Az amerikai politikában újra fellángolt a gerrymandering-vita: Kalifornia demokratái és Texas republikánusai egymást megelőzve rajzolják át a választókerületeket, hogy saját pártjuknak kedvezzenek a 2026-os félidős választások előtt. A tét leginkább a képviselőházi többség, így a legnépesebb államokban zajló határhúzás országos erőviszonyokat dönthet el, bár a gyorsan változó szavazói preferenciák miatt a manőverek könnyen visszaüthetnek.
Ha van ország, ahol tökélyre fejlesztették a választási körzethatárok politikai érdekek szerinti átrajzolását, az az Egyesült Államok, ahol nagy hagyománya van ennek az eszköznek. Ezt az eljárást a politikatudományi szaknyelv gerrymanderingnek nevezi a szalamandra és Elbridge Gerry után. Gerry ugyanis 1812-ben, mikor Massachusetts állam kormányzójaként szolgált, aláírt egy törvényjavaslatot, amely lehetővé tette egy partizánkörzet létrehozását Boston környékén, amelynek alakja egy szalamandrához hasonlított.
A gerrymanderinget ihlető karikatúra (Forrás: Wikimedia Commons)
A választókerületi határok átrajzolása ezúttal azért jött elő ismét, mert az USA-ban az immár hagyományosan demokrata, azaz „kék” államnak számító Kalifornia demokrata vezetése a napokban fogadta el a választási körzetek átalakításáról szóló javaslatát.
Ezzel szinte borítékolható, hogy a korábbi körzetstruktúrához viszonyítva több demokrata képviselő kerülhet majd a Kongresszusba a jövő novemberében esedékes félidős választásokon.
A kaliforniai demokraták így megelőzték a republikánusokat, akik viszontválaszként így méginkább teljes bizonyossággal végig fogják nyomni a helyi törvényhozáson. Mindkét texasi kamarában kisebbségben lévő demokraták így tehetetlenek, egyetlen eredményük, hogy 2 héttel eltolták a szavazás határidejét azzal, hogy elutaztak az államból, így határozatképtelenné vált a testület.
Az ügy kontextusa, hogy a republikánusok nem sokkal korábban a stabilan republikánus, tehát „vörös” államban, Texasban szintén átrajzolták a választási körzetek határait, amit rögtön jóváhagyott a helyi szenátus ezügyben illetékes bizottsága is, hogy szavazásra bocsáthassa a texasi szenátusnak, ahol a stabil republikánus többség révén szinte biztosan át fog menni, amit azt követően Greg Abbott republikánus texasi kormányzónak kell jóváhagynia.
Az egész politikai adok-kapok előzménye, hogy Donald Trump még júliusban nyomásgyakorlásba kezdett a választási körzetek módosítására Texasban.
A mögöttes logikát a 2026. novemberi félidős választások adták: ilyenkor a szenátus harmada és a képviselőház egésze megújul, és mivel a republikánusoknak az utóbbiban csak szűk többségük van (220 a 215 ellenében), könnyen átfordulhat jövő novemberben demokrata többséggé.
Republikánus oldalról azért Texas, demokrata részről pedig azért Kalifornia került a célkeresztbe, mert a képviselőházba népességarányosan küldenek az államok képviselőt (egyéni választókerületekben való megválasztás útján), és az említett két állam a legnépesebb. Egy jövő novembertől megosztott Kongresszus, ahol legalább az egyik kamara demokrata irányítás alá kerül, nehezíteni tudná a döntéshozatalt és Trump mozgásterét is korlátozná.
Az ügy több demokrata és republikánus államban is körzetátrajzolási hullámot indíthat el: Florida, Ohio, Missouri és Indiana is felvetette ennek lehetőségét, igaz, ezek közül méreténél fogva csak Florida tudná érdemben befolyásolni a végső eredményeket. A délkeleti állam legutóbb 2022-ben módosította a körzethatárokat, és alapesetben erre legközelebb hét év múlva kerülhetne sor, de fontolgatják ennek előrehozását (Florida 28 képviselőjéből jelenleg 20 republikánus és 8 demokrata).
Ugyanerre szólították fel a demokraták válaszként az általuk irányított államokat is. Azonban kellő információk és adatok nélkül a gerrymandering is visszafelé sülhet el, ugyanis a módszer állandónak veszi a korábbi mintázatokat. Texasban például abból indulnak ki a republikánusok, hogy a 2024-ben a korábbiakkal éppen ellentétesen, de ezúttal a „vörösökre” átszavazó latinók jövő novemberben is így tesznek.
Igaz, hogy Texas déli megyéit Trump maga mellé tudta állítani gazdasági üzeneteivel, de nem beszélhetünk törzsszavazókról: 2016-ban Trump 14-ből 5, míg tavaly 14-ből 12 megyét nyert meg. Több közvélemény-kutatás szerint azonban a latinók nagyjából negyede nem garantálja, hogy a félidős választásokon támogatni fogja a republikánusokat.
Máskülönben sem lehet feltétlen összevetni a korábbi elnökválasztási eredményeket a félidősökkel, hiszen már 2018-ban és 2022-ben is tömegével voltak olyan szavazók, akik támogatták az elnökválasztáson Trumpot, de helyi szinten saját demokrata jelöltjeikre szavaztak. Egy újabb texasi példával élve: Starr megyében Trump 16 százalékponttal nyert Kamala Harrissel szemben, miközben a megye helyi „kék” képviselője a szavazatok 60 százalékát megszerezve tudott nyerni.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
