A JPYC „teljes mértékben” visszaváltható lesz jenre, a fedezetet pedig japán banki betétek és államkötvények adják. A cég a kamatbevételt tekinti fő üzleti forrásának, ami hagyományos pénzügyi logikát visz a kripto-infrastruktúrába. A célcsoport kezdetben intézményi (alapok, családi vagyonkezelők), később a vállalati és határon átnyúló felhasználás felé is nyitna. Ez a konstrukció – a fedezet minősége és az 1:1 visszaváltás – érdemben különbözik a korábbi „kísérleti” tokenektől.

Mindennek Európa szemszögéből gyakorlati haszna lehet a Japánnal való kereskedelem során. Tavaly ugyanis az EU és Japán közötti árukereskedelem értéke meghaladta a 130 milliárd eurót, a szolgáltatáskereskedelem pedig a 60 milliárdot. Ha a jenben történő fizetés egy szabályozott, teljes fedezetű stablecoinon keresztül valós időben zajlik, az lerövidítheti a teljesítési időt, csökkentheti a bankközi díjakat és a devizaspreadeket, amik különösen a kkv-kat érintheti. A gyakorlatban ez gyorsabb számlazárást, pontosabb likviditástervezést és átláthatóbb cash-flow-t jelenthet azon magyar beszállítóknak is, amelyek japán cégeknek számláznak.

Illeszkedés az uniós keretrendhez

Az EU már működteti a MiCA-rendszert (Markets in Crypto-Assets Regulation), amelynek egységes szabályai vannak az e-money- (EMT) és az eszközalapú tokenekre (asset-referenced tokens – ART). A MiCA a tartalékok minőségét, a visszaváltási kötelezettséget és a folyamatos jelentéstételt is előírja. Az európai felügyeletek pedig részletes útmutatókat ad a likviditási stressztesztekről, ami azt jelenti, hogy az európai szereplők jogszerűen, fogyasztóvédelmi és pénzügyi stabilitási garanciák mellett kapcsolódhatnak be a stablecoin-csatornákba.

Az amerikai lökés: stablecoinok mint új állampapír-kereslet

Az USA-ban a GENIUS Act szövetségi keretet adott a fizetési stablecoinoknak, teljes (ultralikvid) tartalékot, átlátható jelentést és felügyelt kibocsátást előírva. Washington nem titkolja, hogy a stablecoinszektort kulcsvevőként tartja számon az amerikai kincstárjegyek piacán, és a rövid lejáratú kibocsátást is ehhez igazítja. A piac mérete ma még 280 milliárd dollár körül van, de a becslések szerint 2 ezermilliárdig is nőhet pár éven belül – ami már rendszerszintű tényező lenne a kötvénypiacon.

A mainstream pénzügyi kutatások is foglalkoznak a hatásokkal: az amerikai jegybank, a Fed Kansas Cityben lévő szervezete szerint a stablecoin-bővülés növelheti a kincstárjegy iránti keresletet, de okozhatja a bankbetétekből való átcsoportosítást is. A nettó makrohatása attól függ, honnan érkezik a forrás (betét, pénzpiaci alap, közvetlen állampapír-eladás). Vagyis a stablecoinok az államkincstárpiac egyik új pillérévé válhatnak, miközben vegyes hatásuk lehet a banki hitelezésre.

A „dedollarizáció” paradoxona: a dollár még erősödhet is

Bár sok ország – köztük Kína – a dollárfüggőség csökkentését keresi, a stablecoin-robbanás rövid távon éppen, hogy megtámasztja a dollárt. A hivatalos amerikai anyagok szerint tavasszal a dolláralapú stablecoinok a piaci kapitalizáció több mint 98 százalékát adták, és több mint 120 milliárd dollárnyi kincstárjegy lehet közvetlenül a fedezeti kosarakban. Azaz amíg a stablecoin-növekedés döntően dollárban történik, a dollárigény nőni fog, nem csökkeni.

Kína kettős pályája: tiltás belül, kísérlet kívül – és most talán fordulat

Az ázsiai nagyhatalom 2021 óta nem engedélyezi a kriptokereskedést, sőt a hatóságok idén meg is tiltották a nagy brókercégeknek, hogy stablecoinokat népszerűsítő elemzéseket tegyenek közzé a belföldi érdeklődési hullám megfékezésére. Ugyanakkor Hongkong májusban elfogadta a Stablecoins Billt, amely engedélyköteles rendszert hoz létre a fiatreferenciált stablecoin-kibocsátóknak. Úgy tűnik, hogy Hongkong lett Peking „pénzügyi laborja”, ahol kontrollált környezetben tud kísérletezni. Az elmúlt napokban pedig kínai kormányzati források már a jüanfedezetű stablecoint emlegették, igaz, kezdetben csak hongkongi és sanghaji bevezetéssel, hogy a kínai deviza nemzetközi használatát szigorú felügyelet mellett bővítsék.

Európa hátrányos helyzete

A pénz tokenizációja nem más, mint egy versenyfutás a jövő pénzpiacainak kontrolljáért. Az USA jogi-piaci infrastruktúrája kész, Japán belép a jenstablecoinnal, Kína pedig kísérletezik Hongkongban és Sanghajban. Az EU-nak ezért gyorsítania kell a digitális euró és az euró-stablecoinok ökoszisztémáját, különben a határon átnyúló fizetések és a kereskedelemfinanszírozás terén háttérbe szorulhat. Nem véletlen, hogy a GENIUS Act után az európai döntéshozók is a digitális euró előkészítésének felpörgetéséről beszélnek.

Mindezek mellett üzleti oldalról a jenstablecoin egyre több lehetőséget biztosít:

aki ugyanis japán partnereknek szállít be (autóipari, elektronikai cégek), az rövidebb fizetési ciklust, olcsóbb tranzakciót, egyszerűbb egyeztetést és programozható pénzáramlást tapasztalhat (például okosszerződéshez kötött, szállításigazolás utáni automatikus jóváírást).

A nagy kártyahálózatok és bankok is betagozódnak ebbe a rendszerbe: a Visa elemzései, illetve saját bejelentései arra utalnak, hogy a stablecoin-elszámolást integrálni kívánják a meglévő fizetési hálózataiba.

Összességében azonban a stablecoin nem „varázspénz”. Mivel üzemzavar, szerződéshiba, szolgáltatói kockázat továbbra is fennáll, ezért a kulcs a fedezet átláthatósága, a felügyeleti engedély és a visszaváltás biztosítása – amit az EU a MiCA-val és pénzfelügyeleti szervekkel (European Banking Authority és European Securities and Markets Authority) igyekszik garantálni. A fő irány megkerülhetetlen: a jen- és dollárstablecoinok térnyerése kínálati versenyt kényszerít ki euró-oldalon is.

Kapcsolódó: