Továbbra is törékeny a francia belpolitikai helyzet: François Bayrou miniszterelnök ugyanis bizalmi szavazást kezdeményezett, ami nagy valószínűséggel megbuktatja a kisebbségi kormányt, mivel a baloldali Új Népfront, a balközép szociáldemokraták és a jobboldali erők a Nemzeti Tömörüléssel az élen egyaránt támogatják a távozását.

Bayrou eddigi regnálása a Nemzeti Tömörülés és a szocialisták tartózkodásának volt köszönhető, de most már nem számíthat egyikükre sem.

Amennyiben a kormány megbukik, Macronnak három lehetősége marad: új miniszterelnök kinevezése, a parlament feloszlatása és újabb előre hozott választások kiírása vagy a lemondás. A lehetséges új kormányalakítás politikailag kockázatos, mivel a parlamenti patthelyzet, a baloldali megosztottság és a jobboldali térnyerés nehezíti a többség kialakítását.

A francia félelnöki rendszerre nem jellemző az ilyen szintű weimarizálódás, de Emmanuel Macron 2017-es elnöki székbe kerülése óta a Bayrou-kormány a hatodik francia kabinet, a második ciklusának 2022-es kezdete óta pedig a negyedik, amely a szintén bizalmi szavazás útján mindössze három hónap után megbuktatott Michel Barnier kormányát követte decemberben.

A szeptember 8-i bizalmi szavazás elveszítése esetén három forgatókönyv lehetséges.

• Új miniszterelnök kinevezése: a Nemzetgyűlésben nehéz közös nevezőre jutni, miután az EP-választások után kiírt előre hozott választáson három, nagyjából egyenlő erősségű blokk képviselteti magát a törvényhozásban (Új Népfront 31,2, Ensemble 27,6, Nemzeti Tömörülés 24,6 százalék). A Barnier-, majd a Bayrou-kabinet bukása után garantálható, hogy egy szintén csak a pártok közötti alkuval hivatalba lépő miniszterelnök hasonlóan nehéz helyzettel nézne szembe. Macron örökségét ez a forgatókönyv erodálná, mielőtt 2027-ben lejár az elnöki mandátuma. Ha Macron új miniszterelnököt nevez ki, két lehetősége van:

1. nyitás jobbra: Sébastien Lecornu védelmi miniszter, Macron-szövetséges, aki korábban a republikánusokat erősítette. Mellette szól, hogy képes tárgyalni a Nemzeti Tömörüléssel.
2. nyitás balra: Bernard Cazeneuve volt szocialista miniszterelnök neve korábban többször is felmerült, de ő cserébe jelentős politikai engedményeket kérhet (adóemelés, nyugdíjreformról szóló tárgyalások újraindítása). A baloldalon belüli megosztottság miatt bizonytalan, hogy minden képviselőjük szavazna-e egy a korábbi riválisaikat is magában foglaló koalícióra.

• Előre hozott választások kiírása: a politikai kockázatvállalásáról ismert Macron dönthet úgy, hogy újabb előre hozott választásokkal próbálja meg feloldani a patthelyzetet, azonban legutóbb pont a parlament feloszlatása okozta a mostani felállást. Macron ezúttal nem mutatott nyitottságot új választások kiírására, pedig az alkotmány 12. cikke szerint két feloszlatás között legalább egy évnek kell eltelnie, így e szerint élhetne ezzel a jogával. A következő napokban várhatóan egyre hangosabbak lesznek a parlament feloszlatását követelő hangok, így fennáll annak a lehetősége is, hogy Macron enged a nyomásnak, mivel a felmérések szerint valamelyik politikai erőnek van esélye többséget szereznie.
• Elnöki lemondás: a közbeszédben a tartós patthelyzet miatt ismét téma lett Macron távozása. Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország (LFI) vezetője be is nyújtott egy esélytelennek tűnő parlamenti indítványt az eltávolítására. Az 1958 óta hivatalban lévő nyolc elnök közül csupán egyetlen alkalommal volt példa elnöki lemondásra (Charles de Gaulle, 1969), rajta kívül mindegyik francia elnök kitöltötte a hivatali idejét, így meglepő lenne, ha Macron távozásra kényszerülne.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons