  

Az amerikai és európai vállalatok úgy járultak hozzá a kínai gyártó- és technológiai kapacitások fejlesztéséhez, hogy gyakran alábecsülték a szélesebb körű és hosszabb távú járulékos hatásokat,  

amelyek az együttműködésekből származtak. A fókusz jellemzően a rövid távú piacszerzésen volt, nem pedig a tudásátadásnak a kínai gazdaságra gyakorolt kumulatív hatásaira. 

Kína átalakuló szerepe: úton az élvonalba 

Peking megreformálta a jogi és intézményi kereteit, különösen a szellemi tulajdon védelmét illetően, a hazai vállalatok egyre inkább a technológia megszerzésének hivatalos útjai felé fordultak. Ez megmutatkozik a számokban is: a kínaiak 2005-ben még csak 1,2 milliárd dollárnyi jogdíjat fizettek az amerikaiaknak, 2022-ben viszont már közel 9 milliárdot (1. ábra). A növekedés nemcsak a hivatalos licencmegállapodások nagyobb arányát, hanem azt is tükrözi, hogy Kína aktív résztvevővé vált a globális technológiai piacokon. Fontos, hogy Peking nem csak fizet a technológiáért, hanem egyre többet profitál is a szektorban: a kínai cégeknek fizetett jogdíjak összege 2015 és 2022 között több mint ötszörösére emelkedett (2. ábra).  

1. ábra: az USA-ba irányuló kínai jogdíjkifizetések összege milliárd dollárban 2005 és 2022 között. Forrás: Fed 

2. ábra: a Kínába irányuló jogdíjkifizetések összege milliárd dollárban 2005 és 2022 között. Forrás: Fed 

A növekedés egy része valószínűleg a vállalaton belüli tranzakciókat tükrözi, ugyanakkor a strukturális változásokra is utal: Kína már értékes szellemi tulajdonok birtokosa. A fejlődés az ország azon stratégiai törekvéseivel is összecseng, amelyek célja, hogy a csúcstechnológiában vezető innovátorrá váljon. Ez olyan területeken is tetten érhető, mint a mesterséges intelligencia (MI), a zöld- és a fejlett technológiák gyártása, amelyekben a kínai cégek egyre versenyképesebb, sőt egyes esetekben globálisan is domináns tényezővé válnak. 

Figyelemre méltó, hogy  

azok az államok, amelyek a legtöbb jogdíjat fizetik Kínának, fejlett gazdaságok, jól szervezett innovációs rendszerekkel és világszínvonalú cégekkel (3. ábra).  

A tény, hogy ezek az országok a Kínába irányuló jogdíjak legfőbb forrásai közé tartoznak, azt sugallja, hogy nem egyszerűen adótervezésről vagy vállalaton belüli áramlásokról van szó, hanem hogy a kínai cégek által kifejlesztett, birtokolt vagy kereskedelmi forgalomba hozott szellemi tulajdon iránt valódi és növekvő kereslet mutatkozik. 

3. ábra: a 10 ország, amely a legtöbbet fizetett Kínának a szellemi tulajdon használatáért 2022-ben (milliárd dollár). Forrás: Fed 

2022-ben Dél-Korea vezette a listát, szorosan mögötte pedig az Egyesült Államok, majd Japán és Szingapúr sorakozott. Jelentős összegek érkeztek Svájcból, Németországból és Hollandiából is, de Kanada, az Egyesült Királyság és Franciaország is ott van a listán. Sok kifizetés a multinacionális vállalatok hálózatain belül – tehát például kiszervezett leányvállalatok vagy üzemek számára – történt, de az érintett országok széles köre azt jelzi, hogy a kínai technológiákat egyre több helyen engedélyezik. 

Ez azt is jelzi, hogy Kína már nemcsak megszerzi és alkalmazza a külföldi technológiát, hanem hivatalosan exportálja is azt.  

Az, hogy az ázsiai ország széles körben engedélyezhető technológiák forrásává vált, különös tekintettel a fejlett technológiákra, a globális értékláncban való felemelkedését jelzi. A vállalatok az innováció passzív befogadóiból a technológiai fejlődést aktívan alakító szereplőkké válnak. 

