Vízumtilalmak és más szankciók bevezetését fontolgatja az amerikai kormány az EU digitális szolgáltatásokkal kapcsolatos törvénye miatt, tovább fokozva ezzel a transzatlanti feszültséget. Trump újabb vámok kivetésével is fenyegetőzik, amennyiben Brüsszel nem vonja vissza a szabályozást.

Miután létrejött az Európi Unió és az Egyesült Államok közötti, Brüsszel tekintélyét és érdekérvényesítő képességét sárba tipró „kereskedelmi megállapodás”, Ursula von der Leyen és csapata sikerként kommunikálta azt, arra az egyetlen megállapításra hivatkozva, hogy a dolgok sokkal rosszabbul is alakulhattak volna – hiszen a 15 százalékos vámok mégsem 30 százalékosak, ahogyan Trump eredetileg tervezte. Azt pedig végképp diadalnak tekintették, hogy a (mint utólag világosan kiderült) blöffmegbeszéléseken szóba sem került az az európai digitális szolgáltatási törvény, amely az amerikai elnök szemében vörös posztó. Trump meggyőződése, hogy az az amerikai technológiai vállalatok ellen jött létre, agyonszabályozásával lehetetlenné téve nyereséges európai működésüket, sorozatban kiszabott büntetéseivel egyfajta extraadót kivetve a techcégekre. Az, hogy az európai szabályok és azok Trump által követelt enyhítése kimaradt az EU-ra nézve így is katasztrofális hatású vámtárgyalások köréből, azt a hamis illúziót adta Brüsszelnek, hogy a téma teljesen lekerült a napirendről, sőt: hatalmas győzelemként kommunikálták, mondván,

a digitális szabályozás a blokk szuverenitásának egyik alappillére, és nem engedik, hogy egy harmadik ország beleszóljon az alkalmazási gyakorlatába.

Az amerikai elnök azonban még egyáltalán nem végzett Európával. A Fehér Ház információi szerint a kormányzat nem aprózza el a digitális szabályozás eltörléséért folytatott harc nyomásgyakorlását, Trump ugyanis szankciókat fontolgat azon EU-s és tagállami szereplők ellen, akik a törvény végrehajtásáért és alkalmazásáért felelősek. Washington (egyébként kellő megalapozottsággal) a szólásszabadság elleni brutális támadásnak tekinti a szabályozást, amely cenzúrára kényszeríti a nagy közösségi platformokat üzemeltető cégeket, lehetetlen bürokratikus akadályokat gördítve a megszokott működésük folytatására.

Egyelőre nem világos, hogy milyen szankciókra gondolt Trump, de első körben valószínűleg vízumkorlátozó intézkedések bevezetésére kerül sor, ám már azt is megelőlegezte, hogy további vámokat szab ki az uniós termékekre, amennyiben az első lépcsős bosszúintézkedések hatástalanok maradnának. Saját közösségi oldalán világosan és fenyegetően fogalmazott:

„Az Egyesült Államok elnökeként kiállok azokkal az országokkal szemben, amelyek megtámadják technológiai vállalatainkat. A digitális adók, a digitális szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok és a digitális piacokra vonatkozó szabályozások mind az amerikai technológia diszkriminálására szolgálnak. (…) Ha ezeket a diszkriminatív intézkedéseket nem szüntetik meg, az Egyesült Államok elnökeként további vámokat fogok kivetni az adott ország USA-ba irányuló exportjára, és exportkorlátozásokat fogok bevezetni a fokozottan védett technológiánkra és chipjeinkre. Amerika és az amerikai technológiai vállalatok többé nem a világ »malacperselyei« és nem is a »lábtörlői«. Mutassanak tiszteletet Amerikának és technológiai vállalatainknak, vagy viseljék a következményeket!”.

Új szint

A lehető legritkábban fordul elő, hogy egy ország vagy blokk belső szabályozása miatt tisztviselőket szankcionálna az az állam, amelynek kára származik a törvényekből. Hogy Trump ezzel az eszközzel él, az jól jelzi a transzatlanti kapcsolatok pincemély állapotát, amelyet már egyébként is megrongyoltak a folyamatos vámfenyegetések, az elnök figyelmeztetése az amerikai csapatlétszám csökkentéséról az európai kontinensen, valamint az Európai Unió mint blokk, illetve az Európai Bizottság iránti, leplezni nem tudott ellenszenve.

Az amerikai technológiai vállalatok esetében az EU-ban alkalmazott szolgáltatási törvény (DSA) csak olaj volt a tűzre. Az elnökválasztás után hirtelen pálfordulással Trump-pártivá vált Mark Zuckerberg személyesen kérte meg a Fehér Házat, hogy csapjon szét az európaiak között, mivel azok úgy büntetik az amerikai techipari szereplőket, hogy az már kvázi extravámnak minősül. Washington azóta is lobbizik a törvény megszüntetése, de legalábbis drasztikus enyhítése érdekében, kijelentve, hogy

az EU a gyűlöletbeszéd, a fake news és a dezinformáció elleni küzdelem hamis álcája alatt valójában a szólásszabadság kivégzésére törekszik, mindennek pedig a DSA ad torz legális keretet.

