Az amerikai hírszerzés főnöke megtiltotta, hogy az Oroszország–Ukrajna-béketárgyalások titkos információit megosszák a szövetségesekkel. A döntés évtizedes hírszerzési együttműködést kérdőjelez meg, és komoly bizalmi válságot vetít előre.
Újabb szem sérült meg az Egyesült Államok és szövetségesei közötti bizalomláncban. Miközben Trump elnök gyorsítaná az Ukrajna és Oroszország közötti békefolyamatot, tervének részleteit immár nem osztja meg a szövetségeseivel. Tulsi Gabbard, az amerikai hírszerzés főnöke több mint egy hónapja adta ki azt az azóta is érvényben lévő utasítást, amely szerint tilos minden, a béketárgyalásokkal kapcsolatos információ megosztása az Egyesült Államok hírszerző partnereivel. Ez nem mást jelent, mint hogy a Five Eyes (Öt Szem), a második világháború után létrehozott, az angolszász területeket (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) tömörítő hírszerző szövetség négy tagja többnyire „vakon repül” Trump béketerveit illetően, az ukrajnai háború washingtoni lezárásával kapcsolatos ismereteiket pedig többnyire nyílt forrásokból szerzi be.
A rendelkezés újabb és meglehetősen kellemetlen jele az Egyesült Államok és szövetségesei közötti bizalomhiánynak. A Five Eyes lényege éppen abban rejlik, hogy amikor az egyik tagállam komoly külpolitikai lépést készül megtenni, a saját információit kiegészíti a többi tag által begyűjtött anyagokkal a teljesebb kép kialakítása érdekében. Egyes vélemények szerint Gabbard utasítása alááshatja a nyolcvan évig jól működő szervezet egységét, riasztó precedenst teremtve a jövőre nézve. A döntést kritizálók azzal érvelnek, hogy ha Washington kizárja legmegbízhatóbb partnereit a hírszerzési folyamatokból és értékelési mechanizmusokból, akkor azok is dönthetnek úgy, hogy hasonló lépésekkel figyelmeztetik az Egyesült Államokat a szövetség lényegére. Rosszabb esetben a négy másik tag akár új szövetségi struktúrát is kialakíthat, gyakorlatilag kizárva az Egyesült Államokat az annak saját nemzetbiztonságát érintő ügyek elemzéséből és az azokra adandó lehetséges válaszok titkos háttér-információkra épülő analizálásából.
Nem vihar, csak csendes eső
A pesszimisták prognózisának teljesen ellentmond a hírszerzők és elemzők másik csoportjának véleménye, amely szerint Gabbard utasításában semmi meglepő vagy újdonság nincs, miután megszokott gyakorlatról van szó: mind az Egyesült Államok, mind a hírszerző szövetség többi tagja gyakran visszatart információkat egymástól, amennyiben érdekeik vagy megközelítési módjuk markánsan eltér az övéitől. Vagyis az információmegosztás leállítása bizonyos esetekben teljesen érthető, a módszerrel pedig nemcsak az Egyesült Államok, hanem a szövetség többi tagja is élni szokott – a Gabbard elleni elítélő véleménycunami így valószínűleg pusztán a Trump-kormányzat politikájával és a nemzeti hírszerzés igazgatójaként betöltött vezetői szerepével szembeni ellenszenvből fakad. Éppen ezért az Egyesült Államok és a Five Eyes többi tagja közötti kapcsolat „fagyossá válásának” emlegetése csupán műfelháborodás, aminek nincs sok alapja.
Utóbbi vélemény is igaz lehet, az ukrajnai háború és az annak lezárását célzó törekvések azonban olyan prioritást élveznek a Five Eyes (eddig) közös munkájában, amely a Gabbard-féle tilalmat is a kirakatba helyezi. Ebben a speciális esetben a döntés hátterében minden bizonnyal nem pusztán adminisztratív szigor, hanem valóban egy sokkal súlyosabb bizalomvesztés áll az Egyesült Államok részéről.
Washingtonban jól tudják, hogy a Brüsszel és London vezette háborúpárti európai szövetség a konfliktus folytatásában látja a saját stratégiai érdekeinek biztosítékát
– ez azonban élesen ellentétes Trump külpolitikájával, amely minden lehetséges eszközzel a béketeremtést és a háború végleges lezárását kívánja elérni. A Five Eyes (és a britek) révén eddig az európaiak lényegében minden tervezett, de titkos amerikai lépésről értesültek, így kellő idejük volt felkészülni annak láthatatlan aláaknázására és az egységes ellenjavaslatok vagy intézkedések megtételére. Gabbard utasítása óta azonban feltűnően megnőtt az elégedetlenség és a panaszáradat amiatt, hogy az európai kormányoknak csak minimális információik vannak a Fehér Ház ukrajnai béketervéről és annak konkrét lépéseiről. Trumpnak valószínűleg éppen ez volt a célja, ilyen szempontból tehát az információs embargó politikai üzenetet is hordoz: az Egyesült Államoknak egyre kellemetlenebb, amikor vak szövetségesek próbálják szemmel tartani minden mozdulatát azért, hogy aztán saját érdekeiknek megfelelően sötétítsék el az addig világos képet.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Gage Skidmore