Az olyan országok, mint az USA, Japán és Németország régóta tényezők a technológia élvonalában, és innovációikat globálisan, nagy mennyiségben engedélyezik. Ezek a gazdaságok viszonyítási alapként szolgálnak Kína fejlődésének kontextusba helyezéséhez, mind a jogdíjak értéke, mind a hazai innováció külföldi kereskedelmi hasznosításának mértéke tekintetében. A 4. ábra jól mutatja, hogy ezek az országok is egyre több jogdíjat fizetnek Pekingnek – ez a tendencia pedig a kínai szellemi tulajdon iránti növekvő nemzetközi keresletet is tükrözi. Igaz, az összegek jóval elmaradnak az Egyesült Államokhoz vagy Japánhoz hasonló elismert innovációs vezetők ilyen jellegű bevételeihez képest, a görbe kétségtelenül felfelé ível és látványosan meredeken. 

4. ábra: A befolyó jogdíjak értéke 2005 és 2021 között országonként (USA: pontozott vonal; Németország: szaggatott vonal; Japán: narancssárga vonal; Kína: piros vonal; Dél-Korea: szürke vonal). Forrás: Fed 

Az abszolút értékek önmagukban mégsem érzékeltetik teljes mértékben Kína felemelkedését. Ha a jogdíjbevételeket a GDP-hez viszonyítjuk, még tisztább képet kapunk. Ezek Kína GDP-jének 0,07 százalékát tették ki. A kínai növekedés üteme, ebben a kontextusban vizsgálva az elmúlt évben lényegesen gyorsabb volt, mint a fejlett országoké. Annak érdekében, hogy ez a pálya jobban látható legyen, Kína sorait külön (jobb oldali) tengelyen láthatjuk az 5. ábrán. Ez segít kiemelni a jogdíjak GDP-hez viszonyított gyorsulását anélkül, hogy a fejlett gazdaságok közötti eltéréseket torzítaná. Bár Kína még nem is érte el versenytársainak a bevételszintjeit, felzárkózása gyors és a különbség csökken. 

5. ábra: a más országoktól kapott jogdíjak a GDP-hez viszonyítva. A Kínának fizetett összegek aránya a jobb, míg a többi országé a bal tengelyen ábrázolva. Forrás: Fed 

Táguló horizont és egyre szélesebb körű tudásbázis 

Ennek a fejlődésnek fontos következményei vannak. A kínai versenydinamika már nem csupán a gyártás költségelőnyeire korlátozódik. A kínai cégek egyre nagyobb teret nyernek a csúcstechnológiai ágazatokban, ahol az innováció, a know-how és a szellemi tulajdon központi szerepet játszik.  

Globális szinten ez az elmozdulás egy többpólusú innovációs tér kirajzolódását vetíti előre.  

Míg a globális technológiai versenyben hagyományosan az Egyesült Államok és Európa töltötte be a vezető szerepet, Kína növekvő jelenléte az innováció forrásainak diverzifikálódására utal. A folyamat végső soron fokozhatja a rugalmasságot és szélesítheti a globális tudásbázis. Ugyanakkor az eltolódás összetettebbé teszi a versenyt, beleértve a szabályok és szabványok összehangolását az eltérő intézményi keretekkel rendelkező joghatóságok között.  

Fontos, hogy ezek a változások alapvetően nem jelentenek problémát. Az innováció nem zéróösszegű játék: a tudás egyik entitás általi felhasználása nem csökkenti a másik számára a hozzáférhetőséget, a szélesebb technológiai horizont pedig széleskörű termelékenységnövekedést eredményezhet. Az új innovációs központok, köztük Kína felemelkedése a világgazdaság egészének javára válhatnak. A hangsúly már nem azon van, hogy Kína felzárkózik-e, hanem azon, hogy más országok és cégek hogyan alkalmazkodnak majd a globális innovációs hálózatokban betöltött változó szerepükhöz. 

(Forrás: Federal Reserve of St. Louis) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: DALL-E