Az Európai Bizottság mereven visszautasítja a vádakat, mondván, a törvényi szabályozás pont a szólásszabadságot állítja a középpontba, azonban nem tűri az illegális és erkölcsi értelemben megkérdőjelezhető vagy az általános normákkal ellentétes tartalmakat. A kör ezen a ponton zárult be, az amerikai fél ugyanis ilyenkor mindig felteszi a kérdést, amelyre nincsen adekvát válasz: „De ki dönti el Európában, hogy mi számít általános normának és az erkölcsi szabályoknak megfelelőnek?”. Ahogyan J. D. Vance alelnök még februárban fogalmazott megdöbbent európai hallgatóságának a müncheni biztonság konferencián: „Nem Oroszország az a fenyegetés, ami miatt a legjobban aggódom Európa kapcsán. Nem is Kína vagy más külső szereplő. Ami miatt aggódom, az a belülről jövő fenyegetés, és Európa visszavonulása az egykor az Egyesült Államokkal közös értékektől”. Ugyanebben a hónapban utasította Trump a kereskedelmi minisztériumot, indítson vizsgálatot, hogyan lehetne büntetővámot kiróni azokra az országokra, amelyek digitális szolgáltatási adót vetnek ki az Egyesült Államokra. Ha az Európai Bizottság tényleg azt hitte, hogy az elnök visszavonta hadüzenetét a szabályozások ellen, akkor valóban nem értette meg az új amerikai vezetés egyik alapvető jellemvonását: csak akkor van vége, ha Trump azt mondja.

Nincsenek már határok

Trump már első ciklusában is semmibe nézte a multilaterális megállapodási és tárgyalási formákat. Az elnök a kétoldalú kapcsolatokra és megállapodásokra esküszik, ezért is zavarja annyira, amikor egy blokk képviselőjével kell tárgyalnia. Ha lehet, el is kerüli az ilyen szituációkat: a hírek szerint Ursula von der Leyen az egyike azon embereknek, akiket a Fehér Ház igyekszik levegőnek nézni, és csak a legszükségesebb esetekben áll szóba vele. Ennek tragikus következményeit láthattuk az elnök viszonyulásában az európai biztonságpolitikájához vagy a katasztrofális vámmegállapodásban.

Ráadásul Brazília példáján keresztül Trump világos jelzést küldött az Európai Uniónak: nem habozik a kereskedelmet fegyverként használni, segítségével pedig hajlandó egy adott ország belpolitikájába is beavatkozni, ha azt úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Államok érdekeit szolgálja. Az elnök Trump 50 százalékos vámokat vetett ki a brazil termékekre augusztus 1-jétől – ráadásul belpolitikai ügyek, konkrétan az előző elnök, Jair Bolsonaro szembeni törvényi fellépés (vagy ahogyan ő fogalmazott, „boszorkányüldözés”) miatt. Bár ennyire drasztikus eszközhöz még nem nyúlt az Európai Unió esetében, élesen elítélte a blokkban zajló, a jobboldali vezetők ellen hirdetett büntetőhadjáratot, valamint a cenzúrát, amely a brüsszeli centrista elitnek megfelelően többek között Németországban, Romániában és Franciaországban is egyre agresszívebb formát öltött és ölt.

A patthelyzet még tart: miközben Brüsszel makacsul tagadja az Egyesült Államok vádjait, a techgigászok és

az amerikai kormányzat kitart azon álláspontja mellett, hogy az európai szabályozási rendszer alapjaiban sérti az amerikai vállalatok versenyképességét

– mindezt ráadásul úgy, hogy az EU-nak egyáltalán nincs komolyan vehető technológiai ipara, vagyis nevetséges módon a más termékeire hoz szabályozásokat, mivel a sajátjaira nem is tud. Ursula von der Leyen és csapata (kommunikációs szinten legalábbis) még tartja magát, és szó szerint kikéri magának az amerikai fenyegetéseket. A bizottság szerint Európa nem fog jogszabályokat megváltoztatni a revolverezés hatására, Trump gyakorlatát pedig a szuverenitás elleni támadásként értelmezi – vagyis szerinte ebben az ügyben nem lesz semmiféle változás.

Az Európai Bizottság kereskedelmi és gazdasági biztonságért felelős főigazgatója a napokban vallotta be, hogy az úgynevezett vámalku kialakításának folyamata során valójában semmiféle érdemi tárgyalás nem történt az EU külkereskedelméért felelő Európai Bizottság és Washington között. Brüsszel annyira retteg Trumptól és nemleges válaszainak esetleges következményeitől, hogy szó nélkül elfogadta a 15 százalékos vámokat, ellenkezés, tiltakozás nélkül, cserébe azért, hogy az Egyesült Államok ne hagyja magára a blokkot, és továbbra is szinte egyedül jelentse a NATO biztonsági garanciáit a kontinensen. Más szavakkal: Ursula von der Leyen szó szerint kiárusította az európai gazdaságot az Egyesült Államoknak annak fegyvereiért cserébe. Ennek fényében már minimum megmosolyogtató az a harciasság, amelyet a digitális szabályozások miatt mutat Washington felé. Trump nem fog megállni félúton, és ha kell, a legdurvább eszközöket is beveti az amerikai vállalatok védelmének érdekében. Az Európai Bizottság jól tudja ezt, és saját hatalmának megőrzése érdekében végül minden valószínűség szerint enged majd az elnök akaratának. A folyamat vége egyelőre beláthatatlan, de Ursula von der Leyen és a brüsszeli liberális elit szempontjából semmi jót nem ígér.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime